|
Meglepetés az elfogultaknak
Dr. Körmendi Anna és Dr. Csák Máté nevét Sopronban alig néhány éve ismerjük. Ingyenesen látogatható galériájuk a Templom utcában rendszeres célpontja mind a soproni művészetszeretőknek, mind Sopron idegenforgalmának. A rendszerváltozás, mely a nagyobb jövedelmek legalizálását is lehetővé tette, magával hozta a már régóta szükségesnek tartott, de még ma sem átfogóan működő mecénási- menedzseri-műkereskedelmi hálózat kialakulását.  A projecteket bevallottan anyagi érdekből is működtető emberek szükségszerűen belekerültek abba a társasági életbe, melynek természetesen többen az érdeklődő figyelői a magazinokon keresztül, hogysem annak résztvevői lennének. S valljuk meg, amíg ez tölünk távol zajlik, addig kevésbé figyelemfelkeltő, talán jobban "kívül esik" a látómezőn.
Amikor a soproni Templom u. 19-beli Hajnóczy-házban Csák Máté építész 65. születésnapja alkalmából munkásságát bemutató jubileumi kiállítást megnyitották, talán hasonló folyamat zajlott le sokunkban. Az ismertető szerint a bemutatásra kerülő művek, az alkotó megvalósult tervei (lakóházak, vendéglátóipari-egységek, műemlék épületek) illetve művészi fotói, grafikái, akvarelljei mégis kiváncsivá tették mindazokat, akik az időben kisérői voltak a folyamatnak.  Hadd szögezzük le azonnal: mindenki jobban jár, ha előítéleteit, gyanakvását otthon felejti, mert egy nagyszerű kiállításról, annak élményéről nem érdemes lemaradni holmi egyéni lelki lapsusok miatt. A Hajnóczy házben ugyanis egy tehetséges ember élete és egyénisége látható június 7-től szeptember 15.-ig. Jobban megismerjük Csák Mátét, mintha több órát beszélgetnénk vele. Valamilyen értelemben egy művészeti polihisztor alkotásai között járjuk sorra a termeket és a lépcsőházat, ahol egy élet megvalósult és megvalósulatlan álmain túl annak jó és kevésbé jó választásait, lehetőségeit nyújtja elénk őszintén az alkotó. Megismerjük egyéniségének az új iránt fogékony vonásait, ugyanakkor más alkotásaiban látjuk konzervatizmusát, polgáriságát, félelmeit a túl radikális változástól. Továbbmegyek: elénk tárul az ember belső vívódása, az elmúlt 2-3 évben megváltozott gondolkodása, a hangsúlyváltás, mely nem maradhat kendőzetlenül egy alapvetően művészettel "fertőzött" ember munkáiban. Mielőtt azonban mélylélektani fejtegetésbe kezdenénk a személyesen nem ismert alkotót illetően, mutassuk be, mit is láthat a tárlat látogatója!  A földszinti termekben útirajzok láthatók, melyeket a szemlélő önkéntelenül is összevet pl a Pannónia Galériában éppen látható, nominálisan hasonló társaival. Csák Máté rendkívül jól rajzol, grafikai képessége kiemelkedő. Jól komponált tusrajzai messzemenően létjogosultak, a dokunemtációra annyira alkalmas mai technikai eszközök birtokában is. Nagyon jól fogja meg a lényeget. Az már persze ismét csak elgondolkoztat, hogy világotjártságát egy polgár kényességével és pontosságával magán a rajzon dokumentálja is. Ez a rajz értékéből mitsem von le, az embert és foglalatosságát azonban jellemzi. Ugyanitt látható, hogy a tónusokban és a színekben már nincs annyira "otthon" az alkotó: a később, itt, helyben készült rajzok nem ugyanarról az elementáris hatásról tanúskodnak, a színes képek pedig általában nem ugyanazt a minőségi kategóriát képviselik.  Továbblépve a lépcsőházban a világpolgár ember szép fotói, jó kivágásban és szerkesztésben csodálhatók meg. Ismét egy a világra, a szépség csodájára nagyra nyílt szemmel tekintő embert láthatunk a képek és az életművész álarca mögött, aki egy-egy alkalommal a szokványos látószögből kilépve is meri interpretálni a látottakat. Az emelet előtere a "társasmunkában" megvalósított jó kisplasztikák mellett az akvarell-technikával készült, annak minden nehézségével megküzdő alkotó tág művészi határok között megvalósult munkáinak helye. A magam részéről az évszakokkal kapcsolatos, és főleg a fehér, merész kihagyásos technikával megvalósult képekre adom a "voksomat", de külön szeretném a látogató figyelmébe ajánlani az elmúlt néhány év merészebb koncepciójában készült, a gondolatiság változásáról tanúskodó, a belső teremben kiállított, kevésbé naturális műveit.  Az emeleti három nagy terem alkalom az építész Csák Máté bemutatására. A feladat részben a műemlék-épületek modern, mégis bizonyos értelemben korhű felújítása a funkció megújításával együtt, részben - az új alkotásoknál - az üzleti funkcionalitás és - a lakóépületnél - a formai-funkcionális felfedezés mindannak megújító megőrzésével, amit a világ művészettörténeti útjain az építész magába szívott, s benne, gondolatilag, szervült. A fotókon látható alkotásokból leszűrhető jegyek arra mutatnak, hogy Csák Máté építész a Bauhaus stílusirányzatának egyik mai folytatója, akihez rendkívül közel áll az intim terek megvalósítása mindazon funkcionalitáson belül, amit a megrendelő kíván. Ehhez rendkívül szívesen tervez, ha a lehetőség engedi, átriumokat, s a nagy üvegfelületeken át történő kapcsolatteremtésben hagyatkozik elsősorban az organikus művészetek lehetőségeire. Ugyanakkor az archaikus formák felidézése sem idegen tőle, amint arra alkalom adódik. A kiállítás végső tanulságának az a választás kínálkozik, melyet az alkotó volt kénytelen - esetében racionális indokokra hagyatkozva - megtenni, amikor az a Csák Máté lett belőle, aki ma is, s akinek választását mindenki - több vagy kevesebb talentummal - kénytelen, tudatosan-ösztönösen valamikor, nem minden következmény nélkül, megtenni.
|