Rovat: KultúrVáros
2003. jĂşnius 17., kedd 16:46
A KGYA és a NYTB esete
Mi, akik egy jó ideje már válogatás nélkül jutunk nyugati tudományos cikkekhez és ugyaninnen való listákat olvasunk az interneten, azok félig meglepve félig bosszankodva vesszük tudomásul, hogy praktikusságból, jogos önvédelemből, hirtelen felindulásból vagy előre eltervezett módon, de onnan való kollégáink nagyon sok protokollt használnak, ezzel együtt rengeteg névrövidítést. Lassan kódok, betűrövidítések és pontszámok jellemzik a betegek állapotát, s nekünk nincs is más dolgunk ahhoz, hogy "kompatibilis" módon működjünk, minthogy megfejtsük e kódokat és ebbe írjuk át saját eseteinket.
Tizennégy éve várok arra a bűvös számra, amit ma délelőtt hallottam a rádióban. De most már tudom, nem hiába vártam! Megvan! Már csak 34 év, és itt, a szavazás óta már Európához tartozó kis medencénkben, a bérek elérik a Nyugatét.
Igen, ez az a pont, ahol belép történetünkbe a görög hős és páncélozott jószága: mit csinál addig a nyugati teknőc, amíg keleti hősünk sztahanovista lendülettel veti magát utána? Áll egyhelyben? Netán curükkol? Vagy talán a félisten halhatatlanságát is célbavettük már? Akkor pedig minek a kórháztörvény? Hősünk ugyanis betér egy ínsérüléssel, de profitot csak akkor hoz igazán, ha még vagy négy testtájékon műtétet végeznek rajta. Érzem, ahogyan töretlen fejlődésünk magával hozza az örök tréfa, a mottó komollyá válását mindenfajta törvénysértés nélkül (ahogyan miniszterünk meg szeretné ezt magyarázni elnökünknek): "Nincsenek egészséges emberek csak rosszul megvizsgált betegek."
|