CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Nyugati Kapu

2000. november 24., péntek 00:00

Kimaradások tán ingyenes a Nyugati Kapu

Ismét megjelent a soproni hetilap

Kimaradások után ingyenes a Nyugati Kapu
Ismét megjelent a soproni hetilap

Tulajdonképpen az lenne a legjobb, ha Önök semmit sem vettek volna észre: a kimaradásokat, hogy néhány pénteken nem jelentünk meg. A kimaradásokért elnézést kérünk. Titkon reménykedünk, ennyi idő után is elnéző lesz az Olvasó. Az előfizetőket a kiadó igyekszik kárpótolni. Szó se róla, magunk ugyancsak ijedten éltük át az újságtalan napokat, aztán a Magyar Újságírók Országos Szövetsége tisztújító küldöttgyűlésének kezdetét és végét, az azóta eltelt heteket. Tét a szakmai tisztesség fenntartása – mondta akkortájt a régi-új elnök, Wisinger István.
Csak ennyi?

Tulajdonképpen az lenne a legjobb, ha Önök semmit sem hallottak volna, a rosszindulatú pletykákat, a suttogásokat, nem hallottak volna arról, hogy betörtek a szerkesztőségbe, gépeket vittek el, értő módon megbénítottak minket. Ami ehhez írható még - a rablás előtti és utáni időkből - ,  azt felejteni lehet.
Tulajdonképpen az lenne a legjobb, ha Önök semmit sem vennének észre, ha senki nem csodálkozna, ámuldozna, hogy a Nyugati Kapu ettől a héttől újra a piacon van, a csatatéren, igaz, kicsit megváltozva. Szellemiségében semmiképpen. De: új helyen készül, a lapot a Széchenyi nevével fémjelzett nyomda készíti Győrben, s ami talán a legfontosabb, a régió hetilapja ingyen jut el az Olvasóhoz - egyelőre tízezer példányban.
Meggyőződésünk, hogy akik a Nyugati Kaput választják a maguk számára reklámhordozónak, azok szintén jól járnak.
- Dögöljetek meg! – sziszegte gyűlölködőn valaki múltkor a telefonba. Semmi baj, hozzá vagyunk mi szokva, hogy Sopronban ilyen hang is van a Nyugati Kapuval kapcsolatban – már elég hosszú ideje. Hogy kollégáknak mondott lihegők döngölték a betonba lépten-nyomon. Hogy kaptuk a tanácsot: adjátok el egy külföldinek. Tíz esztendeje az ausztrál sportminiszter sajtótitkára, Dettre András mondta: „Egy veszélyre azonban figyelmeztetlek benneteket, ne adjátok el magatokat a külföldi tőkéseknek, mert az veszélyes dolog.”
Szavakkal van körülkerítve az életünk, megesik, hogy hirtelenjében – példa rá minden kimaradt péntek – vaskerítés lesz belőlük, és ebbe a ketrecbe kerülünk. Kimaradnak számok. A világ változása ilyesmiken is mérhető. Ellenségeink  természetesen örültek ennek, az úr a telefonba belehahotázott, és megfogalmazta, hová menjen mindenki, aki a Nyugati Kapunál dolgozik. A régió naplóját írjuk, nyolcvan hete sértünk érdekeket, tudván, másutt a dolgok másképp állnak, forognak, más színűek. Való igaz,  az emlegetett mondatra hirtelen érzékenyek lettünk, régi időkre gondoltunk, amikor egy városban megjelenhetett három-négy napilap, kormánypárti, liberális, radikális, vagy krajcáros hirdető újságot adtak ki a városba érkezők igényeit kiszolgálva. A helyi újság mégiscsak arra való, hogy rögzítse a vidék jelenét. A helyi sajtó fénykora az első világháború kezdetéig tartott, rendkívül változatos volt. Az olvasó szolgálatát tekintették kiindulópontnak. De mondhatnánk, akkoriban még számon tartották egymást az emberek.
Reméljük, lesznek még irigyeink.