|
Hozta Isten!
A sárga ruhás újonc
Hozta Isten!
Az Alajos-nap (június 21.), azaz a tegnap eléggé mozgalmasra, délutántól már zaklatottnak tekinthetőre sikeredett - és még éjjelre is jutott sms, amitől lesújtottan és porba hulottan lapultam bele az ágyamba. Igaz, a pár perc múlva kitörő hoosszú-hosszú tűzijáték hangjai úgyis felébresztettek volna - tehát akár örülhetek is, hogy ilyen felspannolt és éber voltam még azokban a percekben is, nem pedig első álmomból pattantam fel jó reflexekkel, hogy meneküljek-e, mert megtámadták Szombathelyet, vagy mi az a sok, földrengető mély durranás?
Sok éven keresztül erdészünnep volt számomra ez a nap. Édesapám Alajos volt, erdész - s névnapját köszönteni ilyentájt (vagy a pontos napon, vagy a megelőző pár - követő pár napban) sok kollégája látogatta meg, és igen jó hangulatú ebédek, beszélgetések zajlottak a nagy tölgyfák karéjában álldogáló erdészház udvarának hatalmas sziltönk-asztala körül.
A tegnapi nap nem volt sem emelkedett, sem vidám számomra, inkább a bolondokháza és az idegbaj keverékének alakult, s bennem elszánást szítva ült volna el... de egy furcsa csavarral még éjjel is, mint mondtam, tudott újat hozni megdöbbentő ráébredésből. Azért csak elaludtam valahogy - és bár ma, vasárnap nem szándékoztam korán kelni, mint utóbb az órára pillantva csodálkozva megállapítottam: hat óra tízkor sikeredett e művelet. Nekem, a már húsz év óta városban élő egykori erdészlánynak az korán van.
Ám, mondom, az már csak utólag ellenőriztetett, mennyi is az idő... A jó hűs éjjeli levegőt beterelgető nyitott erkélyajtó nemcsak az oxigéndús áert, hanem a hangokat is előzékenyen betessékelte - és én egy hangra, egy huszonéve nem hallott hangra ébredtem. Talán hihetetlen, hiszen kertes övezetben lakunk, és már szajkó, szarka is betelepült az erdei fauna lakói közül, de sas és vércse is portyázik fölöttünk - sárgarigót én még nem hallottam errefelé énekelni, pedig sok erre a termő gyümölcsfa. Most a cseresznyeszezon tart. És tavaly, meg tavalyelőtt júniusban ilyenkor is tartott, meg még azelőtt, minden évben - de itt eddig sárgarigó sohasem szólt.
Kissé bizonytalan reggeli első léptekkel kijutottam a teraszra, és próbáltam a hangforrást felkutatni a meggy- és cseresznye-, no meg alma- és ringló-lombozat között. Hosszasan figyeltem - meglátni nem sikerült az "ízlésesen öltözködő" hangadót. Ám nemcsak néztem - füleltem is erősen, hátha tövisszúró gébics vagy szajkó szórakozik: utánozza a sárga cseresznyecsipkedőt... de... a nagyon intenzív figyelés után is csak abban maradtam magammal: ez bizony nem utánzás!
Pár hete visszatértek a tíz, kilenc éve itt még nagyszámban brekegő, majd "elpárolgott" kecskebékák képviselői a Gyöngyösbe - s most, a csillagászati értelemben vett év második felének nyitónapján, június 22-én, a nagyhagyományú Szent Iván-nap küszöbén új vendég is megjelent: a sárgarigó!
Hozta Isten! Eredményes második év-felet kívánok vele Mindannyiunknak!
A kép forrása: http://www.mefa.hu/suli/
Sebők Lili
|