CyberPress.Sopron

Ha megjelenik az Úristen, elvégeztem a dolgomat, és megyek haza
Beszélgetés Makovecz Imrével, építészetrõl, történelemrõl, politikáról
Szabadság, Kolozsvár

A Donát út végében lassan körvonalazódnak az újonnan fölépülõ református templom égretörõ, karcsú tornyai. A készülõépítészeti alkotás különösképpen kiemelkedik a tömbház-rengetegbõl, a jószemû megfigyelõmár távolról fölismerheti az összetéveszthetetlen stílust: ezt a templomot csakis Makovecz Imre tervezhette. Az épület kivitelezését a neves mûvész tervei alapján Müller Csaba kolozsvári mûépítész felügyeli. Az elmúlt héten néhány órán át, a munkálatok menetének megbeszélésére Kolozsváron tartózkodott a templomot tervezõmûépítész, Makovecz Imre, akivel a Donát úti parókia udvarán álló eperfa alatt beszélgettem.

— Mi járatban van Kolozsváron, illetve Erdélyben? Ha jól tudom, innen több helyre is ellátogat még.

— Kolozsváron éppen a református templom építése miatt vagyok, szeretnénk, ha egy kicsit meglódulna a tempója, természetesen ez elsõsorban pénzfüggõ, és itt azonnal megragadom az alkalmat: akinek pénze van, az fizessen, hogy minél elõbb tetõalá kerülhessen az egész. A tornyok be vannak burkolva fával,
hozzákezdhetünk a nyílászáró szerkezetekhez, a belsõburkolásokhoz és egyebekhez, mert én még szeretném megérni, hogy ez a templom elkészül. Nem könnyû az egyház dolga, mert mind Magyarországról, mind Romániából nagyon nehéz pénzt kapni egy ilyen valóban szép feladatnak a teljesítésére. Kolozsváron tehát ez a feladatom. Innen megyek Csíkszeredába, ahol épül egy katolikus templom, de az augusztusban, ha az Isten is úgy akarja, elkészül. Rendkívül ügyes és agilis, kitûnõ esperes vezeti az építkezést, jól halad az ügy. Aztán onnan átmegyek Sepsiszentgyörgyre, ahol egy halotti templom készül, a reformátusok számára, az is jól halad.
Onnan még el kell mennem Vargyasra, ahol egy nagyon érdekes és szép feladatot adott nekem az Úristen. Úgy született meg ez a dolog, hogy a szórvány
reformátusság egy düledezõfaházban tartotta az istentiszteletet, és úgy gondolták, hogy kellene helyette egy templomot építeni. Meg is terveztettek valakivel egy kis templomocskát, hozzákezdtek kiásni az alapokat, és csontok meg faragott kövek buktak ki a földbõl. Megijedtek, abbahagyták, és régészeket hívtak, de ehhez pénz kellett. Tõlünk, az Országépítõ Alapítványtól, amelynek elnöke vagyok, kértek pénzt, mi pedig küldtünk is. Kiderült, hogy a föld alatt egy 11–12. századi koraromán templomnak az alapjai, faragott kövei vannak, az oltár középsõgyámja, amelyet a tatárok földig romboltak. Az építmény egy cinterem közepén állott, és a csontokat azért találták ott, mert annak idején a szent helyre temetkeztek az emberek. A tönkretett templomot a 14. században gótikus stílusban újraépítették, azt megint tönkretették a tatárok, és oda többet kõtemplom nem épült. Amikor ezek az alapfalak, a faragott kövek és ajtókeretek elõbukkantak a földbõl, akkor én elkészítettem egy kis templomnak a tervét, a 11–12. századi alapokra úgy, hogy a falakat a meglévõalapokból folytattuk tovább, kicsit romosan a tetején abbahagytuk, és visszaépítettük az összes széthullott követ az eredeti helyére. A 11. századi templom oltárgyámjának felsõfelületén, amelyet eltakart a tíz centi vastag kõfal, rovásírással föl van írva: Szent Mihály, Isten szentje. Ez azért szenzáció, mert az európai kultúrtörténetben mindeddig azt hitték, hogy a 11–12. századi Szent Mihály-kultusz legkeletibb pontja Gyulafehérváron volt. Most kiderült, hogy a gyepûn, ahol a magyar hadinépek laktak, akik õrségben álltak, Európa színvonalán élték a szellemi életet. Ha õk kapcsolódni tudtak a Szent Mihály-kultuszhoz, az sok mindent jelentett, nem csupán egyetlenegy gesztusát a szellemi életnek. Ennek a templomnak a tornya áll, tetõalatt van, a semmit cifrázva építik, mert pénz, az persze nincs. Megrajzoltam még a berendezést is, és alig várom,
hogy lássam.

— Lehet-e egy mûépítésznek hit nélkül Isten házát építenie?

— Mûépítésznek hit nélkül mindent lehet csinálni a mai világban, hit nélkül viszont családi házat sem lehet csinálni.

— Ez nagyon rövid, frappáns válasz volt.

— Ez így van. Mert az a kérdés, hogy mit értünk hiten. Hogyha ezt a csodálatos világot nézzük, ahol mi vendégségben vagyunk — Kosztolányi megfogalmazása szerint egy nagy úr vendégeiként élünk itt —, és szinte semmit sem értünk abból a világból, amely körülvesz bennünket, amivel lényegében azonosak vagyunk, de ránk van bízva ez a világ, legalábbis az idõszámításunk kezdete óta, illetve az azt követõ33. évtõl kezdve. A világ meg van váltva, a kezünkbe van téve, az történik vele, amit mi teszünk vele. Slussz. Nem érdemes csócsálni tovább, mert benne van a tartalom elképesztõ gyönyörûsége, és annak a felelõssége is. Persze, hogy nem lehet viccelni egy templommal. A tét az, hogy amikor kész van, és összegyûlnek benne az emberek, s rázendítenek, mondjuk arra, hogy Tebenned bíztunk eleitõl fogva, akkor azt akarják, hogy az Úr beköltözzön a házba. Ha nem füstöl a levegõ a bizalomtól, a jóakarattól, akkor baj van. De ha igen, akkor, ha valakinek szeme van, látja, és ha füle van, hallja, hogy az Úr ott van. Tehát a tét ez. Nekem az a lényeg, hogy ebben az öt romániai templomomban, amikor elhangzik az ének, megjelenjen az Úristen. Akkor én elvégeztem a dolgomat, és megyek haza.

— Van valami különbség, ha Erdélyben tervez templomot, vagy egy másik földterületen?

— Én tudom, hogy mi a kérdése tartalma. Azt válaszolom, hogy nincs. Én úgy járok-kelek a Kárpát-medencében, hogy engem nem érdekelnek a határok. Jól
emlékszem a hatvanas évekre, amikor kínszenvedés volt átmenni akár a román, akár a szlovák, vagy bármely határon, mert szórakoztak az emberrel, és megalázták, elfogadhatatlan módon viselkedtek. Ma már ez nincs így. Nyugodtan megfeledkezhetek arról, hogy átmegyek a határon. Nézze, ahogyan a verebek sem foglalkoznak a trianoni határokkal, a vakondok se, én se.

— Mûvészemberek nem mindig "folynak" bele a politikába, van, aki egyáltalán nem foglalkozik ezzel, de nyilván elkerülhetetlen, hiszen mindennapi
életünk része. Makovecz Imre mennyire foglalkozik a napi politikával?

— Egyrészt magamat nem tartom mûvésznek, tehát rám nem vonatkozik a kérdés egyik fele. A másik pedig az, hogy a politika, ami egy foglalkozás, vagy mûvészet, ha úgy tetszik, nem az én szakmám. De a legutóbbi magyarországi választásokat megelõzõkarácsony óta minden héten minimum kétszer vagyok vidéken, elõadásokra hívnak, ahol az embereknek csak azt tudom nagyon röviden elmondani, hogy föl a fejjel, és ne búsuljanak. Szedjék össze magukat. A legkülönbözõbb helyeken tartok tehát elõadásokat, most például elmegyek Szalontára is, az ottani polgári kör meghívására. Ezeket vállalom, mert vállalni kell. Az elmúlt ötven év tipikus balkáni letargiát hagyott ránk, okkal egyébként, mert a kelet-európai vagy közép-európai népeket kisemmizték. Nincstelenek. Nincstelen a román, a szlovák, a magyar. Nincstelenek, elvették mindenét. Államosítottak mindent, ami magánvagyon volt, a parasztokat elûzték a földjeikrõl, és most nincstelenként nézünk egy nyugati, terjeszkedõ, imperialista magatartással szemben. Össze kell szedni magunkat, ha szeretnénk emberi életet élni. Nem magam miatt, hiszen én már hatvannyolc éves vagyok, hanem az unokáim meg a többiek miatt. Ahhoz pedig az kell, hogy ne lehessen cipõt pucoltatni velünk.

— Bizonyára ismerõs az Ön számára az erdélyi magyar közösség jelenlegi helyzete. Külsõszemmel nézve, milyen jövõje van ennek a közösségnek?
Valószínûleg jobban meg tudja ítélni, mint azok, akik benne vannak.

— Azt az evidenciát, hogy ki Tõkés László az erdélyi magyarság számára, nem hagyom megkérdõjelezni. Az összes többi taktikai, stratégiai kérdés, és a hülye
férfiak szavanemértésének kérdése. Tessék összeállni, tessék összeszedni magukat, és az asszonyok szóljanak már bele ebbe a dologba, hogy valami normális dolog is elhangozzék.

— Csakhogy erre mifelénk a férfiak szerint az asszonynak "hallgass" a neve, és fõleg a politikába ne szóljon bele. Egyébiránt nem igazán látom, hogyan
lehetne kibékíteni ezt két tábort. Mindenki tartja a magáét.

— Ezt kívülrõl nem lehet befolyásolni. De visszatérek ahhoz, amit mondtam, az evidenciákat nem hagyom, legalábbis magam számára, megkérdõjelezni. Hogy is
mondjam? Ha erõt éreznek a politika, vagy akár a szakmai élet világában is a partnerek vagy az ellenfelek, ezt az erõt másként kezelik, minthogyha akkor is kompromisszumot köt az ember, amikor nem kérik. Nagyon rossz reputációnak tartom, ha az örökös kompromisszumkeresésben utazunk, született kisebbségiként.
Nem kisebbségiként, emberként születtünk, és állítólag az Úr saját képére és hasonlatosságára teremtett bennünket. Nincs szükségünk kompromisszumokat keresni.
Ezért tehát az erdélyi magyarság ügyét nem kompromisszumokban látom, hanem kiegyenesedett derékkal, világos beszédben. Mi hintajátékot nem fogunk tudni
játszani soha, mert természetünktõl rendkívül távol esik. Ezért tehát ebben az egész ügyben én egy radikális, józan, világos álláspontnak a pártján állok.

— Ha már belemélyedtünk a politikai helyzetbe, szóvá tenném a legutóbbi sepsiszentgyörgyi fórumot, ahol meghívottként szerepelt Bayer Zsolt is.
Elemzõk szerint, Bayer Zsolt beszédében mintha arra biztatta volna az erdélyi magyar közösséget, hogy úgy járjon el jogai kiharcolásában, mint az ír, a baszk, és egyéb, a terrorizmushoz közel álló kisebbségi csoportok. Mennyiben engedheti meg magának valaki, hogy erre biztasson egy közösséget, illetve egy közösség mennyiben engedheti meg magának, hogy megfogadja a tanácsot?

— Az erdélyi embernek, direkt nem magyarságot mondok, nem lehet tanácsot adni. Ha megosztottságban viselkedik, akkor megosztottságban fog viselkedni. Bayer Zsoltnak joga van bármit mondani. Egyet azért hozzátennék ehhez a dologhoz: ilyen szelíd, mindent tudomásul vevõmagyarságot vagy nemzetet, nem tud még egyet mondani a világ. Boldogok lehetnek az utódállamok, hogy ilyen szelíd, kollaboráló, szorgalmas, csöndes népet kaptak a nyugati hatalmaktól. Ha Bayer Zsoltnak eldurran a feje, az az õdolga. Én soha abba a helyzetbe nem fogok kerülni, hogy tanácsot adhatnék bárkinek is itt. Mindenki a saját sorsának az ura, azt csinál, amit jónak lát. Abban biztos vagyok, hogy a történelem nem olyasmi, amire egyértelmûen azt lehetne mondani, hogy elmúlt. Ami megtörtént, fönnmarad a világban, õskép formájában. Ha itt többezer éven keresztül emberek százezreinek és millióinak a sorsa zajlott le, ezek a holtak beleisznak a poharainkba, a falakból suttognak, még akkor is, ha lerombolják ezeket a falakat, és átalakítják az épületeket, ha meghamisítják a környezetet, akkor is az a történelem van itt.

 KöllõKatalin

Az Én Világom: Csukás István gyermeklap indítását tervezi
www.mti.hu

Az Én Világom címmel új gyermekmagazin jelenik meg a tervek szerint a jövõ év elején - tájékoztatta Csukás István Kossuth-díjas író, költõ az elõkészületekrõl csütörtökön az MTI-t.
    A kulturális tárca vezetõje támogatja azt az elgondolást, amely szerint a gyermekekkel foglalkozó társminisztériumokkal karöltve támogatnák a 10-14 éves korosztálynak szóló magazin kiadását - mondta az író.
    Az elképzelések szerinti a kiadvány 70-80 oldalas lesz, s az elsõ számok 50 ezer példányban jelennek meg.
    "Sajnos nagyon hamar véget ér gyermekkor. Amit az adott életkorban szellemi táplálékként nem kapnak meg, az szinte pótolhatatlan" - fogalmazott az író a lap szükségessége mellett érvelve.
    Az alkotói gárdát illetõen például az egykori Kölyökmagazinba író, rajzoló szerzõkre épülne az újság.
    Számítások szerint a magazin elõkészítésének és beindításának költsége 40 millió forint, s havi 10 millió forintos támogatás fedezné a nyomdai költségek túlnyomó részét - tette hozzá Csukás István.

    Az amerikai zenkiadók szövetsége, a RIAA keresztesháborút indított az interneten zenei fájlokat cserélgetõ magánszemélyek tömegei ellen. A nagy erejû érdekérvényesítõ szervezet elnöke, Cary Sherman bejelentette, hogy perekre és borsos, több ezer dollárra tehetõ bírságokra számíthat mostantól mindenki, aki számítógépén mások által szabadon letölthetõ, jogvédett zenei fájlokat tart.
     A zenekiadók, amelyek álítólagos üzleti mizériájukért a fájlcsereberélõket tartják felelõsnek, mint ismeretes korábban sikerrel vadászták le a Napstert, most pedig a Kazaa és hasonló programok használói ellen indultak harcba, elemzõk szerint a maguk “shock and awe”-ját indítva az internetezõ zenerajongók világszerte százmilliósra tehetõ tábora ellen.
    Mivel egy szövetségi bíróság nemrég úgy döntött, hogy a Verizon Communications köteles kiadni azon ügyfeleinek adatait, akik a cég szélessávú szolgáltatását használva jelentõs mennyiségû digitális másolatot forgalmaztak a Kazaa népszerû fájlcserélõ rendszerén, a RIAA megfelelõ jogi hivatkozási alaphoz jutott, és ennek nyomán döntött úgy, hogy nem a fájlcserélõ programok forgalmazóit, hanem azok felhasználóit veszi célba, az õ kedvüket próbálja elvenni egy életre attól, hogy az egyik legõsíbb emberi tevékenységet mûveljék: csereberéljenek.
    Olyan ez, mintha egy könyvkiadó meg akarná büntetni azokat a könyvbarátokat, akik kedvenc olvasmányaikat más könyvmolyokkal csereberélgetik - mondta a NOL-nak egy szakértõ.
    A RIAA bejelentésére reagálva az egyik legjelentõsebb elektronikus szabadságjogi civil szervezet, az Electronic Frontier Foundation (EFF) elítélte a felhasználók üldözését. A szervezett jogi szakértõje Fred von Lohmann közleményében úgy fogalmaz: "Nyilvánvaló, hogy a lemezipar dinoszauruszai elveszítették kapcsolatukat a valósággal. Egyszerûen nem lehet még több per a válasz, amikor több amerikai használ fájlcserélõ szoftvereket, mint ahány Bush elnökre szavazott. Az EFF kezdeményezi, hogy a Kongresszus azonnal tartson meghallgatásokat arról, hogy milyen alternatívái vannak a RIAA által az amerikai közvélemény ellen indított bírósági hadjáratnak." - idézte az Index a nyilatkozatot.
    Az Egyesült Államokban a Kazaa, a Morpheus és a Grokster a legnépszerûbb fájlcserélõk. Piackutatók becslései szerint 2003 nyarán mintegy 57 millió amerikai használ valamilyen fájlcserélõ szoftvert.

Szent László legenda
www.dunatv.hu
    Szent László királyunk legendáit ábrázoló újabb falfestményeket találtak Magyarremetén.
    A Partiumban található Magyarremete Árpád-kori templomát Szent László tiszteletére emelték. A legújabb kutatások során három kora-középkori ablakra, az egykori sekrestye bejáratára és két szentségtartó fülkére bukkantak. Kiderült az is, hogy a templombelsõt valószínûleg a XIV. századból származó jó állapotban fennmaradt értékes falfestmények borítják. - A templom északi falán látható a Szent László-legendák, megnevezve az a legenda, amikor a kunok által elrabolt magyar leányzót szabadítja meg. Szent László tiszteletére a Kárpát-medencében 150 templomot emeltek, közülük napjainkra 48 maradt meg, legendákat ábrázoló falfestményeket azonban mindössze 27 templom falai õríztek meg. Magyarremetén a gyülekezet pénzhiány miatt kénytelen elhalasztani a festmények restaurálását, de még ebben az évben szeretnék felújítani az épület külsõ részét és tetõszerkezetét.

Az idén hetedik alkalommal rendezik meg a Hunniálist június 28-án az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark az egyetlen olyan kiállítóhely az országban, amely a honfoglalás emlékét õrzi. A Hunniális tiszteletadás honfoglaló õseinknek, ugyanakkor felszabadult hangulatú kötetlen szórakozás, majális. Az idén a hangsúly a látványos nomád lovasprogramokra tevõdik, és a látogatók is bekapcsolódhatnak az eseményekbe.
Az események három helyszínen zajlanak: a dísztéren, a nomád faluban és a lovaspályán. A Hunniális ünnepélyes megnyitója a zászlódíszbe öltözött dísztéren, az Árpád-szobor elõtt kezdõdik, ahova 10 órakor érkeznek a lovasok fergeteges vágtában a monostordombról.
A köszöntõután gólyalábasok vezetik a vendégsereget a jurtákkal körbevett nomád faluba, ahol õseink tizenegy évszázaddal ezelõtti nomád világát idézik meg. A mûhelyekben õsi mesterségekkel   ismerkedhetnek, és ki is próbálhatják azokat. A gyermekeket bábjáték és ügyességi versenyek szórakoztatják. Az ifjúságra vár a palánkvár megostromlása.
A falu népe elkísérheti a lovasokat a harcmezõre, ahol lehet majd lovagolni, kopját vetni, íjazni is. Délidõben nomád ételekkel kínálják a vendégeket. Az események csúcspontja a délután három órakor kezdõdõSzeri Haditorna, ahol a Szer Bajnoka címért folyik majd a küzdelem. Az egész napos programot a Szer Bajnoka-díj-átadás, a lovasok színpompás felvonulása, majd a Hadak Ura tiszteletére a forgó sárkányra kilõtt nyílzápor fejezi be.
A lovasprogramok mellett az emlékpark a Feszty-körkép megtekintését és 32 állandó kiállítást kínál. A kicsiknek gyermekjátszóteret, erdei tornapályát és sportpályát, horgászatot vagy nyugalmas sétát az erdei ösvényen. A Hunniális napján az emlékpark normál belépõárakkal üzemel és kínálja számtalan programját.
(MR)

A lap felteszi a kérdést olvasóinak, hogy vajon szerintük "Nincs nagyobb gondjuk az Unió bürokratáinak, mint hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzanak?". A lap attól tart, hogy az európai szex-diszkriminációs szabályok megtiltják a lengén öltözött hölgyek képeinek közlését is.

Hasonló félelmének adott hangot a londoni The Sun bulvárlap is. Az újság még szerdán arról cikkezett, hogy például a melltartógyártók hirdetéseinek befellegzett, helyettük marad a csokoládé reklámcsíkja. Az Európai Bizottság szóvivõje, Antonia Mochan a felvetésre csak annyit válaszolt, hogy "nincs tervezet, a tárgyalások folynak az esetleges módosításról". "Teljesen felesleges találgatásokról van szó szerintem" - tette hozzá Mochan asszony.