|
Winkler András a megmaradt fiatalnak Jó szerencsét cimborák!
Winkler András megmaradt fiatalnak
A mai ideges, holdjárócipős, VIP-listás világban ki tudja már, milyen egy szomorú sanzon? Hogyan szól a vasbetondal? Winkler Andrásnak más a hangja, más a látóköre, más a tematikája, mint az úgynevezett költőknek. A soproni polgár örülhet, hogy ilyen alkotó is jár a város utcáin, aki - talán az öregedés első kis ráncát észrevéve - dalaiból, verseiből, prózai írásaiból, sírfelirataiból válogatott, s elegáns kötetét - a Hillebrand Nyomda Kft. munkáját dícséri -, Mészáros György remek rajzaival az asztalunkra tette. A könyvön néha kissé el kell szomorkodni, azután meg áldott derűt kapunk ajándékba. A szerző egyformán tud lelkesedni egy sétára induló, közepesen fejlett kocsányos tölgyért, egy hajnalért, egy huszonegysoros lírai versért - ebben az öreg parasztasszonyokat énekli meg - vagy akár a fával dolgozókért. Egy nagyon érdekes, lé- és létérzékeny embert ismerhetünk meg Az égi sörmezőkön jártam című kötetből. Winkler Andrást észre kell venni, könyvében vonzó a póztalanság, az olvasó- közelség, nem fenyeget félreértés, félreolvasás, a számvetés jellegzetesen Winkler módra történik: ironikusan-önironikusan. Életigazságokat és életbölcsességeket zár magába a könyv, közgondokat is, egy részletet a Kopogástan című egyetemi jegyzetből (Orbay Péter a társszerző, a tanszék 1963-ban alakult az akkori Kékfrankos - Perkovátz - vendéglőben ), azután emlékeket professzorokról, akik közül sokan már az égi sörmezőkön fekszenek szerte széjjel - Jó szerencsét régi cimborák! -, töprengéseket, tűnődéseket - a magamutogatás hiú szándéka nélkül. A kötetet az ezen a tájon élő olvasó is bizonyára érdemes szeretettel értékeli. Winkler András megmaradt fiatalnak - a selmeci-soproni diákhagyományokat ápolónak, aki tudja, hogy az ifjúság között soha nem fog megöregedni. |
