|
'Az sosem ment nekem sem...'
A saját fejével - a maga és szerettei javára
"Az sosem ment nekem sem..."
"Kombináljon csak!" - szólít fel az egyik bank-témájú reklám. "Megéri!"; "Érdemes!" - az ilyenféle kijelentésekkel "operáló" reklámok is mind-mind valamilyen pénzzel kapcsolatos szolgáltatás igénybevételére, vagy valaminek naaagyon jó áron való megvásárlására buzdítják a pógárt.
Melyiket? Kiket? Azon korosabb-ifjabb volt iskolásokat, akik közt ha felmérést készítenénk - mondjuk, egy apróbbat, egy mindenkire kiterjedőt... -, nagy százalékukról az derülne ki: iskolás éveik réme-mumusa, tanulói létük legfőbb megkeserítője a "matek" volt?!...
Hogy van ez?!! A rossz matekos kisdiákok - átemelve lábukat a felnőttkor határvonalán, és nagykorúvá, majd önálló keresővé válva egyszercsak megtáltosodnak? Onnantól rögtön kristálytisztán látnak fizetésük, adózásuk, összes pénzügyük és az országban uralkodó áru- és pénzviszonyok vonatkozásában?
Tetszetős, önérzet-simogató, "hájjal kenegető" udvarlás a "Kombináljon csak!" felszólítás. Azt sugallja az embereknek: valóban, igazán, a legapróbb részletekig TUDNAK, KÉPESEK "kombinálni"... Tegyük igazzá a nyitott mondatot! (Ld.: alsós matematika!) "Dekódoljuk" a reklámot! "Lefordítva" így szól: "Figyelj csak! Minek fáradnál a számodra mindig túlnehéz matekkal? Mi már kikombináltuk helyetted - higgy nekünk! Tedd ezt és ezt! Vedd ezt meg ezt! Mi tudjuk, hogy Neked ez éri meg! Miért fáradnál most - régen kikerülve az iskolapadból - megérteni az élet számodra úgyis túlnehéz és túlbonyolult matematikáját?! Bízz bennünk!"
"Legyetek ravaszak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!", más fordítás szerint: "Legyetek okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!" - ezt meg Jézus "reklámozta" az embereknek, ébresztgetve őket a már-már önként vállalt, elbutított-szolga-létből, teljes alávetettségből.
Kinek higgyünk mi, ifjak, szülők? Azon "egy"-ügyűeknek (akiknek egy ügy csak a fontos: a legkönnyebb megoldást választani, nem a leggyümölcsözőbbet), akiknek - esetleg hozzánk hasonlóan... - szintén nem fűlött-nem fűlik a foguk a komolyabb agy-gyötörgetéshez, s a rosszabb matematika-érdemjegy láttán elfogadó-lemondóan csak legyintenek: "Á, a matek... az sosem ment nekem sem"? Vagy ébredjünk fel a reklámoktól körülhízelgettségből, és higgyünk inkább a józan eszünknek?
Nekünk, hirdetésekkel, ajánlatokkal kitartóan megbombázottaknak vajon csak "egy ügyünk" volna: venni, venni, venni, amit kínálnak, venni pénzünkfogytáig, jelzálogosodásig, erőnkön túl is?!!
Hát... ha így gondolja a kedves ifjúság, aki e cikket olvassa; a kedves szülő, aki végigballag e sorokon... ám legyen. Akkor önszórakoztatásomra szórtam az elektronokat a világba...
De ha úgy gondolja: "A csodába is! Ez a nő helyettem írta ezt a cikket!" - akkor nagyon kérem, "feküdjön neki" újult erővel a matematikának most a bővebbidejű nyári vakációban - illetve "vegye elő" azt a gyereket, hogy oldogasson matematika-példákat, gyakoroljon rendszeresen, átrágva magát - az órákon, sajnos, meg nem értett - szabályokon, fusson neki újból a házi feladatul már évközben feladott, de akkor nap mint nap csak a jó vagy jobb matekosokéról lemásolt, s így önbecsapással "letudott" feladatok önálló megoldásának a saját érdekében! A matematika mind okosan számolni, mind okosan gondolkodni megtanítja a jövő felnőttjét. Gondolkodni a saját fejével - a maga és szerettei javára.
A kép forrása: http://komal.elte.hu/verseny/2002-09/mat.h.shtml
Sebők Lili
|