CyberPress.Sopron

Őrizője vagyok az én testvéremnek?

Amerikában egy négyéves óvodás édesapja puskáját mutatta be mint "játékszert" a társainak. A volt Jugoszlávia területén felrobbant akna több emberéletet követelt. De közelebbi példákat is írhatok. Gyermekek szenvednek szülők veszekedéseinek és rossz kapcsolatának következtében. Szülők szívét szomorítják meg rossz útra tért gyermekek. A szomszéd lakásból áradó, dobhártyát károsító hangzavar tönkreteheti a mindennapokat… Nem élünk Robinsonokként a lakatlan szigeten, ahol csak Péntek felbukkanása okoz némi változatosságot. Kapcsolatokban élünk, kapcsolatok határozzák meg életünket, és ezek a kapcsolatok felelősséget jelentenek számunkra.

"Az Úr ezt mondta Kainnak: Hol van Ábel, a te testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Tán őrzője vagyok az én testvéremnek?" Igen! Őrzője vagyok a másiknak! Felelősek vagyunk tetteiért, gondolataiért, véleményeiért. Mert minket látott a kisgyermek dühösnek és agresszívnek, és minket utánozva dühös és agresszív társaival. Mi gyakoroljuk a "szóval lelket megsebesíteni" harcmodort, és nem értjük, mitől került az idegosztályra a kedves ismerős. Ugyanakkor a mi szeretetünk teheti széppé és boldoggá a másik életét, a társ életét, a gyermek életét. Lehetünk az idős rokon támasza, a beteg és magányos látogatója, a jó ügyek és ezáltal az ügyben érintett emberek pártfogója.

Az Isten egymásra bíz bennünket, embereket. Felnőttekre gyermekeket, akiket a szépre, a jóra, a szeretetre, az Isten tiszteletére és dicséretére kell tanítani és nevelni. Időseket fiatalokra, akiknek tapasztalataiból okulni lehet, akiknek fájdalma enyhíthető, akiknek életébe derűt és vidámságot vihet a fiatalság. Házastársra házastársat, akinek szeretetet lehet adni, akivel mindent meg lehet beszélni, akivel a gond megosztható, az öröm sokszorozható. Munkatársra munkatársat, akivel egy célért dolgozunk, aki segíthet hibáink orvoslásában, aki mellettünk állhat a bajok idején.

Egymásra bíz bennünket az Isten, és számonkéri tőlünk a ránkbízottakat. Megkérdezi: Miért boldogtalan a melletted élő, a társ, a gyermek, a jóbarát. Hogyan őrződ a rádbízottakat? Miért szomorú a szíve annak, akit neked kell felvidítanod, akinek te vagy az öröme? Ábel halála nem maradt megtorlatlanul. Isten határozottan tudtunkra adja, hogy nem lehet rendben vele a kapcsolatunk, ha "nem őrizzük" embertársainkat. Felelősek vagyunk a körülöttünk élők életéért, boldogságáért, boldogulásáért. A másik őrzésével magunkra is vigyázunk, a másik boldogsága minket is boldogít. Mindnyájunk őrzője - az egy igaz Isten - megáldja az egymást őrzők életét.

Solymár Mónika