CyberPress.Sopron

Hát elkezdõdött... Tudom, nem szabad háttal mondatot kezdeni, s ha a gimnazista magyartanárom ezt a sort most olvasná, lehet, hogy rögtön felhívna, elkérné az érettségi bizonyítványomat, és a magyarjegyemet eggyel lerontaná. Mindenesetre elkezdõdött az idei Sziget Fesztivál, igaz, kicsit rendhagyó módon.

Több szempontból is rendhagyó volt. A sátorverés kicsit elhúzódott, mert Balázs (az egyik ismerõsöm) sátrát újra és újra fel kellett szedni (aztán leverni), hogy kényelmesen elférjünk. Aztán rendhagyó volt azért is, mert háromszor is szakadt az esõ a délután (este) folyamán. Így miközben az angol Björn Again játszott ABBA-slágereket a Nagyszínpadon, mi a Présház nevû vendéglátóhelyen ücsörögtünk, várva, hogy elálljon az esõ. Aztán a koncert végére kitisztult az ég.

Délután körülnéztünk a színpadoknál. A HammerWorld sátorban Molnár Zsolt vezette embereit a csatába - a Fekete Sereg koncertjén olyan számok hangzottak el, mint "Áruló", "Öljetek meg!". Mivel egy kicsit kevesebb brutalitásra vágytam (és az õket követõ, a Középföldén kalandozó tatabányai Cross Borns-hoz már volt szerencsém tavaly), ezért inkább a Nagyszínpad felé vettem az irányt, ahol Uhrin Benedek lépett fel az angol Spyro Gyra és a magyar Freshfabrik között. Az öregúr saját szavai szerint "elsöprõ sikert" aratott, ezért rögtön megismételte az elsõ számát. Majd következett a második, szintén repetával. Végül befejezésképpen elõadta a Sziget Himnuszt, ami a "nemzet fiatalságáról" szólt. Mondjuk ez volt a legelsõ száma is, de ez senkit se zavart.

Szakadt az esõ. Ismét. Szerencsére minket ez éppen nem érintett, ugyanis egy fedett sátorban egy shown vettünk részt, ami a "Shaggy sajtótájékoztatója" fedõnevet viselte. A jamaicai Orville Richard Burrel (ez Shaggy eredeti neve) rögtön a fotózással és aláírásosztogatással kezdte a tájékoztatóját, majd - miután ismertette a játékszabályokat ("Ha valaki az életemrõl hülyeségeket kérdez, vagy a showról akar megtudni valamit, az 'fucking'..."), közvetlen hangnemben válaszolt az újságírók kérdéseire, sõt, még egy "Miszter Lova-Lovat" is elõadott, élõben, ingyen. Saját bevallása szerint a sajtótájékoztatókat szereti, ha olyan helyes hölgyek vannak rajta, mint a mostanin. Végül mindenkit meghívott az esti koncertjére (a lányokat az elsõ sorba, no meg a hálószobájába), aztán kitereltek minket a sátorból.

Elfogadva meghívását fél tíz után nem sokkal mi is a Nagyszínpad elõtti tömeggel csápoltunk. Idén vagy kisebb lett a színpad elõtti terület, vagy tényleg annyi ember volt, mint a két évvel ezelõtti Faithless koncerten (ezen láttam eddig a legtöbb embert az eddigi Szigetek során). Valami azt súgja, hogy a második lehetõség a valószínûbb. és a Szigetre kinézõ 40ezer látogató jó része ott volt... :) Mindenesetre Shaggy megmutatta nekünk, hogy õ a Sztár, mi vagyunk "Budapeszt" ("Can you hear me Budapest? Are you here, Budapest?"), és amit hozott magával, az nem egy egyszerû koncert, hanem egy show. Remekül felépített és koreografált mûsornak lehettünk szem- és fültanúi, valamikor több tízezer kéz lengedezett, máskor meg - kikapcsolt fények mellett - mindenki öngyújtót emelt a magasba.

Az este folyamán még volt többek között K.F.T. koncert is, meg Beatrice, de inkább a Színház-és Táncsátort választottam. Csillagos égbolt alatt csendültek fel Carl Off Carmina Burana-jának elsõ hangjai. A Budafoki Dohnányi Ernõ Szimfonikus Zenekar, a Budapesti Akadémiai Kórustársaság és a Szegedi Kortárs Balett együttes mûsorának segítségével pillanthattunk be egy, a civilizáció romjain tengõdõ, életben maradásáért küzdõ, emberszerû közösség rituálékkal teli életébe, akik félelmeikkel harcolva, ösztöneik által vezérelve próbálták átvészelni, amit a Sors rájuk rótt. Az elõadás végén a közönség perceken át felállva tapsolta meg újra és újra a produkciót.

Akár egykori magyartanárom is kijöhetett volna...

Bacsi