CyberPress.Sopron

Meg kell tanulnunk tiszta szívvel, szeretettel örülni

Mióta a kereszténység megüli a Karácsony szent ünnepét, azóta az a Szeretet és a Békesség jelképe.

Karácsony. Nincs a világnak olyan sarka, ahol keresztények élnek, ahol e szó hallatán ne ugyanarra asszociálnának az emberek: Karácsony az Örömhír, a Békesség, a Szeretet ünnepe. Azé a szereteté, amely 2000 évvel ezelőtt örömhírt hozott,s ami egyet jelentett: Isten szeretetének bizonyságát, amikor egyszülött fiát elküldte, hogy megváltsa az embert. "Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott vala a próféta által, aki így szólt: Imé a szűz fogan méhében, és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezi, ami azt jelenti: Velünk az Isten." Ki áll Szent Máté evangéliumában, amit magyarul jó hírnek, örömüzenetnek nevezünk.

Amikor a Nyugati Kapu c. hetilapot egy évvel ezelőtt megálmodtuk, a lap elvi kódexében mi is leírtuk: szeretnénk korrekt, tisztességes tájékoztatást adni Sopron és térsége lakói számára, a közéletnek, társadalmi-gazdasági életnek és a civil szférának segítő nyilvánosságot nyújtani. Megtalálni azokat a bizonyságokat, amelyek az öröm forrásai, az éltető remény alapjai. Tudjuk, 2000 év távlatában még mindig ugyanez a feladat. Nagy szükség van erre akkor, amikor nő a létüket kilátástalannak érzők száma, nem érvényesül az erkölcsi igazságosság, lanyhul a felelősségérzet, - az emberek a közélet helyett a magánéletben húzódnak vissza, s csak reménykedhetünk, hogy ez legalább az igazi értékekre nevelő közösségnek, a családnak válik hasznára… Munkánk során sok nyomorúsággal, testi-lelki problémával, mérhetetlen önzéssel és gonoszsággal találkozunk, mégis minden nap, minden héten éppen már a negyvenedik hete, hogy mégis megjelenik valami, amit a szeretet, az örömhír táplál: egyre többször találkoznak és adnak hírt munkatársaink emberségről, segítő civil kezdeményezésekről, vagy a hivatalos politika pozitív megnyilvánulásáról. Ilyenkor Karácsony tájékán mindez felerősödik. Itt is, ez is, - ahol nagy szükség van rá, megjelenik a segítő, adakozó kéz, a megértő lélek, megjelenik a szeretet. De várjon hol van egész esztendőben? Kitart-e egyik Karácsonytól a másikig? Vajon az örömhír a fény, amely 2000 évvel ezelőtt abban a szegény betlehemi istállóban megjelent, bevilágítja-e életünket? Vagy csak földi, anyagi javak labirintusában ünnepelünk? Megadjuk-e egész évben családunk minden tagjának, környezetünknek mindazt a szeretetet, amelyre szükségünk van, s amely természetes kellene legyen? Kikerüljük-e megoldjuk-e a lélek- és emberölő konfliktusokat? Nyújtunk-e segítséget a rászorulóknak, meghallgatjuk-e a panaszkodókat, s van-e vigasztaló szavunk? Látogatjuk e a betegeket, az öregeket, a magányosokat, s vezetjük-e kézenfogva a gyerekeket? Adunk-e igaz, jó tanácsokat a világban bolyongó fiataloknak? Millió a kérdés, s egyetlen szó a válasz: szeretni! Szeretni egész évben, ezzel a mai örömhírrel, kitartóan, azzal, hogy érdemes! "A kis Jézus megszületett, örvendjünk!" Igy kezdődik az egyik karácsonyi ének. Meg kell tanulnunk tiszta szívvel, szeretettel örülni. S az igazi öröm csak akkor, és úgy születhetik szívünkben, ha másokat, embertársainkat is örvendeni látjuk. Ha a betlehemi istálló fényei nemcsak a mi arcunkat világítják meg, hanem mindenkiét.

A Nyugati Kapu minden munkatársával együtt hiszem, hogy olvasóink feltöltődnek a Karácsony üzenetével, az ünnep ragyogása után lesz erejük azt a 2000. esztendőben tovább is adni. Ebben a hitben kívánok minden kedves Olvasónknak szerettel teli, békés, boldog karácsonyi ünnepeket!

NyK