CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2003. szeptember 05., péntek 09:01


Barokk hangulat a belül is megújuló domonkos templomban

Barokk hangulat a belül is megújuló domonkos templomban

A XVIII. században épült Domonkos templom több éve tartó restaurációja egy újabb szakaszához érkezett. A jellegzetes barokk belső megújításán dolgozó Velledits Lajossal rajzteremben folytatott beszélgetésünkkor a restaurálás koncepciójáról, anyagi és egyéb nehézségeiről, illetve a korok szemléletbeli különbségeiről beszélgettem.

Velledits Lajos restaurátor

- Mennyire volt rossz állapotban a templombelső?
Feltétlenül szükség volt már erre a helyreállításra, hiszen Zádori Zoltán 1973-ban készült, három nagy mennyezeti szekkója a tetőszerkezet rossz állapotának köszönhetően elázott és beázott. Az elöregedett, elszennyeződött festékek ezért levelesen peregtek lefelé, ami rendkívüli mód zavarta a híveket és a rend tagjait egyaránt.


- Mit illik tudni Zádori Zoltánról, és a stílusáról?
Egy nagyon érdekes egyéniség volt a Dunántúlon élt, két évvel ezelőtt elhunyt, Zoli bácsi. A nagy templomfestő generáció egyik utolsó tagjaként, sajátos stílusban alkotott. Tanulmányait még a háború előtt végezte, így művein érződik a római iskola édeskés hatása, melyet elegyített egy általában modernnek tartott, kubisztikus stílussal.

- A szekkók helyreállítása mellett mi változik meg majd a mennyezeten?
A képek köré új architektúrát festünk, amit nekünk kell kitalálni. A díszítésekkel valamiféle ellenpontot szeretnénk teremteni Zádori Zoltán nagy, “moderneskedő” festményeinek. A motívumok beborítják majd a teljes csehsüveg boltozatot, a mennyezeten átívelő heveder íveket, és az oldalkápolnák dongaboltozatait is. Lefelé, pedig harmónikus és világos színekkel próbáljuk elcsendesíteni azokat hogy, elsősorban a templom gyönyörű, barokk oltárai érvényesüljenek. Tehát mindenképpen valamiféle teljességre törekszünk, össze kívánjuk hangolni a mennyezeti szekkókat és a barokk templombelső jellegzetességeit.

- Hogy néz ki egy ilyen helyreállítás menete?
Első lépésként egy építész-technikussal felméretjük a “terepet”. Jelen esetben a mennyezet kiterített nézetére is szükségünk volt, hiszen a díszítések az egész gömbfelületet beborítják majd. Az oldalfalak esetében könnyebb helyzetben vagyunk, azokon kevesebb lesz a díszítő elem, és a nézetük amúgy is megmutatja saját magát. A megtervezett motívumokat egy kartonon felnagyítjuk 1:1 méretre, majd pausz papírra átmásolva kilyuggatjuk, és szenes zacskók segítségével átrajzoljuk a falra. A szekkók restaurálása a rájuk rakódott szennyeződésektől történő megtisztításukkal kezdődik, amely eljárás során sajnos az eredeti festékekből is elvesztünk valamennyit. Ezt követően a felületet egy konzerváló szerrel kétszer-háromszor átpermetezzük, így sikerül rögzíteni a peregő festékdarabkákat. Utolsó, ám legjelentősebb lépésként kiegészítjük a hiányokat, különös tekintettel Zoli bácsi közel száz négyzetméteres mennyezetképére. Szép számmal akad olyan falfelület, ahol a vakolat pótlását is elvégezzük.
- Mi alapján tervezik meg, milyen díszítések kerüljenek fel?
- A motívumok megfestésekor igyekszünk a XVIII. század közepének szellemét visszaidézni. A festésmód is követi a századra jellemző általánosan bevált freskófestő gyakorlatot, annak dacára, hogy jelen esetben szekkókról van szó. A színelőkészítés, és a színválasztás is a barokk ízlésnek megfelelően történik, ugyanis ezek bizonyos jelentéssel, imitációs szándékkal bírtak. A nyers építőanyagokat mindig valamilyen nemesebb hatású anyaggal próbálták elfedni, mintha egy vakolatból rakott pillér márványból, egy gipszből öntött oszlopfő, pedig aranyból lenne. A hétköznapi nézelődő így könnyen zavarba jött, nem tudván mi az ami valós, és mi az ami “csak” imitáció. Ám ezekből a fogásokból már sok feledésbe merült, annak ellenére, hogy a neobarokk idején próbálkoztak az újjáélesztésükkel. Mi is a XVIII. század szellemének “visszaidézésén” fáradozunk, annak ellenére, hogy ma már más eszközökkel dolgozunk, és időben is távol vagyunk. A múlt és a jelen között nagy a szemléletbeli különbség, hiszen ha a falon valami ma megjelenik, az a fogyasztói társadalom igényeinek megfelelően összeválogatott színkártyákkal történik. Ennek ellenére mi a természetes festékből (pigmentekből) keverjük a színeket.
- A kívülállónak nyugodt foglalkozásnak tűnhet az önöké. Mégis mi az, ami mégis “stresszesé” teszi ezt a pályát?
- Az időjárás és a pénz. A +15 C fokos hőmérséklet a legideálisabb, hiszen akkor lehet a megdermedt falfelületre rávinni a festéket. A nagyobb munkálatokat e feltételek megléte nélkül sajnos nem tudjuk elvégezni. Tehát a restaurálásnak a nyári időszak kedvez, a teljes három hónap azonban a legritkább esetben áll a rendelkezésünkre, mégpedig a pénz hiánya miatt. A manapság négyzetméterenkénti 50-60 ezer forintos, vagy még annál is magasabb költségeket legtöbb esetben kormányzati forrásokból állják a “megrendelők”. A központi költségvetés általában januárra alakul ki. Az illetékes minisztérium viszont csak május felé kapja meg a kialkudott pénzeket, amelyeket jó, ha augusztus közepére leoszt a helyi szerveknek. A pályázatok elbírálása után jobb esetben is októberre kapjuk meg a munkálatokhoz szükséges pénzt. Vagyis az egész rendszer abszolút idétlen, és teljesen ellentmond a restaurálásnak, és annak technikai és műszaki szempontjainak.
Velledits Lajos restaurátor  Incze Mózes restaurátor-kollégájával 

- Az idétlen rendszert figyelembe véve, mikor gyönyörködhetünk a megújult barokk belsőben?
- Nem merem elkiabálni ezt a dolgot, karácsonyra szeretnénk valahogy összehozni. Hogy ebből mennyit tudunk megvalósítani, az még kérdés. Tehát addigra a mennyezetről mindenképpen szeretnénk levonulni, és áttérni a guruló állvánnyal elvégezhető kisebb munkákra. Arra is gondolni kell, hogy mínusz fokokban nem lehet dolgozni. Jelen pillanatban itt tartunk.

Stöckert Dávid
Fotó: T. Sz.


Kapcsolódó cikk:

Négyszáz éves freskótöredék a Storno ház földszintjén