CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Hírek - események

2003. szeptember 09., kedd 23:59


Emléktáblát avattak az egykori evangélikus teológia épületén

Emléktáblát avattak az egykori evangélikus teológia épületén

    Az emberi építményeknek hangulatuk, üzenetük, tanúságtételük van. És az épületeknek lelkük is van, amely a bennük élő emberek lelkéből adódik össze. Ezért a mai Deák tér végében álló egykori evangélikus teológia impozáns épületének lelkéhez a szolgálatra elhívott egykori tanárok és diákok lelke is hozzáadódik
    Ittzés János a Magyarországi  Evangélikus Egyház Nyugat-Dunántúl püspöke Pál apostolnak  szavaival – az egykori soproni evangélikus teológia tanárok és diákok élete által meghatározott genius locit felidézve – köszöntötte az egybegyűlteket:
,, Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban; szüntelenül emlegetve a ti hitetek munkáját, és a ti szeretetetek fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való reménységeteknek állhatatosságát az Isten előtt, a mi Atyánk előtt".

    ,,Ebben az épületben működött 1930-51-ig a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Kara, tervezte Sándy Gyula műegytemi tanár." - olvasható az ötven éve végzett évfolyam öregdiákjainak kezdeményezésére, a soproni Evangélikus Egyházkerület által állítatott táblán a felirat.

    

Gabnai Sándor, Ittzés János püspök, Jankovits Béla esperes, Magassy Sándorné, Volker Menke lelkészek

    Nem egyszerűen az épületre emlékeztek a szemerkélő őszi esőben egybegyűltek. Az Erzsébet Tudomány Egyetem Evangélikus Tudományi Fakultása 21 esztendőn keresztül a magyarországi evangélikus egyház lelkészképzésének intézménye volt, az emlékezés ezért a teológián folyó munkának, és a munkára elhivatottaknak is szólt, azoknak, akik Isten szolgáiként a jövendő nemzedékét nevelték. Egykori diákok, hallgatók, vizsgák, órák, ünnepélyek emlékének is szól a tábla, amely a professzorok, az intézményben tanítók szavát, gesztusait is idézi.
    A táblaavató elsősorban a hálaadás alkalma volt: az 1930-51 közötti időszak lelkésznevelő szolgálatáért mindazokért, akik egykor az épületben hittel, reménységgel és szerettel végezték munkájukat, akiket Isten eszközül hívott el, arra, hogy rajtuk keresztül százezrekhez jusson el az Evangélium. Huszonegy évfolyam végzett lelkésze vitte Sopronból a gyülekezetekbe az evangélium világosságát.

    És szomorúságról is szólt az emlékezés:
- Fáj a szívünk, mert minél többet veszít az ember, annál inkább szomorúbb a lélek; mert nem egy házat veszítettünk el 1951-ben, nem a kedves soproni intézmény szűnt meg, hanem a munka, a szolgálat feszítettett keresztre embertelenül, egyházellenes döntésekkel. Számunkra nem kétséges, hogy akkor a lendület valóban megtört. Budapesten a Teológiai Akadémián másképpen folytatódott a munka. - szólt a püspök az egybegyűltekhez, volt diákokhoz, a teológiához kötődő soproniakhoz.
    Végül az emlékezés, és a tábla a reménységről is szólt, hiszen az intézmény nehéz élethelyzetben, a megcsonkított Magyarországon született meg, – Pozsony, Eperjes után, – egy szűkreszabott élettérben, a hazai evangélikusság gerinc-roppantotta életkörülményei között. De megszületett és működött.
    Örökséget és teljesítendő küldetést ró minden evangélikus egyháztagra és sopronira egyaránt a teológia szellemisége.
 
    Szabó Lajos az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora is köszöntötte az egybegyűlteket. Még ma is sokszor és sokan ejtik ki Sopron nevét a mai evangélikus teológián, amelynek a könyvtárában a ,,soproni anyag" az, ahol valóban tudományos precizítással elhelyezettek a könyvek.
- Van mit felépítenünk és továbbépítenünk, és van miért hálával gondolni az elődökre. A soproni elődők méltó utódaivá kell lennünk - hangsúlyozta a rektor, aki szólt arról is, hogy bizony hiányzik az az ,,ereklye" , az a hely, amely a ,,nagy" múltat idézi a diákoknak.
"Jelentem, hogy megtisztelű feladatomnak eleget tettem, a magyar iparosok és munkások becsületes munkájával az építést befejeztem. Isten engedelmével, Sopron építészetérti lelkesedéssel, hazám és egyházam javára építettem e művet, hogy kő kövön maradjon, időtlen időkig." E szavakkal adta át az épületet és a díszes művű aranyozott kulcsot dr. Bozóky Gyula rector magnificusnak, aki a Kormányzótól kapott engedély után tárta ki az egyetem kapuját.
Az avatóbeszédet dr. Klebelsberg Kunó gr. vallás- és közoktatásügyi miniszter tartotta. Az avatást követő napok a berendezések, bútorok elhelyezésével és a költözéssel teltek. November 15-én ünnepélyes szertartás  keretében búcsúzott a teológia régi épületétől, mely 270 éven át otthona volt, és foglalta el új Deák-téri palotáját és maradt ott 1951-ig.
Nagyhírű teológusok és tanárok oktattak az épület falai között. Közülük is említést érdemel báró dr. Podmaniczky Pál, Németh Sámuel, dr.Kiss Jenő, dr. Wiczián Dezső, dr. Jánossy Lajos, dr. Karner F. Károly, dr. Kovács Sándor, dr. Prőhle Károly, dr. Deák János, dr. Payr Sándor.

(Soproni Szemle; Bánkiné Dalmay Ágnes)

- A teológia alapozta meg mindazt, ami a szolgálatomat gyümölcsözővé tehette; annyira örömteli volt, hogy a teológia évei alatt a gyülekezeti élet és a teológián tanultak összeforrtak. Azt amit itt tanultunk a soproni gyülekezi életben tudtuk elmélyíteni, úgy, hogy az így szerzett tapasztalatok a későbbi szolgálatomban is mindig segítettek. - mondta Szimon János nyugalmazott evangélikus lelkész, aki 1948 és 1951 között volt hallgatója az egyetemnek, amelyet követően Budapestre került, majd egy somogyi faluba lelkésznek. Szimon János 1980-től 1998-ig a soproni gyülekezet lekésze volt.

- 1939-43-ig voltam hallgatója a teológiának és jól emlékszem Sándy Gyula bácsira, aki ezt az épületet tervezte. Akkoriban nagyon sok templomot építettünk - emlékezett vissza a teológián eltöltött időszakra Sümeghy József, öregdiák, nyugalmazott evangélikus lelkész, aki megmutatta  az ifjúsági köri elnöki szobájának a mai Deák térre néző ablakát is. A sok, máig szívesen őrzött emléke között említette, hogy négy éven keresztül minden hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön Pröhle professzorral, együtt jöttek be a teológiára.  A 38-39-es ifjúsági köri mozgalmakban is jelentős részt vállalt Sümeghy József, aki Németh Lászlóval, Karácsony Sándorral, – mint mondja – Móricz Zsiga bácsival, Reményik Sándorral is találkozott azokban az években. Reményik '43 tavaszán szállt meg a teológián.

Sümeghy József és Szimon János, a soproni teológiai egykori diákjai


- Itt a kövek beszélnek – mondja Sümeghy nagytiszteletű úr, aki kissé azt sajnálja, hogy azt egyre kevesebben értik, és arra egyre kevesebben kíváncsiak.
- Akkoriban nagyobb volt az összetartás és a hazaszeretet, a teológián és általában a városban is. Sopron közhangulatát is befolyásolta az, hogy teológia működött a városban. Mára már megfogyott a szeretet, a városhoz, az egymáshoz, a népünkhöz fűződő; a magyar nyelvünkhöz kötődő szeretet sincsen már meg - mondta a teológia öregdiákja, akivel együtt reménykedjünk abban, hogy a ma felavatott tábla valamit hozzátesz ahhoz, hogy még a jövőben is ideje és alkalma legyen az épület, a ház falai és kövei által látott valamikori szeretetnek, szolgálatkészségnek, hagyományokhoz való ragaszkodásnak, hűségnek és tisztességnek.

T.É.