|
Emléktáblát avattak az egykori evangélikus teológia épületén
Az emberi építményeknek hangulatuk, üzenetük, tanúságtételük
van. És az épületeknek lelkük is van, amely a bennük élő emberek lelkéből
adódik össze. Ezért a mai Deák tér végében álló egykori evangélikus teológia
impozáns épületének lelkéhez a szolgálatra elhívott egykori tanárok és
diákok lelke is hozzáadódik
,,Ebben az épületben működött 1930-51-ig a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Kara, tervezte Sándy Gyula műegytemi tanár." - olvasható az ötven éve végzett évfolyam öregdiákjainak kezdeményezésére, a soproni Evangélikus Egyházkerület által állítatott táblán a felirat. 
Gabnai Sándor, Ittzés János püspök, Jankovits Béla esperes, Magassy Sándorné, Volker Menke lelkészek Nem egyszerűen az épületre emlékeztek a szemerkélő
őszi esőben egybegyűltek. Az Erzsébet Tudomány Egyetem Evangélikus Tudományi
Fakultása 21 esztendőn keresztül a magyarországi evangélikus egyház lelkészképzésének
intézménye volt, az emlékezés ezért a teológián folyó munkának, és
a munkára elhivatottaknak is szólt, azoknak, akik Isten szolgáiként a jövendő
nemzedékét nevelték. Egykori diákok, hallgatók, vizsgák, órák, ünnepélyek
emlékének is szól a tábla, amely a professzorok, az intézményben tanítók
szavát, gesztusait is idézi.
 - Fáj a szívünk, mert minél többet veszít az ember, annál inkább szomorúbb a lélek; mert nem egy házat veszítettünk el 1951-ben, nem a kedves soproni intézmény szűnt meg, hanem a munka, a szolgálat feszítettett keresztre embertelenül, egyházellenes döntésekkel. Számunkra nem kétséges, hogy akkor a lendület valóban megtört. Budapesten a Teológiai Akadémián másképpen folytatódott a munka. - szólt a püspök az egybegyűltekhez, volt diákokhoz, a teológiához kötődő soproniakhoz. Végül az emlékezés, és a tábla a reménységről is szólt, hiszen az intézmény nehéz élethelyzetben, a megcsonkított Magyarországon született meg, – Pozsony, Eperjes után, – egy szűkreszabott élettérben, a hazai evangélikusság gerinc-roppantotta életkörülményei között. De megszületett és működött. Örökséget és teljesítendő küldetést ró minden evangélikus egyháztagra és sopronira egyaránt a teológia szellemisége. Szabó Lajos az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora is köszöntötte az egybegyűlteket. Még ma is sokszor és sokan ejtik ki Sopron nevét a mai evangélikus teológián, amelynek a könyvtárában a ,,soproni anyag" az, ahol valóban tudományos precizítással elhelyezettek a könyvek. - Van mit felépítenünk és továbbépítenünk, és van miért hálával gondolni az elődökre. A soproni elődők méltó utódaivá kell lennünk - hangsúlyozta a rektor, aki szólt arról is, hogy bizony hiányzik az az ,,ereklye" , az a hely, amely a ,,nagy" múltat idézi a diákoknak.
- A teológia alapozta meg mindazt, ami a szolgálatomat gyümölcsözővé tehette; annyira örömteli volt, hogy a teológia évei alatt a gyülekezeti élet és a teológián tanultak összeforrtak. Azt amit itt tanultunk a soproni gyülekezi életben tudtuk elmélyíteni, úgy, hogy az így szerzett tapasztalatok a későbbi szolgálatomban is mindig segítettek. - mondta Szimon János nyugalmazott evangélikus lelkész, aki 1948 és 1951 között volt hallgatója az egyetemnek, amelyet követően Budapestre került, majd egy somogyi faluba lelkésznek. Szimon János 1980-től 1998-ig a soproni gyülekezet lekésze volt.  
Sümeghy József és Szimon János, a soproni teológiai egykori diákjai - Itt a kövek beszélnek – mondja Sümeghy nagytiszteletű úr, aki kissé azt sajnálja, hogy azt egyre kevesebben értik, és arra egyre kevesebben kíváncsiak. - Akkoriban nagyobb volt az összetartás és a hazaszeretet, a teológián és általában a városban is. Sopron közhangulatát is befolyásolta az, hogy teológia működött a városban. Mára már megfogyott a szeretet, a városhoz, az egymáshoz, a népünkhöz fűződő; a magyar nyelvünkhöz kötődő szeretet sincsen már meg - mondta a teológia öregdiákja, akivel együtt reménykedjünk abban, hogy a ma felavatott tábla valamit hozzátesz ahhoz, hogy még a jövőben is ideje és alkalma legyen az épület, a ház falai és kövei által látott valamikori szeretetnek, szolgálatkészségnek, hagyományokhoz való ragaszkodásnak, hűségnek és tisztességnek. T.É. |
