CyberPress.Sopron

Hivatásról, oktatásról, nevelésrõl
Kötetlen beszélgetés kitüntetett soproni pedagógusokkal

Kuszák Péterné a Bánfalvi Óvoda Hársfa sori tagovódájának vezetõje Arany Katedra kitüntetésben részesült

- A nevelésben a legeslegfontosabb a gyermekszeretet: a pozitív érzelmeknek kell mindent áthatnia. A kisgyerek egyéniségét tiszteletben tartva kell szeretni. Mindenkit magához képest kell egy picikét nap-mint-nap elõbbre vinni.

Fontos még, hogy ne egyoldalúan neveljük a gyereket. Ebben a korban nem külön-külön csak a matematika, a zene, a testnevelés, vagy a verstanulás a fontos, hanem a gyerek egész személyiségének fejlesztése. Egyenletesen fejlõdjön, hogy harmonikus személyiségként megtalálja a helyét a gyerekközösségben és késõbb a társadalomban.

A gyerekekkel való foglalkozás során ebben az óvodában fontosabb szerepet kap a magyar népi hagyományok - ezen belül is a népzene - megismerése, szeretete. A nevelésben a népi kultúrkincshez való fordulás szükségességét Kuszák Péterné már akkor felfedezte, alkalmazta, továbbképzések során pedig kollégáinak is továbbadta, amikor ez még nem volt egyáltalán sem természetes, sem elfogadott. Éppen a kisgyerek nyiladozó értelmi, szellemi és érzelmi kiegyensúlyozottsága, helyes értékrendje kialakításának a legmegfelelõbb eszköze a régmúltból öröklött kultúrkincs megismerése, a népi hagyományok ismerete és ápolása.

Mindez a - természettõl, a természetestõl eltávolodott - városi környezetben még fontosabbá válik.

Ebben az óvodában a gyerekeket fából, agyagból, gyapjú szõttesbõl, vesszõfonatból készült, egyszerûségükben aktivitásra serkentõ tárgyak veszik körül, a csoportok foglalkozásai is a népi hagyományokra épülnek. A népmese, a népdal, a népi gyermekjátékok a kapcsolatteremtésnek - a bennünket körülvevõ környezet megértésének - a lehetõ legtermészetesebb közegét teremtik meg, Tárgyak, illatok, színek, hangok. Az ezekhez kapcsolódó élmények, tapasztalatok alapvetõ módon határozzák meg a késõbbi felnõtt életét.

Dr. Halmos Ferencné a Szent Orsolya Római Katolikus Általános Iskola Gimnázium és Kollégium napközis tanítója Arany Katedra díjat kapott.

Ez nekem hivatás és nem munka - vallja Dr. Halmos Ferencné, aki 45 éve végzi azt, amire gyermekkora óta mindig is készült. Nyugdíjazásakor - ennek már kilenc éve - el sem tudta képzelni azt, hogy tovább nem taníthat. Új lendületet adott munkájának az egyházi iskolában való tanítás.

- A napközi munkában az a szép, hogy abban az elsõdleges feladat a nevelés.

Majdnem egy emberöltõt töltöttem a katedrán. Amikor értesültem a megtisztelõ díjról, nagyon meglepõdtem. A szemem elõtt megjelent a több száz gyermek, akik ezt a katedrát körülveszik.

Mindig is úgy éreztem, hogy lelki kapcsolat fûz a gyermekekhez, ez nekem éltetõ erõt jelent. Éreztem és érzem a tiszteletüket.

Nagy tisztelettel és szeretettel gondolok volt tanáraimra, nem csak tudást adtak, hanem igazi emberséget, becsületet, amit magatartásukkal sugároztak felénk.

Köszönettel tartozom az iskola vezetõinek, kollégáimnak, akikkel együtt dolgoztam, akik értékelik munkámat. Kiváló fiatal munkatársaim vannak, akik nemcsak segítenek, hanem tanulhatok is tõlük.

Most a díj kapcsán megállva és visszatekintve az jut eszembe, hogy minden milyen szép volt. Mindenkor mindenben segített az Isten. Pál apostol szavai jutnak eszembe: "… a növekedést az Isten adta."

Fejes Zoltánné a Szent Orsolya Általános Iskola Gimnázium és Kollégium tanára most negyedikeseket tanít, jövõre majd újra kiselsõsöket.

- Nagyon meglepõdtem, amikor arról értesültem, hogy díjat kaptam. Úgy gondolom, ahhoz, hogy valaki egy ilyen díjat kapjon, nagyon sokat kell dolgoznia. Most is úgy éreztem, hogy rajtam kívül többen is vannak olyanok, akik a díjat megérdemelték volna.

- Az igazi tanítás hivatás: sokkal több annál, hogy a pedagógus egy órában leadja a tananyagot; mögötte ott kell lennie a saját magával és a gyerekekkel szembeni elvárásnak is, annak a vágynak, hogy a tudásból minél többet át tudjon adni nekik. Egy osztály életében vannak jobb és rosszabb napok is.

Délben, amikor elköszönünk egymástól, akkor mindig körbeállunk, megfogjuk egymás kezét, és mindenki elmondhatja, hogy ma mit visz haza. Ezekkel az alkalmakkal az a célom, hogy a gyerekekben rögzüljön az, hogy a jót is észrevegyék. Az ember általában hajlamos inkább a rosszra emlékezni. Fontos, hogy a gyerek érezze azt, hogy ha rosszat is tett, van lehetõség a kijavításra, a helyrehozatalra. A rosszat jóvá lehet és kell tenni, a másiknak ebben lehet segíteni.

Ma az iskolák már az elsõsöket a maguk profilja, szerint választják ki. Mi azt ajánljuk, hogy elsõsorban a gyerek személyiségével próbálunk foglalkozni. A gyereknek - életkori sajátosságaiból adódóan is - szeretõ, ráfigyelõ gondoskodásra szüksége. Olyan örök érvényû erkölcsi törvényeket, mint tisztesség, becsület, tisztelet gyerekkorban kell és lehet megtanulni. Kiválóan érthet a gyerek a számítógéphez, de ha nem olvasnak neki mesét, nem alakul ki a képzeletvilága, érzelemszegény lesz. A gyermeknek meg kell tanulnia a tanulást; rendszerre, gondolkodásmódra, életvitelre, értékrendre kell õket nevelni. A harmadik évezred iskolájáról írt dolgozatában egy tanítványom ezt írta: "Megváltozik a környezetünk, de az emberi lélekre mindig szükség lesz; arra mindig szükség van, hogy az anyuka megfogja a gyereke kezét.

A tudás átadása mellett az iskolának érzelmi biztonságot kell adnia, azért, hogy a késõbbi nehézségeket így tudja majd leküzdeni

Dr. Lampérth Gyula a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) igazgatója Németh László díjat kapott:

- Természetes emberi tulajdonsága mindenkinek, hogy vágyik arra, hogy szeressék, elismerjék. Tanárként ez a vágy még erõteljesebb. Egy iskolaigazgatónak, vezetõként azonban - az iskola jelentõsebb és apróbbaknak tûnõ feladatai és gondjai között - ebbõl bizony nagyon kevés jut.

Kétségtelen tény, hogy ha az ember kilencedik esztendeje dolgozik napi 12-14 órát, akkor örvend az elismerésnek - mondja Dr. Lampérth Gyula igazgató.

Úgy tûnik, hogy a díjnál, a szép szavakban könnyen megfogalmazható tanári hitvallásnál sokkal fontosabbnak tartja a nevelõi munkáról, az iskoláról való beszélgetést.

A Berzsenyiben újraindult a nyolcosztályos gimnázium és a nemzetiségi képzés. A tanítás színvonala - a többség véleménye szerint - itt a legjobb -, az iskola kívül belül megszépült. Ezek az eredmények egyrészt mintha természetesek lennének, másrészt Dr. Lampérth Gyula rögtön viszonyít. Összefüggésükben - a tényekhez való igen kritikus viszonyítással - szembesíti az eredményeket.

Mi a mérce? Egyházi iskoláról lévén szó, azért vannak pontos és határozott elvek. Ezek érvényesülését, érvényesítését sem kizárólag az iskolának vagy magának tulajdonítja, hiszen az igazgató úr meg van arról gyõzõdve, hogy ide az átlagnál jobb képességû gyerekek jönnek.

- A szülõnek, iskolának nem az a dolga, hogy a gyerekét nehézségekre eddze, úgyis az élet okoz majd mindenkinek elég keserûséget. Ezért a nevelõ, amíg teheti, addig kényeztesse gyerekét; ettõl annyi lelki töltetet kap, hogy a megpróbáltatások között helyt tud állni.