|
Patrick Hamilton: Gázláng
bűnügyi történet (psycho-thriller) két részben írta: PATRICK HAMILTON fordította: Prekop Gabriella Soproni Petőfi Színház 2003.
Főszereplők:
Amint a Soproni Petőfi Színház színlapján található rövid ismertető - nagyon helyesen - megjegyzi, a híres angol szerző darabja igazán híressé az Ingrid Bergman és Charles Boyer nevével fémjelzett, a nem kevésbé híres George Cukor rendezésében Oscar-t kapott film révén vált. Ennek emlékeztető képeit, azok sorát tettük a cím alá, mert a két dolog, a darab és a film immár örökre elválaszthatatlan, csakúgy mint a Párizsban őrzött platina rúd a méter fogalmától.
Természetesen időről időre történnek próbálkozások, hogy a darabot újra bemutassák, s ez sikerülhet is (legutoljára Balázsovits Lajos visszatérését jelentette a Gázláng sikeres bemutatója), de az idő múltával sem csökken a rajongók tábora. Ezt bizonyítják az internetes oldalak, a "cyber-kegyhelyek" (Gázláng, Casablanca stb.), melyek a rajongók, CD és DVD vásárlók tömegeit mozgatják meg. Előrebocsátom: talán az eddigi kényszerű összehasonlító színikritikáktól eltérően nem sokszor kell visszanyúlnia az etalonhoz a nézőnek és írónak, amikor elemzi a helyi előadást (Sopronban vagy Szombathelyen, hiszen a kétszínhelyes, merkantilista színházi gyakorlat a mindenekelőtt kifizetődő, ugye). Gyakorlati tudnivalóként el kell, hogy mondjam: a kisszínház lehetőségei nem változtak, belépés és kilépés szigorúan csak időben, és kéretik könnyen öltözni, megfelelő kiegészítővel, mert benn nagyon meleg lesz (légkondíció hiányában) a "betlehemi fűtéstől", kinn pedig a takarékos energiaszolgáltatás kényszeríti ki a kabátok előnyös használatát - táppénz ellen.
Már csak azért is időben kell érkeznie a látogatónak, mert a kisszínházba belépő nézőket meglepetésszerűen a színen már a hímző Nagy-Kálózy Eszter és a fekvő-alvó új színidirektor, Szilágyi Tibor "fogadja" az angol polgári ház földszinti szobájában. Mindez (elfogadható módon, a kikényszerítettből erényt kovácsolva, "helyezi be" a nézőt időbe és térbe) elemi erővel hat. Különösen így hatott a jegyszedők egyikére, aki a vendéget helyére kísérvén a fekvő alakban segítségre szorulót vélt felfedezni - hátha valaki rosszul lett -, hogy aztán egy pillanattal később rémülettel vegyes nevetéssel legyen kénytelen hátrálni az ott fekvő-alvó-főszereplő színidirektor behúnyt szeme elől.
Amikor mindenki elhelyezkedett, hatottak már a zongoraszonáta hangjai, és szemünket kellőképp végigjártattuk a kicsit eklektikusosan berendezett tisztes polgári szoba kellékein, akkor elkezdődik az előadás. Mondatról mondatra elevenednek meg a szituáció hangulati-pszichés elemei - nyogodtan mondom ki - teremtik meg Nagy-Kálózy Eszter és Szilágyi Tibor a Gázláng alaphangulatát, mely kezdettől fogva nem hagy kétséget afelől, milyen műfajban is "utazunk". Hogy valamiképpen fogalmat alkothassunk a darab folyamán fellépő érzékcsalódásokról, kicsit kénytelen vagyok előreugrani a negyedórás szünetre, amikor egy ismerős arról beszélt, hogy ugye, mert a filmben mennyivel több idő van mindennek a kifejtésére. Óvatosan jegyeztem meg, hogy a darab teljes előadási ideje itt és most a negyedórás szünettel kettő és fél óra, míg az emlékezetünkben színes, de a valóságban fekete-fehér Gázláng film ideje bizony kevesebb a két óránál, mégpedig jóval (aki kiváncsi: 1 óra 43 perc).
A kiváló szereplőgárda végig a kezében tartja az irányítást. A kort messze meghaladóan feslett erkölcsű ("kurva-hajlamú" explicit, ha úgy tetszik expressis verbis!) szobalány-Nancy-t alakító Szabó Judit szereplése nagyon hiteles, a megfontolt házvezetőnőként vonuló, kétségek között vergődő, de a jó oldalra sasszézó, a konvencionalitás angol fogalmának mindenben megfelelő Elisabeth (Varga Szilvia) alakja pedig pont úgy símul bele a darab menetébe, mint ahogyan egy jó angol alkalmazott tűnik el - tűnik fel a nobilis vendégek között.
A Rough felügyelőt megformáló Bakai László szereplésén gondolkodtam a legtöbbet. Beszélgetésekből nyilvánvaló (mások mondták, és nekem el kell fogadnom), hogy a nagyon is szögletesre formált szerep megmagyarázható sok szempontból (szakmai lelkesedés, egy egyszerű mellőzött ember alakja, a húsz évnyi várakozás kedélyfelfokozó hatása). Mondom, magyarázható, így tekintsük az én egyéni véleményemnek, hogy amíg a többiek magát a szerepet nyújtották, addig Bakai László egyfajta, a darabba jól-rosszul belesímuló karikatúrát (jó karikatúrát) adott elő.
Hogy ez mennyire olvad bele a színmű egészébe, az a befogadó oldaláról személyenként, az előadó oldaláról pedig színpadi szituációtól függően más és más. Néha darabos, néha egyenesen szellemes, néha kifejezetten humoros. Úgy fogalmaznék, hogy színről színre más sikerrel birkózik meg - részben láthatóan alaposan kiművelt poénokkal - a nagy komikus-elődök alakjaival. Egy szimpatikusan igyekvő, mesterségesen öregített színész alakítása találkozik egy nagyon hasonló volt felügyelő alakjával.
Bella Manningham kecses, törékeny, szimpatikus képét - mint mindenkor minden Bellának - Ingrid Bergman "takarásából" kell kibontania Nagy-Kálózy Eszternek, aki sikeresen oldja meg ezt a feladatot. A happy end felé tartó folyamatban, az őrület elől menekvés során számos szép jelenetet, gondosan kidolgozott helyzetet, apró esztétikai örömöt szerez a látványkultúra híveinek. A szőnyegeket söprő "uszályos" szoknyája mögött vonulnak a férjüknek kiszolgáltatott polgárasszonyok (angol) nemzedékei. Szép, dinamikus íveket rajzol a jellemábrázolásban a darab két részében. Egységes egész, a színpadon keresztül kapott, egyéni jellem-alakítás élményével távozik a néző.
Szilágyi Tibor szerepformálásában az a legimponálóbb, hogy Charles Boyer helyett végig egy más egyéniség van kézzelfoghatóan a deszkákon, akinek a pszichopata-alakítása ugyanolyan hiteles mindamellett, hogy a szituáció adta lehetőségei talán neki a legmegfogyatkozottabbak a filmbelihez képest. Sok hálás szituáció marad kihasználatlanul az "egyhelyszín" adta lehetőségek miatt. Mégis az első pillanattól nem lehet kétséges senki előtt, hogy terveit egy részben bomlott agy igenis borzasztóan tudatos, logikailag csaknem hibátlan mesterkedésein keresztül valósítja meg. S mindezt Szilágyi Tibor állandó jelenlétében, az ő kizárólagos színészi eszközeivel, az összes szereplő közül a legkevésbé adva alkalmat bármiféle "nosztalgiázásra." A színidirektor úr soproni, mesterség-beli bemutatkozása jól sikerült. Gratulálunk. Jó, és csak a természetes segítség láthatatlan állandó jelenléteként dicsérhető a díszlet , a jelmez, a kulturált hangerősségű és jó minőségű, túlzásba nem vitt zenei elem-használat. Jól sikerült, a sikerek közé nyugodtan és megérdemelten besorolható előadásként könyvelhető el a soproni színház történeti könyveiben a Gázláng, és csak ajánlhatjuk a bérleteseknek és bérleten kívülieknek is megtekintését. - DI -
|
