|
Alakulgat, alakulgat
A hidacskán ebédelnek
Alakulgat, alakulgat
A címben a szombathelyi Gyöngyös patak fölött épülő-újjáépülő kis hídra céloztam. (Előző cikk: http://194.88.54.9/article.php?id=7904 )
Valahogy megint eszegetés közben "leptem meg" a munkásokat, azaz akkor néztem meg, hogyan is áll a munka. Masszívnak látszik maga a már lefektetett vízszintes rész, remélem, valóban az is, mert ha végre átadják a művet, elemi erővel zúdul majd rá újból a most kényszerből nagy kerülőkkel-kacskaringókkal, bosszankodva közlekedő gyalogosok, kerékpárosok és motorkerékpárosok hada.
Jancsika általában jókedvű, a kollégák összevont szemöldökűbbek. Nyilván azért a becézés, mert vékony, kistermetű férfiú ő, talán fiatalabb is pár évvel a magasabb, tagbaszakadtabb, illetve testes munkatársaknál. Úgy általában mindenki mindent csinál, de azért mindenképpen látható, hogy Jancsika a szaladj-ide-szaladj-oda ember. Hegesztés, kalapálás, acélrudak zizegő-pengő hangja, méricskélés, szemügyre vétel karba vagy csípőre tett kézzel - időről időre visszatér az építés vezetője, ellenőriz, megbeszél, majd ő el, a munkások szerszámra, és minden kezdődik elölről. Jancsika rendszeresen összesöpör sárga-műanyag szőrű kefe-partvissal a félkész állapotban lévő hídon. A feltört betondarabok egy kupacban, némely alkalmas, nagyobb darabokat vissza beépítették a hídfeljáróba, a többit elszállították egy nagy konténerrel. A munkaterületen rend van, és a munka folyamatos. Most is, csak míg ezeket a sorokat írtam, máris folytatták, nem tartott sokáig az ebédszünet.
Manapság igazán mindennel kapcsolatba hozódik az EU. Igaz, hogy nevezett hídépítő dolgozók életük eddig eltelt nagyobbik részét a legújabb múlt rendszerben, a szocializmusban élték le, s annak a gazdálkodásnak munkaszokásaiban "nevelkedtek" - mostanára nyugodt lélekkel elmondható: nyoma sincs tevékenységükben az egy-dolgozik-a-többi-nézi mentalitásnak. Az utca lakói megelégedéssel szemlélhetik, mint fejlődik napról napra, mint kap erőre újra közlekedési kényelmük fontos eleme, a hidacska. Kár, hogy neve nincsen. Jó lenne, ha néven emlegethetnénk az újszülöttet. Mert hát... sok híd vezet át a Gyöngyösön. Milyen jó lenne, ha megújulásával együtt saját, csak őt jelentő külön neve, tulajdonneve lenne a kicsikének...
A kép csak illusztráció.
Sebők Lili
|