CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Hírek - események

2003. oktĂłber 28., kedd 13:57

Emléktábla a legendás hírű cégvezetőnek

A közelmúltban avatták fel a GySEV-palota első emeleti fordulójában Lisiczky Lajos (1922-1983) GySEV igazgató emléktábláját. Az ünnepségen dr. Józan Tibor vasútigazgató emlékezett a GySEV legendás hírű vezetőjére, akinek életútját, tevékenységét, a GySEV és Sopron életében betöltött szerepét méltatta.. A rendezvényen szép számban vettek részt Lisiczky Lajos családtagjai, barátai tisztelői.

Lisiczky Lajos bronzba öntött emléktáblája Veres Gábor művész alkotása.

    Lisitzky Lajos a somogyi Zákány községben született 1922. december 5-én.
    A vasutas nagycsalád anyagi ereje csak arra volt elég, hogy a törekvő, értelmes fíú megkapaszkodhassék a Magyar Államvasutak ranglétrájának legalsó fokába.
    A katonaévek, a front, az orosz fogság, majd Pécs, Nagykanizsa, Balassagyarmat után 19960-ben került Sopronba a GySEV soproni igazgatóságának élére.
    Lisiczky a cég szállítási teljesítményt igen rövid idő alatt kétszeresére emelte. Ezt azzal érte el, hogy a szorosan vett szállításon kívül kiegészítő tevékenységekkel is növelte a bevételt. Ilyen volt a raktározás vállalása, a fertőtlenítés, a csomagolás elvégzése. Természetesen nem ingyen, hanem valutáért. Lisiczky a szakmai munkája mellett a város közművelődési életében is részt vállalt.
    Bekapcsolódott a Műszaki Tudományos Egyesületek Szövetségének munkájába. Rövidesen megválasztották a Közlekedéstudományi Társaság helyi csoportjának elnökévé.

    A saját háza táján azon volt, hogy a vasutasok munkáját és életkörülményeit javítsa, a vállalatot megújítsa. Megismervén a várost és problémáit, egyre többet tett az idegenforgalomért. Egyik kezdeményezője volt a Soproni Ünnepi Hetek Nyugatra nyitásának. Még csak három éve dolgozott Sopronban, amikor elérte - másokkal együtt - a vasfüggöny legalább időszakos felhúzását.
    Lisiczky nem törődött az ellenzőkkel: folytonosan növelte a GYSEV szerepét a régióban, és azon volt, hogy a rögtönzések helyett jól átgondolt fejlesztési tervekkel alapozzák meg az idegenforgalmat mint a jövő felvirágzásának eszközét. A kisvasutak országos visszafejlesztése idején - 1972-ben - megindította a Nagycenki Múzeumvasutat, megépíttette a Lokomotív Szállót, fejlesztette a vasutas sporttelepet.
    Felépítették a Keleti Rendezőpályaudvart, és 1977-ben átadták a forgalomnak a vadonatúj állomást. Közben úgy mődosították a vállalat alapszabályát, hogy lehetősége legyen idegenforgalmi és vendéglátóipari tevé-kenység gyakorlására is.
    Felépült a Hotel Sopron, megalakult a Locomotiv Tourist és az igazgató megnyerte magának Friedrich Károlyt az üdülők kalauzolására.
- Üzletpolitikánkban nem ismerjük a “nem" szót - nyilatkozta. Tíz-tizenöt évvel járt előbbre a hivatalos vezetőknél, amiért sokszor kapott megrovást. Pedig a részvénytársaság a nyolcvanas évek végére nemzetközileg ismertté vált, s egyre nagyobb bevételének kétharmadát valutában számolhatta. Nélküle aligha sikerülhetett volna így. Különösen nem abban a gyanakvó, minden kezdeményezést fékező légkörben. Ezt a folytonos tevékenységben élő embert 1982 végén, amint lehetett, nyugdíjazták. Lőveri kertjének csendje nem hozhatott számára vigasztalást. Alig egy év múlva, 1983. szeptember 28-án befejezte életét.

Lisiczky Lajos követésre méltó életpályájának összefoglalását a Quint Kiadó gondozásában megjelent Aranykönyv 2002 kiadványban Hárs József helytörténész írta meg, akinek írása a Lisitzky Lajosra emlékező táblaavató, és egyben írásunk forrásául is szolgált.