|
A fények játéka
Október 31-én a Ferencvárosi Pincetárlat kiállító helyén Fénylő képek-transzparencia címmel nyílt meg Szőcs Géza soproni grafikusművész kiállítása. A képekről, stílusról, és kritikáról Nagy Gábor Munkácsy-díjas festőművész megnyitóbeszéde előtt és után a cyberpress.sopron.hu munkatársa beszélgetett a képzőművésszel.  - Hány éves munka gyümölcsei az itt kiállított képek? - A legidősebb még ’96-ban készült. Az itt függő képek sajátossága, hogy két oldaluk van, amolyan zászlók. Körbe járhatóak, mindkét oldalukon meg lehet figyelni a fényeket, amelyek minden oldalon másként világítják meg e leveleket. Amolyan gótikus ablakok. - Vagyis bármelyik oldalról nézhetjük a képeket?
- A körbejárhatóság és a fények nagyobb térben jobban érvényesülnek.
 - Vásárhelyi Antal grafikusművész – aki mellesleg a legnagyobb kritikusom is - segített képek megrendezésében. Együtt sikerül megtalálni a szerintünk helyes beállításokat. - Foglalkozik azzal, hogy mennyien jönnek el egy-egy kiállításának
a megnyitójára?
- A kritikusok, vagy a pályatársak a keményebb bírálók?
 - Azóta is ezt vallom. Természetesen meg lehet vásárolni a képeimet, ezelől soha sem zárkóztam és zárkózom el, de nem ez áll a középpontban. Azt viszont fontosnak tartom, hogy kinek adom oda a képem. Azért hogy könnyebb legyen az élet, nekem is van úgymond polgári foglalkozásom, a tanítás. Szeretnék valamennyi tudást átadni a gyerekeknek. Felmerülhet a kérdés, minek tartom magam? Elsősorban embernek. - A képeit előre megtervezi?
 - Nem azt mondanám, hogy korszakok. Inkább a fakó a deres és a fekete között választok, mint a lovak között; ha érzem, hogy az egyik fárad, akkor átülök a másikra. Szőcs Géza kiállítását december 12-ig nézhetik meg az érdeklődők a Ferencvárosi Pincetárlat kiállítóhelyén. (Budapest, IX. kerület, Mester utca 5.). Kapcsolódó cikkek, hírek, oldalak: Szőcs Géza
virtuális kiállítása
Magyar Mónika
és Szőcs Géza grafikusművészek az Erdélyi Házban (2001)
|