|
Át kell értékelnünk a világot... - A globalizáció és a nemzeti identitás
A globalizáció és a nemzeti identitás Korunk alaptendenciája életünk, sorsunk meghatározója
a globalizáció.
 A tudományos és a technikai folyamatok által indukált globalizáció (egyre erősődő, sodró) folyamat olyan emberi világközösséget eredményez, mely közösségben az emberek, az embercsoportok – gazdasági, társadalmi és kulturális fejlettségbeli szintjüktől, ideológiai és vallási nézeteiktől, értékrendjüktől, kulturális paradigmájuktól független – egymással szoros és kölcsönös kapcsolatba és függésbe kerülnek. Az által is, hogy a világglobalizáció folyamata során a XX.század második felének tudományos – technikai-informatikai – forradalma új szakaszt és új minőséget eredményezett, a jövőben – a technikai fejlődés által meghatározottan – újabb globalizációs változások várhatók. Másfelől – bár a világ alaptendenciája a nemzetköziesedés – ez nem megy át a maga teljességében globalizációba. A jövőben is helyük, terük és szerepük lesz a nem globális (lokális, szubregionális és regionális) folyamatoknak is. A globalizáció folyamata révén emelkedik a világegész szerveződési-fejlettségi szintje, a termelőerők, pedig egyre inkább internacionalizálódnak, illetve szupranacionálodnak. Ugyanakkor a mai nemzetköziesedő világban a helyi (lokális) krízisek, konfliktusok is felerősödnek és nemzetközi jelentőséget kapnak. Azon vélekedésekről, miszerint a globalizáció folyamata nem csupán az objektív tényezők által – lásd: tudományos és technikai fejlődés – meghatározott: hanem sz új világrend az egyvilágos utópia hívei általi is befolyásolt és gerjesztett folyamat, itt nem áll módunkban – a jelzésen túl – részletesen szólni. A globalista látás- és gondolkodásmódot tükröző utópiák igen változatosak és többvetületűek. Híveik szerint korunk hatalmi-politikai globalizációja egy régi utópia végső állomása, az új kor – (a New Age)- új világrendje – (a New World Order) felé vezető úton: Ezen utópia hívei az új kor a világrendjét hivatottak megvalósítani – mint mondják – ,,természetesen" a jövő, a és az emebriség érdekében. Ezen új kor és új világrend elképzelések belső magja egy régi utópia, mely ott munkál az ember ősi elképzelésében a tökéletes államról, ott a platoni ideában, ott az olyan eljövendő állami berendezkedésben, – az új világ új rendjében –;, ahol majd egy világelit által globálisan és racionálisan igazgatott gazdaság funkcionál, az emberiség dolgaiban, földgolyónk hatalmi-politikai kapcsolataiban is az értelem és a rend dominál. Anélkül, hogy azonosulnánk a szerzőkkel, megemlítjük, vannak – mint például Pat Robertson –, akik azt állítják, hogy a globalizáció objektív folyamatával párhuzamosan az új világrend készül is, tehát ,,csinálódik" is, és az új világrend híveit a nagy pénzügyi, banki-alapítványi körökben kell elsősorban az utópia mögött keresnünk, azzal a nagyon is világos elképzeléssel, hogy a világ pénzügyi-gazdasági és politikai irányítását ők ellenőrizzék, befolyásolják – végső fázisában – a kezükbe vegyék. Arra vonatkozóan, hogy és kik által készül az új kor új világrendje és az mit hozhat az emberiség számára – egyebek mellett – ezt írja: ,,Egyetlen szál köti össze a Fehér Házat, a Külügyminisztériumot, a külkapcsolatok tanácsát, a trilaterális bizottságot és a New Age-esek titkos tanácsát.Az új világrendre való törekvés. Fel kell számolni a nemzeti szuverenitást. Világkormányt, világbíróságot, világbankot és valutarendszert kell létrehozni és egy világelitet mindezek irányítására..." Politológiai értelemben a globalizáció a világhatalmi-politikai viszonyoknak a viszgálatát jelenti és a II. világháborút követően az Egyesült Államok világpolitikai-világhatalmi szerepvállalása során nyert polgárjogot a politikai gondolkodásban, illetve a gyakorlatban. A II. Világháború után – az USA fokozottabb világpolitikai szerepvállalásával egyidejűleg – megszaporodtak a világglobalizációra és a leendő új világrendre utaló elméleti írások. Példaképpen: Zbigniew Breziski (Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadója) így ír 1970-ban a Between Two Ages (Két kor között) című könyvében: ,,A fejlett országok fokozatos közösséggé formálása nagyszerű kivetítődése lesz éledő globális tudatunknak, a gyorsan terjedő tudományos és technikai információkra való konvertálás az emberi problémák gyakorlatiasabb megközelítését teszi lehetővé, mindkettő pedig egy személyre szabott, racionálisabb humanista világkép elterjedését segíti elő, amely fokozatosan kiszorítja majd az intézményesített vallási, ideológiai és erőteljesen nemzeties látásmódokat, amelyek a modern történelmet dönő módon meghatározzák..." Okkal mondjuk, hogy a politikában évtizedek óta beépült a globális szemlélet, és az is látnivaló, hogy az erőteljes globalizációs folyamatok évtizedek óta több síkon is zajlanak. A hatalmi-politikai globális együttműködés kényszere: itt meghatározó tendencia a ,,multik" térnyerése, behatolásuk az új piacokra. A transznacionális vállalkozásoké, melyek koronként egy-egy államot, középhatalmat is meghaladó pénzügyi erővel és politikai befolyással bírnak. Ugyancsak erős az ökológiai, környezetvédelmi-természetvédelmi érvrendszer. Eltekintve, hogy netán ,,csinálják-e" az új kort és az új világrendet hogy készül-e Huxley ,,Szép új világ"-a, látnivaló: a nemzetköziesedés meghatározó az emberiség útjának, történetének jelenlegi szakán. A volt amerikai szenátor, Goldwater konzervatív víziója pedig már arról szól, hogy ma már a gazdasági hatalom képes megkerülni, sőt irányítani bármely nemzet politikai hatalmát. ,,Ha pénzügyi fronton összeomlik a nemzeti szuverenitás, a média és egyéb közvéleméyn-formáló erők segítségével (mediokrácia! - B.J.) a politikai és a katonai szuverenitás is megdönthető... Napjainkra a kamatos kamatra épülő bankrendszer maitt az adósság exponencinális felhalmozása olyan szörnyeteget eredményezett hogy nincs az a központi jegybank, bankhálózat, kormányzat, amely kezelni tudná. Az adósságbuborék szétpattanása előrevetíti a vliág legszörnyűbb pénzügyi katasztrófáját..." Mi a helyzet a világglobalizáció és Kelet-Közép-Európa – pontosabban: a hely ahol mi élünk: Közép-Európa keleti fele – viszonyában? Mértékadó tanulmányában Szűcs Jenő (1983) Európa három történeti régiójáról értekezik. Történeti-kultúrtörténeti kőzelítéssel megrajzolja a ,,Nyugatot", valamint az ellenkező pólust , a másik markáns történeti régiót, Kelet-Európát. E régióhatárok elesztikusak, egy-egy földrajzilag meghatározott területen egyszerre akár több régióképző tényező is jelen lehet, és ,,erőtereik" nem feltétlenül pontosan fedik le egymást. Különösen amióta erőteljessé vált a művi környezet szerepe a régióképzésben. Valamint a régiót alakító tényezők, illetőleg azok szerepe időről-időre változhat. Nem elhanyagolható a hatalmi-politikai tényezők szerepe sem, amikor a régiók térbeli kiterjedésének változásairól gondolkodunk. Minderre is figyelemmel – akár Bibó Istvánnál, akár Szűcs Jenőnél – Európa nyugati és keleti régiója között földrajzilag is behatárolhatóan megjelenik a Közép-Európa mint (szub)régió. E jelzős ,,köztesrégió", ,,Schüttenzone";, komprégió", ,, mely Európa nyugati és keleti fele között ,,ingázik", ,, lökődik a történeti időben " lehorgonyozatlan. Szira Tamás szavával ,,törmelékrégió". És persze kisállami régió – a hozzá illő, Bibó István által kifejtett – kisállami nyomorúsággal! Azután régóta és jellemzően: válságövezet. A maga alkotta ,,struktúrája", ,,természete" szerint egyaránt expanzív Nyugat és Kelet közé préselt ,,köztes- Európa". Európa tektonikus középvonala húzódik itt: e labilis, nem szerves fejlődésű térségben a feszültségek időről-időre konfliktusba, háborúba torkolltak. Periférialét, gazdasági periféria, megkésett és torzult polgárosodás, civilizációs hiátus, hatalmi-poiltikai torzulások, torz szerkezetű társadalmak, kvázi demokráciák és féldikatúrák. Ugyanakkor a múltban mélyen gyökerező gazdag kulturális paradigma: ez is Közép-Kelet Európa. A globalizáció, a regionalizáció és a nemzeti szuverenitás összefüggéseinek a vizsgálatát különösen fontossá aktuálissá és izgalmassá teszi a szovjet blokk és az államszocialista politikai-gazdasági modell összeomlása a szubrégióban. E változások hatása az európai nagy régióra, de világpolitikára és a világgazdaságra is jelentős másrészt e történeti változások ma még beláthatatlan, erőteljes folyamatok és törekvések indukálói lehetnek a régióban globális szinten is. Jellemző (szub)régiónk tavaszias, jégzajlásos állapota, valamint a világ képlékennyé, instabillá vált hatalmi-politikai viszonyai. A világgazdaságban pedig a klasszikus ipari forradalomhoz mérhető változásokat éljük. Az ember mindezt – globális és lokális viszonylatban – megérteni és megértetni kívánja. Érteni és befolyásolni, és a futurológia segítségével előremenni a harmadik évezered felé: elkészíteni a jövő várható szcenárióit, a lehetséges jövőforgatókönyveket. Javallt gondolkodásunk legyen kétirányú: a lokális-állami-nemzeti problematikát a szubregionális és a regionalitás tükrében célszerű megvizsgálni. Majd e vizsgálat elvégzendő a globalizáció nézőpontjából. Ugyanakkor elengedhetetlen a globális kérdések regionális és helyi érdekű vizsgálata . E komplex oda-vissza ható gondolkodás eredményezhet használható felismeréseket, jövőképes építkezéseket Kelet-Közép Európának is, mely a korábbi mesterséges elszigeteltségből – hirtelen – és igen rossz anyagi-erkölcsi-politikai kondíciókkal lépett ki a világglobalizáció színterére. Miután e világglobalizáció objektív és erős folyamat és tőlünk (törekvéseinktől) független is folyik, itt az alapkérdés, milyen szinten, színvonalon, kondíciókkal tud csatlakozni Kelet-Közép Európa a nemzetköziesedő világhoz. Ez az ún. modernizációs viták lényege e térségben, és az eltérő, modernizációs csatlakozási-felzárkózási elképzelések is itt gyökereznek. Kondícióink, esélyünk akkor lennének, ha a térség elkerülve az újabb történelmi zsákutcát (,,valahol utat veszítettünk") nem a régi beteg köreit futja tovább, egy újabb, kívülről vezérelt globalizációs világpolitikai kényszerpályán haladva. Borbély József
(A cikk Borbély József, a Nyugat-Magyarországi Egyetemen gazdaságtörténetet és politikaelméletet tanító egyetemi adjunktusának 2003. november 13-án a Magyar-Lengyel Baráti Kör rendezvényén tartott, A globalizáció és a nemzeti identitás Kelet-Közép Európában című előadásának írásos változata. A fotón a szerző) |