CyberPress.Sopron

Párizsban az új szociális világrendrõl
Monbiot, Albert, Neale: mi a teendõ?
Népszabadság • Szerzõ: Bihari László

Párizsban, a második Európai Szociális Fórumon már többet beszélnek a jövöröl, mint tavaly, Firenzében. A globalizációkritika világszerte ismert személyiségei, George Monbiot, Michael Albert és Jonathan Neale az ENSZ, a nemzetközi intézmények és a pénzügyi rendszer reformját sürgették, és egy új, a munkahelyekre alapuló demokrácia-modellt vázoltak fel, lényegében újraélesztve a tanácsrendszer ötletét. Az Európai Szociális Fórum mögé néhány hónapon belül Európa legnagyobb szakszervezetei is felsorakozhatnak támogatókként - nyilatkozta a Népszabadság Online különtudósítójának Neale.
 
Nagy Britanniában a kormánypárt és az ellenzék törekvései között alig van különbség, ami nem csoda: a nagy kérdések globális szinten dõlnek el, nem a helyi parlamentekben - mondta George Monbiot, a The Guardian publicistája, aki szerint az igazi változást globális méretekben kell beindítani. De miért is kellenek változások?

Monbiot a pénzügyi rendszer fenntarthatatlanságát egy példával jellemezte: aki erdõt vesz, annak azzal kell számolnia, hogy a fák évente csak néhány centit nönek. Ha ugyanezt a vagyont a pénzpiacon fekteti be, nagyobb haszonhoz jut. Ezért elõbb-utóbb ki kell vágatnia az erdöt, és el kell adnia. Mivel a pénz elértéktelenedik, amikor nem dolgozik, mindenki arra kényszerül, hogy a lehetõ legjobb hozammal fektesse be a vagyonát. Ez a logikája a folyamatos növekedési kényszernek, amely a természet teljes lerombolásához vezet - érvelt a brit lap munkatára.

Ugyanõ a nemzetközi pénzügyi intézményeket - mint a Világbank vagy a Nemzetközi Valutaalap - antidemokratikusnak nevezte, ahol a döntés a legnagyobbak kezében van. A szegény országok soha nem jöhetnek ki az adósságválságból, de éppen az adósság lehet az a fegyver, amivel megdönthetik ezt a világrendet - mondta Monbiot. Ha nem fizetnek, összedõl az egész. Az új globális rendet a brit szakértõ a gazdasági egyenlõtlenségek felszámolásával kezdené, és mint mondta, az is kívánatos, hogy egyes országok ne rendelkezzenek aránytalanul nagy politikai hatalommal.

A nemzetközi egyezményeket mindig mosolyogva kötik, de katonai vagy gazdasági erõfölényre támaszkodva - magyarázta George Monbiot.

A demokráciát a munkahelyeken kell kezdeni

Jonathan Neale, a brit Globalise Resistance munkatársa és Michael Albert, az amerikai ZNet alternatív lap szerkesztõje Párizsban egyaránt úgy foglalt állást, hogy be kell vezetni a demokráciát a munkahelyeken, amelyek ma világszerte merev, diktatórikus rendre épülnek. Vannak demokratikus választások Nyugaton és másutt is, de nincs demokrácia a munkahelyeken - magyarázta Neale, aki szerint az ember az élete nagy részét diktatúrában tölti, a munkahelyén, amit mi sem illusztrálja jobban, mint az, hogy sokan szinte belebetegednek, amikor szabadságról vissza kell térniük…

Másrészt attól kell rettegni, hogy az ember elveszíti az állását. Ma minden földrészen ettõl szoronganak az alkalmazottak - mondta a brit aktivista, aki szerint az elsõ lépés: legyenek a vezetõk választhatóak. Neale nem csak a cégek vezetését bízná a munkahelyi közösségre, hanem a városokat is olyan tanácsok kezébe adná, amelyekbe munkahelyekrõl és lakónegyedekbõl delegálnának képviselõket a választók az általuk ismert kollegák, szomszédok közül.

Nem az a kérdés, hogy mit fogunk csinálni, hanem az, hogy miképpen döntünk - mondta Neale, hozzátéve, hogy nyilván hatalmas viták lesznek a jövõ gazdasági és politikai rendszerérõl, s ennek az eredményét ma még senki nem láthatja elõre, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez a vita és a döntési  folyamat legyen demokratikus.

A NOL érdeklödésére Neale elmondta, hogy Párizsban intenzív tárgyalások folynak a kontinens legnagyobb szakszervezeti tömörüléseivel. Egész Európára kiterjedõ, összehangolt tüntetést terveznek, valószínûleg a közszolgáltatások privatizációja ellen tiltakozva. Kérdéses, hogy erre mikor kerül sor, de nem valószínû, hogy sokára. Ennek hatására nyilvánvalóan rengeteg csoport és rengeteg ember fog csatlakozni a mozgalomhoz - mondta bizakodóan az aktivista.

Szocializmus másképpen

Nevezheted akár szocializmusnak, akár részvételi demokráciának, a lényeg az, hogy nem a kínai vagy a kubai modellre gondolunk - mondta Michael Albert, aki szerint a szocializmus eddig megvalósult formáira soha nem volt jellemzõ a demokrácia.

Albert is a munkahelyek átalakításában látja a jövõt: az úgynevezett részvételi gazdasági modellben mindenki annak arányában kapná a fizetését, hogy mennyit dolgozik, nem pedig aszerint, hogy mekkora hatalma van vagy mennyire tudja kihajtani a teljesítményt a többiekbõl. Mint az amerikai szakértõ mondta, a mozgalmaknak ugyanolyan demokratikus modell szerint kell mûködniük, mint amilyen világot akarnak.
 
Az elõadások végén a hallgatóságból többen aggodalmuknak adtak hangot, hogy egyrészt mindezt nehéz lenne kiharcolni, másrészt sokan másfajta modellt tartanának helyesnek, mint az elõadók. Erre George Monbiot úgy reagált, hogy semmiképpen nem kell egyetérteniük, éppen ez teszi ezt a mozgalmat mássá, mint ami a szocializmus volt: itt természetes a sokféleség és a vita.
 
Mások kétségbe vonták, hogy erõszak nélkül el lehet venni a mai elit befolyását és vagyonát, amire Jonathan Neale úgy reagált, hogy éppen ezért kell megnyerni a hadseregeket mindenütt. Ennek módja pedig az, hogy akkora tömegeket kell a mozgalomnak maga mögé állítania, hogy a katonák ebbõl láthassák: a saját családjukra fognak lõni, ha lõnek.

A látogató egy írószer-kereskedés portálján keresztül lép be a kiállításba. A portál cégérén a "Staedtler gyár magyarországi lerakata: Busa János" felirat szerepel. A portálon megjelenõ plakátok egy része a cég 1940-es években készített reklámgrafikai terveit, másik része napjaink plakátjait mutatja be. Az "írószer-kereskedés" kirakatában pedig a Staedtler cég Triplus nevû, legújabb kollekcióját láthatjuk.

A vizuálisan hangsúlyossá tett "entrée" után az apró tárgyak más léptékû mikrovilágába érkezünk. A tematikus tárlat tartalmi fókusza az az összefüggõ tárgyegyüttes, amely a nürnbergi Staedtler iróngyár hazai képviseletével foglalkozik. Busa János bõröndje egy posztamensen áll, újból kinyílt, még ha üvegbura alatt is, benne személyes dokumentumok (arcképes igazolvány, névjegykártya, levelek), amelyek egy életút rekvizitumai.

Busa János, a Hullám Papírárugyár dolgozója 1939-ben önálló vállalkozásba fogott, Ballagi Mór utcai lakásának elõszobájában megkezdte a Staedtler cég termékeinek forgalmazását. 1940-ben megnyitotta saját boltját a Hold utcában, amit fiával, Busa Gusztávval az üzlet bezárásáig (1950) együtt vezettek. Ebbõl a korszakból láthatunk mintakollekciókat, reklámlapokat (kliséiket is), katalógusokat. Ceruzát táncrendhez, noteszceruzát, kozmetikai ceruzát, másolóceruzát, postairónt, ceruzahosszabbítót.

Ceruza "Nem! Nem! Soha!" felirattal Trianonra utalva - Schuler József gyártmánya. Schuler József kezdi azt a sort, amely megjeleníti a többi fontosabb író- és rajzeszközgyártót, -forgalmazót: Rigler Józsefet, Szénásy Bélát, a Müller testvéreket, Juszt Ferencet... Ennek a gondolatkörnek záró motívuma az 1910-es Országos papiros-, tanszer- és iskolaszer-kiállítás, amelynek 154 résztvevõje érzékelteti a korabeli tárgykultúra minõségét.

A következõ tematikus egység nézõpontot vált, már nem kereskedelmi tárgyként definiálja az író- és rajzeszközöket. Kiemel egy eszköztípust és tárgytörténetet vázol: lúdtoll, tollhegyek, tollszárak, töltõtoll, valamint Bíró László és Goy Andor találmánya, a golyóstoll sorakozik egymás után.

A tárlat kísérletet tesz arra, hogy legalább utaljon az eszköz és annak produktumainak viszonyára is. Ezt képviselik az iskolában használt írásmintafüzetek a szépírásra, rondírásra, díszítõírásra, zsinórírásra okító soraikkal. Az iskolai rajzok típusaira - a más-más eszközöket igénylõ - mértani szerkesztésre, a szabadkézi rajzra is találunk példákat.

Kosztolányi Dezsõ a Mostan színes tintákról álmodom címû versében vágyakozva írta: "Krikszkrakszokat, japán betûket írnék, / s egy kacskaringós, kedves madarat." A látogató, ha kedve tartja, írhat és rajzolhat krikszkrakszokat, ott hagyhatja kézjegyét, mert az utolsó tablón fehér, tiszta papírt talál, mellette kipróbálásra ingerlõ írószerekkel.
A kiállítás helye: Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (VIII., Könyves Kálmán krt. 40.)
A kiállítás megtekinthetõ: 2003. november 10. és 2004. február 29. között. (museum.hu)

    1867-ben ették meg a Fiji-szigeteki lakosok Thomas Baker missionáriust. A kannibálok leszármazottai most megkövetik Baker rokonait.
     A kis falu, Nubutautau akkori lakosai nem csak elfogysztották Baker, de még cipõit is megfõzték egy helyi fûszernövénnyel elkeverve, szerintük ez okozhatta, hogy azóta csak balszerencse éri õket.
    A mostani szertartással a szerencsétlenségek sorozatát is meg akarják állítani.
    Tomasi Baravilala helyi lakos szerint a bennszülöttek sírtak a kiengesztelõ szertartás során, mivel nagyon régóta vártak erre a pillanatra.
    Baker ük-ük-ükunokája, Dennis Russell is mint egy nagyon érzelmes eseményrõl számolt be a szerdai esti megemlékezésrõl.
    Baravilala elmondta, hogy Nubutautau lakói keresztények, és remélik a kiengesztelés megmenti õket a továbbiakban a szerencsétlenségektõl.
    Laisenia Qarase miniszterelnök is részt vett a szerda esti programon. A nubutautauiak 100 darab bálnafogat adtak ajándékképpen a metodista lelkész 11 leszármazottjának.
    A eletromos árammal sem rendelkezõ faluban 120-an laknak. (Reuters)

(Bukarest) * Levélben fordult a csángók egyházi anyanyelvhasználata érdekében II. János Pál pápához az RMDSZ elnöke, Markó Béla, aki a Szentszék figyelmébe ajánlotta legutóbbi vatikáni látogatása óta a csángók nemzetközi és hazai megítélésében bekövetkezett kedvezô fejleményeket, az Európa Tanács 1521/2001-es számú ajánlását, amely külön említi a csángók egyházi anyanyelvhasználatra való jogát, illetve azt, hogy a magyar nyelv oktatásának két faluban való bevezetésével a román állam elismerte a csángók anyanyelvhasználati jogát világi szinten. A pápai audiencián, amelyen részt vett Jaques Santer, az Európa Bizottság volt elnöke is, Szatmári Tibor, az RMDSZ elnökének külügyi tanácsosa adta át a Szentatyának Markó Béla levelét. Szatmári Tibor külön a Szentatya figyelmébe ajánlotta a pusztinai Szent István Király egyesület levelét, a pusztinaiak által e célból összegy?jtött 200 aláírást, illetve a Moldvai Csángómagyar Szövetség eddigi levelezését a iasi-i püspökséggel, amely egyértelm?en elutasítja a párbeszédet. Markó Béla levelét, illetve a csángómagyarok egyházi anyanyelvhasználatáért készített dokumentáció egyik példányát Stephen Biller, az európai keresztény-konzervatív pártokat tömörítô Európai Néppárt képviselôje adta át Jean Luis Tavran bíborosnak, a Vatikán külügyminiszterének. (RMDSZ- tájékoztató)

Manapság gyakran tapasztalhatjuk, hogy a valóság beférkõzik a tudományos fantasztikum világába. A hátborzongató mozifilmbõl - amelyben a két fõszereplõ arcot cserélt - most sebészeti rutineljárás lehet. Már ha hihetünk egy angol orvoscsoport szenzáció értékû bejelentésének.

Bizonyára sokan látták az Ál/Arc címû filmet, amelyben John Travolta, mint FBI ügynök veszi fel egy veszedelmes terrorista - Nicolas Cage - arcát, hogy biológiai fegyvereket kutasson fel. Az arcátültetés azonban ezentúl nem csupán a fantázia szüleménye. Az immunrendszer mûködését elnyomó, kilökõdésgátló szerek fejlõdésének köszönhetõen ugyanis lehetõvé vált, hogy egy halott ember arcát egy élõ emberre ültessék át. Brit orvosok szerint már tíz páciens érdeklõdött is a lehetõség iránt, ám a közvélemény támogatása nélkül nem vágnak bele ilyen mûtétekbe. A magyar plasztikai sebészek szkeptikusan állnak a hír elött. - Hogyha valaki az arcának a változtatását akarja elérni, akkor nem kell egy másik emberrõl levenni az arcot és átültetni. Tehát ez egy szenzációkeltõ hírnek nagyon szép és nagyon érdekes lehet, tudományosan azonban tudni kell, hogy ennek nagyon sok akadálya is van, azon belül, hogy nem is praktikus. Az arc ugyanis olyan gazdag ér- és idegellátással rendelkezik, ami miatt nagyon nehéz megoldani a beavatkozást. A pszichológus szerint komoly etikai és pszichés kérdéseket is felvetne egy ilyen mûtét. Az arc ugyanis olyannyira kifejezi a személyiséget, hogy beláthatatlan következményei lehetnek, ha valaki teljesen új arcot kap. Úgy véli: akkor sem megoldás az arcátültetés, ha valaki azért kéri, mert nem elégedett jelenlegi külsejével. - Általában pszichés háttere van annak, hogy az ember nem tudja önmagát elfogadni, és sokkal nehezebb az embernek lelki problémákkal megküzdeni, azokkal szembenézni, minthogy egy kés alá feküdni. Tehát, ha valaki el akarja rejteni személyiségét, az új arc tényleg álarccá válhat. Az arc hirtelen megváltoztatása pedig identitásunkat is megingathatja.

Kassa. Szlovák nyelvû konferenciát rendez Márai Sándor munkásságáról a PEN Klub szlovákiai központja, a prágai Szlovák-Cseh Klub, a Szlovákiai årók Közössége és a Kassai Polgári Klub. A ma és holnap zajló programot a Visegrádi Irodalmi Fórum keretében tartják az Állami Filharmónia kistermében. Az elõadások és viták mellett a résztvevõk egy Márai tiszteletére rendezett irodalmi estet is megtekintenek, és ellátogatnak az író kassai emlékszobájába. A szeminárium szervezõi Márai Sándort európai polgárként és a diktatúrák elkötelezett ellenségeként szeretnék prezentálni az érdeklõdõknek, akik közül sokan valószínûleg csak most fedezik fel maguknak Kassa nagy szülöttét. (juk)