CyberPress.Sopron

Zenei életünk értékeit gyarapította

Kilencven évvel ezelõtt Kismartonban született az országos ismertségnek örvendõ Lomoschitz Pál zenepedagógus. A Bartók és Kodály nyomdokain haladó tanár mérhetetlenül sokat fáradozott Sopron zenei értékeinek gyarapításáért, a muzikális hagyományok és kincsek megõrzéséért. A kilencvenedik születésnapját március 8-án ünneplõ, kiváló egészségnek örvendõ Lomoschitz Pált - számos zenei elismerés birtokosát - kecskeméti születésû felesége, Csorba Sári agrármérnök, biológiatanár társaságában otthonában köszöntöttük.

- Kedves tanár úr! Szálfa egyenes tartása, kicsattanó egészsége láttán óhatatlanul felvetõdik az emberben a kérdés: minek köszönheti kilencven évesen kiváló szellemi frissességét, jó állóképességét?

- Családunkban hagyományos volt a mozgás és a természet szeretete. Az ezekbõl adódó örömök feltétlenül hozzájárulnak a vidám életszemlélethez. Igyekeztem apám örökét továbbadni fiaimnak és unokáimnak. Aktív szólóhegedûsként, pedagógusként örökké a fiatalság köreiben mozogtam. A tõlük átvett frissesség, lendületesség szintén öregedésgátló. Tizennégy éves koromban nem repülõgépen, hanem kétkeréken, sok élmény közepette jutottam el például Münchenbe. Életem során jeles úszó olimpikonokkal volt kapcsolatom. Akkori termetem, adottságaim lehetõvé tették, hogy velük együtt szálljak vízbe. Fiaimmal gyakran úsztam a Balatonban ezer-ezerkétszáz métert naponta. Igaz, fejest ma már nem ugrom, de a Fertõ tavon, a Tómalmon és a Balatonban tavaly is úsztam. Úgy gondolom, a rendszeres és tudatos mozgás hozzájárul a jó kondícióhoz, a rugalmassághoz, a jó étvágyhoz, ezen keresztül az egészséghez. Nem dohányoztam, nem alkoholizáltam, kerültem a zsíros falatokat. A hallásom meggyengülését kivéve jól vagyok, kilencven évesen is jó tempóban gyalogolok, sõt érvényes jogosítványommal autót is vezetek. Családommal bejártuk az ország minden szegletét. Természetszeretõ feleségemnek köszönhetõen megszerettük a nomád életmódot, a falvak, a tanyák világát, hangulatát.

- Mindezek mellett Pali bácsi a zenében is megtalálta a megfiatalító gyönyörûségét.

- Valóban, ez sem titok. A zenével való szoros kapcsolatom, a zenetudomány átadása szintén pezsdítõen hatott rám. Az élõ zenével ma is nagy barátságban vagyok. Számos helybéli koncertre kapok meghívást, amit szívesen veszek. Itt látom, hogy a közönség soraiban egyre több a zenekedvelõ fiatal, ami örömmel tölti el a szívemet. Szomorú, hogy a pénz hajhászása háttérbe szorítja a humán érdeklõdést. Bárdos Lajos tanáromnak tökéletesen igaza volt, amikor azt mondta: lehet zene nélkül élni, de minek? A humán dolgok iránti érzékenység megszépíti, egyszersmind tartalmasabbá teszi az emberi létet. Igyekeztem, hogy fiaink, unokáink is zenéljenek, ha nem is professzionális, de amatõr szinten. A zene olyan, mint a levegõ...

- Mivel tölti a hétköznapjait?

- Bejárok a könyvtárba, a napi és a hetilapokat ott olvasom el. Szenvedélyes keresztrejtvényfejtõ vagyok, segédlet nélkül oldom meg a feladványokat. A zenéléstõl sem szakadtam el. Huszonnégyben kezdtem Szombathelyen a templomi zenélést, s a múlt év karácsonyán még mindig muzsikáltam a Szent Mihály templomban. Ez úgy hozzátartozik az én karácsonyomhoz, mint a felöltöztetett fenyõfa. A klasszikus zene áll hozzám közel, de érdekel az új zenei irányzat is. A mai újhullámos zenét is meghallgatom, de igazi kontaktusba nem tudok vele kerülni. A dallamos világ zenéjét szeretem és értékelem. Nem múlik el nap zene nélkül, este, elalvás elõtt komolyzenét hallgatok. Szívesen vagyok a Tacsi árokban lévõ kertünkben, ahol a munkára már nem annyira, de a zenélésre mindig kapható vagyok.

- Mi minden fért bele az elmúlt kilencven esztendõbe?

- Olyan században éltem, amelyben rengeteg öröm és ugyanannyi bánat jutott osztályrészül. Számomra mindkét világháború élõ emlék. Amikor édesapám egy kirándulás alkalmával a felnõtteknek azt mondta: kitört a háború, még nem tudtam, mi. Ám az emberek arcáról leolvasott kifejezés nem sok jóra engedett következtetni. Igazam volt... Végigéltem ezt a viharos századot, amely nem csak a hivatali, de a magánéletembe is hozott szomorúságot. Boldog vagyok, hogy unokáink nem csupán udvariasságból látogatnak bennünket, szeretettel, odaadással számolnak be eredményeikrõl, sikereikrõl, nem egyszer a tanácsainkat is kikérik.

- Mit üzen a fiataloknak?

- A meglehetõsen realisztikus érdeklõdés felé eltolódott világunkban irányítsák figyelmüket a fiatalok a humán témákra, az irodalomra, a képzõmûvészetre, a zenére. Istennek hála, gazdagabb lesz az életük, ha humán töltéseket is kapnak a realitás és az anyagszerûség után. A humánum elengedhetetlen. Ettõl jobb lesz az étvágy, nagyobb az alkotókedv, a kiveszõfélben lévõ hazafias érzület is. A humánum tartást és kitartást ad egy életen át.

A születésnapi beszélgetés során a felettébb szerény házaspár finoman elhallgatta, hogy Pali bácsinak nem kisebb mesterei voltak, mint Dohnányi, Hubay, Bárdos, vagy Vaszy Viktor mûvésztanárok. A három hangszeren - hegedûn, zongorán és orgonán - játszó Lomoschitz Pál zenepedagógus Pécs és Kõszeg után 1948-ban került Sopronba, az akkori középfokú képzõbe, amely 1959-ben felsõfokú intézménnyé lett. Mivel az új iskolatípus nem rendelkezett hagyományokkal - és tervezett jövõvel sem -, az akkori kultuszminiszter Lomoschitz Pált, a húszéves múlttal és megfelelõ szakmai tudással rendelkezõ komoly tanárt bízta meg Sopron zenei programjának kidolgozával. Mivel a kötelezõ zenei óraszámokat erõsen lefaragták, Kodály Zoltánhoz fordult segítségért. Kodálytól olyan hathatós segítséget kapott, amelynek eredményeképpen a fõiskolán ma is színvonalas zenetanítás zajlik. Lomoschitz Pál 1974-ig - nyugdíjazásáig - zenepedagógusként tevékenykedett, emellett az Óvónõképzõ Országos Énekzenei Szakbizottsága elnöke volt. A fõvárosi Állami Hangversenyzenekar tagjaként a világ számos pontjára eljutott.

Török Magda