|
,,A liberalizmus norma, nem pártgondolkodás'
Beszélgetés Pozsgay Imre politikussal és Polgár Imre politikussal A rendszerváltás (k)ára című könyvükről Pozsgay Imre politikus, a Kossuth Lajos Tudományegyetem politológiai tanszékén előadó professzor, a Szent László Akadémia rektora, a filozófiai tudományok kandidátusa. 1957-1965 az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem igazgatója, 1965-1968 agitációs és propaganda osztály vezetője, 1968-1969 titkára, 1969-1971 a Központi Bizottság sajtóalosztály vezetője, 1971-1975 a Társadalmi Szemle főszerkesztő helyettese, 1975-1976 kulturális miniszterhelyettes, 1976-1980 kulturális miniszter, 1980-1982 művelődési miniszter, 1982-1988 a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, 1988-1990 államigazgatási miniszter, 1989-1990 a Tájékoztatáspolitika, a Tudománypolitika és a Nemzetiségi Kollégium elnöke,. 1950-1956 a Magyar Dolgozók Pártja, 1956-1989 a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja, 1980-1989 a Központi Bizottság, 1988-1989 a Politikai Bizottság, 1989-1990 A Magyar Szocialista Párt Elnökségének tagja, köztársasági elnökjelöltje, 1990 novemberében kilépett az MSZP-ből. 1989 - a Demokratikus Magyarországért Mozgalom elnöke, 1995-1996 a Magyar Egységért Mozgalom elnöke, 1997 a Magyar Demokrata Fórum szakértője, 1996- a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagja, 1983-1994 a országgyűlési képviselő, 1994 a Nemzeti Demokrata Szövetség, 1998 a Magyar Demokrata Fórum képviselőjelöltje.
2003. november 20-án, a soproni
Széchenyi István Városi Könyvtár meghívott vendégei Pozsgay Imre politikus,
egyetemi tanár, Polgár Tibor politológus, kandidátus, Lakatos Gyula tanszékvezető
egyetemi tanár és Varga Lajos hírlapíró, szerkesztő voltak.
-Átadni, vagy átvenni volt nehezebb a hatalmat?
–kezdte kérdését Lakatos Gyula, tanszékvezető egyetemi tanár. Illetve hogyan
lehet Grósz Károlyt fundamentalista politikusnak tekinteni?
 - Nekem az a véleményem, hogy lehetett volna jobban, azt is mondom, lehetett volna másképp – fűzte hozzá a szerzőtárs, Polgár Tibor politológus. Mai napig kérdés nekem, hogy mennyire volt kívülről determinált az átalakulás mikéntje, illetve, hogy mennyire a magyar társadalom zsákutcája, illetve látszat megoldása. Kérdésese, hogy mennyire szükséges a megvalósított gazdaságpolitika, milyenek voltak a társadalmi következmények. Ma egy liberális gazdaságpolitika valósul meg. Azonban a korruptság eldöntése a demokrácia halálához vezet. A pártok átörökölték az előző rendszer bűneit. Jelenleg és már régóta kiárusítják az országot, s vele a függetlenséget. Ára és kára a rendszerváltásnak: hiába volt demokrácia, jogállamiság vér nélkül, a népet kihagyták belőle. A mai politikai elit a népiesekre azt mondja, hogy elmaradott., elavult. A nemzetben való gondolkodás gúny tárgyát képezi. Másrészt érdekes az is, hogy vannak a nemzetben gondolkodók és van a baloldal.  -Nekem nem devalválódott sohasem – válaszolt a kérdezett. Ami zavar, az a globalizáció helyi körülményei között a nemzet fogalom nem gazdagodott, sőt a liberális gondolkodásúak le is alacsonyítják. Más a nemzeti és más a baloldali. Ez az, engem zavar. Én nem hiszek liberális pártban. Ez norma, nem egy párt gondolkodása. A másik, ami engem nagyon zavar, hogy a politikai pártok szeretik magukat a kultúrával igazolni. Pl. Máraiból az előző korány kultúrbohócot csinált. Az indulatok és az érzések világába nem szabad belevinni a politikát. A rendszerváltásnál elmaradt a számonkérés, a véres leszámolással történő hatalomátvétel. Ennek ára a gusztusztalan kompromisszumok tömkelege. -Mi mindig csak a fűnyíró elvét alkalmaztuk, nem az államháztartást reformáltuk meg – vette át a szót Polgár Tibor. Ma monopolhelyzetű szolgáltatások vannak külföldi kézben. A demokrácia másik oldala: a néppel a nép nélkül. A média pedig, a kormányt szolgálja. Túl sokat láttunk, hogy túl keveset beszéljünk – fejezte be gondolatait a szerzőtárs. |
