|
,,Nem veszett ki az összetartás a vasutasokból' mondta Timár Tamás mozdonyvezető
,,Nem veszett ki az összetartás a vasutasokból"
- mondta Timár Tamás mozdonyvezető
Lassan legenda szövődik a történet köré. A sajtótermékek is különbözőképpen
írtak az esetről, a vasutasok pedig, egymás között ,,a bátor mozdonyvezetőként"
emlegetik Timár Tamást...
- Nem így akartam bekerülni a sajtóba… - mondja Timár Tamás, a közelmúltban
sajtóvisszhangot is kiváltott vonatbaleset 39 éves mozdonyvezetője.
- Inkább azt szeretettem volna, ha a munkám miatt keresnek meg a lapok.
- De az élet néha, másképpen rendezi a dolgokat. Hogy érzi most magát?
- Akkor, a baleset után úgy éreztem, hogy minden rendben. November
harmadikán történt az ütközés, utána majdnem egy hetet otthon töltöttem.
A sztrájk is közbejött, de szerencsére egy hét után újra dolgozhattam.
Azóta, hogy már kétszer vezettem, sokkal jobban megnyugodtam. Azt magam
sem gondoltam volna, hogy az eset utólag ennyire meg fog viselni.
- Akkor hát beszéljünk a munkájáról. Mióta van ebben a munkakörben?
- Gimnázium után mozdonyvezető gyakornokként 1983-ban jöttem a vasúthoz,
megjártam a lépcsőfokokat. Műhelygyakorlat, majd katonaság következett,
majd újra a műhely, és az azt követő mozdonyvezetői tanfolyamra. A mozdonyvezető-képzés
akkor egész más tematikával történt: egy vonatkísérő tanfolyam elvégzését
követően lehetett mozdonyra ülni, mint második ember, majd egy idő eltelte
után következett a villany-, vagy a dízel tanfolyam. 1986-tól dolgozom
mozdonyvezetőként a GySEV-nél, Ausztriába 1995-től járok.
- Mi az ami megtartotta a ,,pályán"?
- Az, hogy minden nap az állandósággal egy időben folyamatosan újdonságok
is adódnak.
Fiatalkoromban nagyon megdobogtatta a szívem az, amikor a Keletibe bejártam,
és láttam a vonatról leszállókat. Az, hogy ezeket az embereket én hoztam,
jó érzéssel töltött el.
Eddig még nem volt olyan pillanat, hogy ott hagytam volna a vasutat,
és most sem gondoltam arra, annak ellenére, hogy a baleset lelkileg azért
nyomott hagyott bennem.
- Naponta hányan kérdezik a balesetről?
- A kollégák, akik bent vannak ebben a mókuskerékben, tudják, hogy
milyen súlyú baleset volt. Ide szerződtünk, ezt vállaltuk, benne van a
pakliban. De, jól esett az érdeklődésük.
- Mennyire van tudatában egy mozdonyvezető, hogy bármikor megtörténhet
a baleset?
- A tudatalattiban bent van, de az ember úgy van ezzel, hogy ,,velem
úgysem fordulhat elő". A legtöbb kolléga attól fél, hogy emberek sérülhetnek
meg.
- A család hogyan viselte a helyzetet?
- Elmondtam a feleségemnek, hogy mi történt; megrémült, annak ellenére,
hogy próbáltam kevéssé veszélyesnek feltüntetni az esetet. A gyerekeknek
– 11 és 12 éves fiúk – a helyi napilapban megjelenő újságcikk előtt mondtam
el, hogy mi történt. Hála Istennek jól fogták fel.
- A mozdonyvezetőket külön kasztként tartják számon a vasútnál. Ez
mitől van?
- Talán azért, mert ez a csapat jobban összetart mint mások,
bár már ez az összetartás egy kicsit megkopott. A vasútnál a forgalma a
forgalmisták szabályozzák, a mozdonyvezetők pedig, végrehajtják. Egy autóversenyzéshez
hasonlít az egész. A vezető és a navigátor versenyeznek, a többinek az
a dolguk, hogy jól felkészítsék az autót. Mindenkinek megvan a maga feladata.
Én csapatember vagyok, szerintem egyik sem működhet a másik nélkül.
Egy autóban hiába van jó motor, ha nincs kereke. Ez egy tipikus csapatmunka.
- Mozdonyvezetőként tart az EU csatlakozástól?
- A kínálkozó lehetőségek mellett, azért furcsának találom azt,
hogy miközben a GySEV az, aki karbantartja a felső vezetéket, a telefon-
és sínhálózatot, mégis a pályát bárki használhatja. Hiszen óriásiak az
infrastruktúra fenntartási költségei. Angliában – amit az osztrák vasutas
sztrájkban is felhoztak – a privatizáció miatt a pályák működtetése a biztonság
rovására ment. Ezt egyetlen mozdonyvezető sem szeretné.
- Önt munkájában is érintette az osztrák vasutas sztrájk.
- A sztrájk céljairól tudok, és azokat támogatom; a vasutasok ne keressenek
kevesebbet, ne legyenek elbocsátások; az osztrák szolgáltatás színvonala
példaértékű: a környező falvak bármelyikéből másfél óra alatt Bécsbe lehet
jutni. Magyarországon is adaptálni lehetne a mintát, a helyi viszonyoknak
megfelelően, de ehhez szükség lenne arra is, hogy az önkormányzatok és
a kormányzat hozzáállása megváltozzék.
Össze kellene fogniuk a közlekedési ágazatoknak, a Volánnak, a vasútnak,
hiszen egymásnak szállítjuk az utasokat.
Az összetört motorkocsi
Prohászka Csaba felvétele
|
Timár Tamás hiteles története
Nezsidertől (Neusiedler am See) közlekedtem St. Andrä állomásig.
Itt rádiós forgalomirányítás van. Megkaptam az engedélyt a célállomásig.
Kiindultam Mönchhof állomásról, egy ív következett, de azt tudni kell,
hogy a mozdonyt jobb oldalon vezetjük. Én egy jobbra hajló ív belső felén
az utolsó pillanatban láttam meg, hogy a Stop táblával védett vasúti átjáróban
egy jármű – akkor még nem tudtam, hogy daru – áll.
Úgy érzékeltem, hogy nem fogunk egymás mellett elférni, mert a daru
karja – körülbelül egy méter hosszan – rálógott a sínre. Ugyan a jármű
nem a sínen állt, de a vezető nem vette figyelembe, hogy a daru karja a
vezető fülke felett jóval hosszabb. Vagy rutintalan volt, vagy rég vezetett
ilyen járművet.
Nem volt más választásom, gyorsfékeztem, az is eszembe jutott, hogy
kifutok, vagy lefekszem, de még arra sem volt idő. Ezért levetettem magam
a vezetőállásra. Attól féltem, hogy esetleg beszorulok a gépbe.
A daru karja ledarálta azt az oldalt, ahol én ültem volna, a vonat
megállt. A darukar nem volt teljesen lebiztosítva, annak két részét kilenc
méterre lőtte el a vonat. Magamnál voltam, de kaphattam egy kis sokkot,
mert nagyon fehér voltam. Megkértem a vonatvezetőt hívja fel a szolgálattevőt,
és kérjen segítséget. Az utasok – heten voltak a vonaton – , mind rendben
voltak. Mire hátramentünk a darus kocsihoz, arra már a vezetőjét elvitték,
ő az ütközéstől a vezetőfülke oldalába verte a fejét, de sérülése nem volt
túl komoly.
A vezetőasztal megsérült, így egy vonat elhúzott a következő állomásig
és onnan Sopronig.
Köszönöm a barátaimnak kollégáimnak, hogy érdeklődtek utánam. Ez
azt jelenti, hogy nem veszett ki az összetartás a vasutasokból. |
T.É.
|