|
A képpé formálódott öröm
A képpé formálódott öröm
A Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Főiskolai
karán a tanácsteremben nyílt meg Babos Ágnes tárlata.
Megnyitót Kovács-Gombos Gábor művész, tanszékvezető, főiskolai docens mondott, aki a művészhez kötődő,
évtizedesnél is hosszabb ismerettsége révén számos közös, gyakran nagyon
is személyes emléket felidézett a hallgatóság előtt.
Babos Ágnes képei ismerős, és felismerhető tájak, alakok,
személyek ábrázolása által igen hangsúlyos és gazdag kolorittal egyszerű
és érthető látványelemekből felépített üzeneteket hordoznak. Mindenek között
és mindenek előtt: a ,Nagy üzenetet".
Nem bonyolult kódrendszer a Babos Ágnesé, sokkal
inkább jól meghatározható elvek szerint működő, ezért képeinek üzenete
nem is megfejtést igényel, de mindenképpen értő olvasatot. Az értelmezést
is fölöslegessé teszi – a figurákon keresztül, ám a figuralitás konkrétumán
túlmutató – az összefüggés-rendszert összetartó erő, amelynek a nézőre
is ható intenzitása nem kétséges. A fénnyel telített képekből nem a ,,mindennapi"
fény árad, hanem az, amelyet talán a valós világban ,, látni" nem lehet,
és amely, lám, ezúttal egy művész által egy pillanatra mégiscsak láthatóvá
válik.
Nem ellentmondás ez utóbbi állítás, hiszen a képeket
kitöltő tér is kavarog, él, érezhető erővonalak mentén áll össze, visszasugározva
valamit az anyaginál egy jóval emelkedettebb szférából. Aztán sorban a
már jól ismert allegorikus jelentéstartalmú képek, – amelyek az előbbihez
hasonló módon személyes élményeken keresztül keresik az általános történések
nyitját és értelmét – hiteles és látható, tapasztalható sorslenyomatokat
ábrázolnak. És mindez különböző idősíkokban, akár a jelenből visszafejthetően
jelenik meg az alkotásokon. A múltat, és a jelent egyszerre fürkésző,
a mának és jövőnek üzenetet küldő képek az észszerű és a mítikus határmezsgyéjén
vezetik vissza a nézőt egy elveszett világba, amelyben ember és természet,
föld és ég, ember és ég sokkal természetesebb és egyszerűbb kapcsolatban
élte életét.
S hogy mennyire az ,,egész"-ben gondolkodik az alkotó
azt mutatják különleges, funkciójuk-váltotta keretei, faragott szárnyasoltárai.
A kiállításon bemutatott, és a művész rajzkészségét,
mesterségbeli tudását bizonyító Madách-illusztrációk – amelyeket nem könyvbe,
hanem csak ,,úgy magának" készítgetett – a színekben, fényekben villódzó kiállításnak
érdekes ellenpontját képezik.
,,Hát ilyen a világ?" - csodálkozik a nézelődő Babos
Ágnesnek az összefüggéseket a maguk logikus egyszerűségében, és logikán túli,
érthető és követhető együtthatásaiban egyaránt megmutató képei láttán.
,,Örömködő tájképek" - hangzott el a művész spontán
és sajátos megfogalmazásában néhány, kisebb méretű alkotásának a bemutatásakor,
amely alatt egyértelművé vált, hogy lényegében semmi különös nincs Babos
Ágnes képeiben.
A művész egyszerűen olyannak festi le a világot,
amlyennek ő maga látja. Azt örökíti meg a képkeretek közötti felületen,
amit arra érdemesnek tart.
,,Örömködőek" a tájképek; mert örömmel fest Babos
Ágnes, ezért a táj, az emberek, a házak, a fák, a szobabelső, a tér maga
és az univerzum megtelik örömmel, azzal, amelyikkel Babos Ágnes szemléli azokat.
A teremtés nagyszerűsége és egyedisége feletti öröm,
a tisztelettel és olykor a fájdalmakkal teli mellett, a tulajdonképpeni
szellemi-lelki mivoltunkat próbálja megszólítani.
Őszinteséget nélkülöző, parttalanná táguló világunkban
ezért tűnik annyira különlegesnek, kiegyensúlyozottnak Babos Ágnes képi
világa, mert kétségek nélküli, hiteles, hittel teli, változthatatlan pontokat
meghatározó és őszinte. Olyan mint a művész maga.
A kiállítás megtekinthető december 19-ig munkanapokon
8.00-16.00 óráig a Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai
Főiskolai Kar tanácstermében, a Ferenczy János u. 4 szám alatt.
Kapcsolódó cikk.
http://www.cyberpress.hu/article_plain.php?id=2588
|