CyberPress.Sopron

Érdeklődés hiányában elmaradt a parlamenti ülés
www.magyarhirlap.hu

Nem jelentek meg a képviselők a szerdai parlamenti ülésen. A teremben mindössze Wekler Ferenc levezető elnök, a Csillag István gazdsági miniszter és Pál Béla idegenforgalmi államtitkár, valamint Hankó Faragó Miklós igazságügyi államtitkár volt jelen. A napirend szerint hat törvényt kellett volna megvitatni, a 386 országgyűlési képviselő viszont nem volt kíváncsi erre.

Az MSZP szerint a bizottsági üléseken már mindenben megegyeztek a pártok, így nem volt szükség a parlamenti vitára. Az SZDSZ szerint is már sok kérdésben lezárult a vita, emiatt maradt távol sok képviselő.

A Fidesz szerint azonban le kell vonni az elmaradt ülésből a tanulságokat. Az MDF-nél a korábbi hosszú ülésnapokkal indokolták azt, hogy a frakció egyetlen tagja sem ért be időben a parlamentbe - írja az origo.

A tervek szerint szerda reggel például az uniós bűnügyi együttműködésről, a gazdasági kamarákról szóló törvényről és az autópálya-építési stratégiáról kellett volna vitázni. MHO

Első látásra a győri Czita iroda tervezői (Czigány Tamás, Tóth Györgyi és Páll Anikó) ezt magabiztosan teljesítették. Az új művelődési központ masszív saroktömb, a korábbinál egy emelettel ugyan magasabb, de újdonságával és méreteivel mégsem terpeszkedik rá környezetére – a körülötte kialakult homlokzatmagasságokat sem éri el, és ablaksoraival, határozottan jelzett lapos tetejével inkább nyugodt, horizontális hatást kelt. Továbberősíti ezt a főbejárat árkádsora, ami kicsit tágasabbá teszi az amúgy keskeny járdát is – mégis, a sötétszürke dunabogdányi andezitlábazat az egészet mintha kissé szigorúbbá, zártabbá fordítaná át annál, amit én egy kultúrháztól várnék.

Belül elegáns és áttekinthető előtér fogad (eltűnt innen a korábbi zárvány-lépcsőház) és a belső tér igen markáns hangulata. A fekete és szürke tónusokkal elsőre ez is hűvösnek és szögletesnek tűnik, meg néhol túl sok különböző stílust próbál összehozni (a puritánság és a korlátrácsok geometrikus, posztszocreál klasszicizálása együtt még izgalmas, de a mulatószeparékba illő tükrökkel például már nem), az összhatás egy merész megoldásnak köszönhetően mégis intenzív marad. Mert nem a forma külső, reprezentatív első látásával kell kezdeni, hanem belülről, a régi és új épület egyként központi eleménél – akkor ugyanis az a meghatározó szükséglet is rögtön nyilvánvalóvá lesz, ami az újratervezést meghatározta.

Ez a centrum a színházterem, tulajdonképpen eköré épül, ehhez kell alkalmazkodnia minden további elemnek. A színházterem felmagasodó zsinórpadlásával és elnyúló nézőterével hatalmas, amorf légtér, amit nem mindig könnyű építészetbe is foglalni. (A maga idejében például forradalminak számított az innen néhány száz méterre álló Nemzeti Színház síugrósáncszerű megoldása – és persze minimum tanulságos a másik, a Duna partján álló Nemzeti Gőzvasaló példája is.) Czigány Tamásék – kívülről – észrevétlenül rejtették a ház saroktömbjébe a színháztermet, belül viszont egy lendületes kemenceformába foglalták, amelynek ívelt fala egyben az előcsarnok uralkodó eleme is lett. És ahogy egy ilyen szerencsés ötletnél gyakran lenni szokott, ez a fura fal szinte vonzotta magához az elegáns és még elegánsabb megoldásokat: mögé lehetett rejteni a fény- és hangtechnika vezérlőjét, úgynevezett „angolvörös” előterében gyönyörűen mutat például a régi házból átmentett néhány korlátrács.

Melegvörösével ez a kemencefal aztán felülírja a közlekedő terek minden apró bizonytalankodását, ráadásul különleges hellyé tudja avatni azt a második emeleti termet is, ahol a felülről jövő fényben az üvegfalakon át éppen vöröslő tetejére látunk.

Ezek után már szinte természetes, hogy a meleg angolvöröset folytató színházteremben is továbbél az ötlet: stilárisan tiszta, az emeleti mellvéddel lendületes térben állhatunk, még akkor is, ha szerintem a megrendelő tévedett, amikor a színpadi függönyre külön díszcsíkot és ide nem illő csillárt rendelve vélte az építészeti összhatást továbbfokozni.

Kifelé még feltűnik a szintén a lebontott régiből átmentett és visszaépített tardosi – vörös – márvány és az a három felülvilágító szintáttörés, ami a – vörös – kemencefal mellett továbbhangsúlyozza a földszint és emelet összetartozását. A néhány, látszólag hűvös megoldás közül kibeszél valami mélyebbről jövő melegség is és az a szeretet, amivel valószínűleg a sajátjukat legalább ugyanannyira érző, mint ismerő győri építészek beszélhettek ilyen magabiztosan haza.
www.nol.hu/octogon
Torma Tamás

A vámosok az EU külső határain az idei esztendő első felében 50 millió hamis és kalózterméket foglaltak le, míg tavaly egész év folyamán 85 milliót – derül ki az Európai Bizottság adataiból. A luxustermékek mellett egyre nagyobb mértékben hamisítják a tömegárukat.

Mind több ilyet foglalnak le; ezek azért veszélyesek, mert semmi garancia arra, hogy megfelelnek a biztonsági előírásoknak – mondta Frits Bolkestein illetékes biztos. Hogy veszélyben a fogyasztók biztonsága, azt mi sem illusztrálja jobban, mint a közelmúltban felrobbant mobiltelefon-akkumulátorok.

Az élelmiszerek, játékok és autóalkatrészek mellett jelentős mértékben nőtt az elkobzott hamis cigaretták mennyisége. A lefoglalt mobiltelefon-alkatrészek 2000-ről 2002-re 503 százalékkal nőttek. Ugyanezen idő alatt az elkobzott ruházati termékek menynyisége megduplázódott, míg a hamis kozmetikumoké és parfümöké 2001-ről 2002-re 300 százalékkal emelkedett. Egyre több a hamis játék is: az első fél évben annyit foglaltak le, mint 2002 egészében. Ezzel szemben jelentősen csökkent a CD-k, DVD-k és kazetták csempészése (2001: 40 millió, 2002: 12 millió). Ennek egyik oka az internetes letöltések, a másik az írott CD-k elterjedése lehet – írja a Rapid.

A hamisítványok elleni küzdelem sikeresebbé tételére a pénzügyőrök októberi brüsszeli szemináriumán többek között egy kommandósegység felállításáról döntöttek.

Jövőre lesz másfél évtizede, hogy december 1-je Románia hivatalos nemzeti ünnepe. Milyen történelmi jelentőségű esemény fűződik e dátumhoz? Az ünneplők szerint az 1918. december 1-jén tartott gyulafehérvári nagygyűlésen mondatik ki Erdély – valójában Kelet-Magyarország (Erdély, a Partium és a Tiszántúl keleti része, valamint a Bánság) – egyesülése Romániával. Az akkori, a háborús eseményeket lezáró nemzetközi egyezmények és jog szemszögéből tekintve a gyulafehérvári nagygyűlés határozata semmivel sem érvényesebb, mint az erdélyi magyarság hasonló kolozsvári nagygyűlésén három héttel később született, Erdélynek és Kelet-Magyarország említett részeinek Magyarország szerves részeként való megtartására vonatkozó állásfoglalása. Mégis – az adott helyzetben azonos értékű határozatok közül – a világ akkori urai a gyulafehérvárit fogadják el érvényesként. Azzal pedig, hogy a vitatott területek hovatartozásának eldöntése érdekében nem írtak ki népszavazást, a népek önrendelkezési jogát csúfolták meg.
Az akkoriban sokat hangoztatott wilsoni pontok semmibevételét a trianoni békeszerződésben törvényesítik. Az 1916-ban hadba lépett, és az 1918. május 7-én a központi hatalmakkal különbékét kötött Románia, a világháború első veszteseként, no meg a győztes hatalmak, elsősorban Franciaország gátlástalan politikusainak cinkossága révén nagyobb területet szakíthatott Magyarországból, mint amekkorára a román irredenták a világháború előtt valaha is számíthattak. Trianon után a 137 000 négyzetkilométeres Románia a román politikusok által is váratlanul és érthetetlenül 295 000 négyzetkilométeres országgá vált. Miközben az 1920 előtt (Horvátország nélkül) 282 000 négyzetkilométeres Magyarország 93 000 négyzetkilométeresre zsugorodott. A trianoni döntések érthetetlenségét csak tovább fokozza, hogy akkoriban mind a magyarság, mind a románság lélekszáma kb. 11 millióra tehető. Megjegyzendő: a trianoni békeszerződés után százszor annyi magyar lett Nagy-Románia állampolgára, mint amennyi román maradt Csonka-Magyarországon. Köztudott: a trianoni békeszerződés után kényszerpályára került mind a magyar, mind a román politika; az előbbi meghatározója két évtizeden keresztül a revízió gondolata volt, míg az utóbbi minden, mondhatni kizárólagos törekvése az új, reményeik fölött megnagyobbodott ország végleges birtokbavételére, "belakására" irányult.
Tehát, ami egyiknek öröm, a másiknak bánat, ami az egyiknek ünnep, a másiknak gyász. Igen találóan fogalmazta ezt meg Willer József képviselő 1932-ben, a bukaresti képviselőházban elmondott beszédében: "(...) A magyar nép testvéri szeretetben és békességben akar élni az ország többi népével. És mi, a magyar nép választott vezetői, képviselői soha nem is hirdettünk mást. Még lojalitási nyilatkozatokban sem volt hiány akkor, amikor erre kellő idő és alkalom volt. Ámde az ilyen nyilatkozatnak csak akkor van értéke, ha őszinte és el is hihető. Uraim, vegyék elő józanságukat és nyugalmukat. Ítéljék meg: december elseje éppen úgy örömnapja a román népnek, mint amilyen gyásznapja a magyar nemzetnek, mert Magyarország katasztrófáját hozta meg. Ha magyar ember december elsején önök elé áll és azt mondja, hogy az ő szíve is tele van örömmel, az ilyen kijelentés merőben ellentétben áll az emberi természettel és éppen ezért kérem, hogy ilyesmit ne kívánjanak tőlem (...)."
Hetven esztendővel későbben, 2002-ben az évforduló, Románia nemzeti ünnepe alkalmából a román kormányfő már a budapesti Kempinski Szállóban koccintott a felelős/felelőtlen magyar miniszterelnökkel, s tette ezt az erdélyi magyarság "érdekvédelmi és közképviseleti" szervezete képviselőinek jelenlétében. Az akár történelminek is mondható "eset" szintén más és más módon értelmezendő, értékelendő: az egyik fél büszke lehet rá, hogy megtehette, a másik viszont örökre szégyenkezhetik miatta – hacsak nincs teljes híjával az emberi méltóságnak, nemzeti öntudatnak. A történtek után december 1-je immár kettős évforduló dátuma: a gyulafehérvári nagygyűlésé és a Kempinski Szálló-beli koccintásé.
Ekkorát változott volna a világ, s benne mi, magyarok, az elmúlt nyolcvanöt év alatt? – kérdezhetnénk indokolt keserűséggel az Úrnak 2003. esztendejében, ha lenne még kedvünk hasonló hiábavalóságokhoz.

Tengerentúli magyar közösségeket felkereső útja során Patrubány Miklós Torontóban ellátogatott a legnagyobb olvasottságú nyugati magyar lapok – az Amerikai és a Kanadai Magyarság – szerkesztőségébe. A látogatás során a Magyarok Világszövetségének elnöke a Mindszenty-emlékiratok bezúzásának eddig csak szűk körben ismert körülményeiről szerzett tudomást – adta hírül az MVSZ Sajtószolgálata.
Patrubány az őt elkísérő Matavovszky Ádám, az MVSZ USA országos tanácsának vezetője társaságában érkezett Torontóba, ahol első útja a legnagyobb olvasottságú nyugati magyar lapok szerkesztőségébe vezetett. A Vörösváry István alapította "kék újság" immár nemcsak Kanadában, hanem az Egyesült Államokban is megjelenik. Az MVSZ elnökét Gaál Csaba főszerkesztő és Cúth János szerkesztő fogadta. Gaál bemutatta annak a szerződésnek az eredeti példányát, amely 1974. április 17-én köttetett, és amellyel Mindszenty József bíboros megbízta a Vörösváry vezette kiadót emlékiratainak magyar nyelven történő kiadásával.
Magyarország egykori hercegprímásának emlékiratai leleplezik a kommunizmus borzalmait. Az utókor itt szembesülhet az Andrássy út 60. szám alatt levő épületben – a mai Terror Házában – elkövetett embertelenségekkel. Magyarország első számú egyházi vezetőjét ebben a házban kínozták: 39 napon át nem hagyták aludni, és minden éjjel meztelenre vetkőztetve háromszor botozták végig a testét.
A szerződés kikötötte, hogy a magyar nyelvű kiadás nem előzheti meg a kötet világnyelveken történő kiadását. Az emlékiratok világnyelveken való kiadását egy világcég, a McMillan Kiadó vállalta. A magyar nyelvű és a világ szinte minden kultúrnyelvére lefordított könyv egyazon napon jelent meg a világ nagyvárosainak könyvesboltjaiban – 1974. november 4-én.
Mindszenty bíboros könyve oly súlyos csapást jelentett a kommunista világra, hogy a szovjet hatalom még aznap megmozdult. Ügynökei megkeresték a McMillan Kiadót, és felszólították, hogy haladéktalanul vonja vissza a Mindszenty-könyvet. Cserébe felajánlották az összes orosz zenemű kiadási jogát. Másnap a Mindszenty-emlékiratok angol nyelvű kötete eltűnt Amerika minden könyvesboltjából. "A McMillan cég pedig még ma is kiadója az orosz zeneműveknek" – summázta tényfeltáró elbeszélését Gaál Csaba főszerkesztő.

Ebben a hónapban megnő a forgalom a Mars körül: harminc napon belül két európai és amerikai szonda is megközelíti a bolygót. Az első és talán a leglátványosabb manőver éppen karácsony napjára esik, december 25-én az Európai Űrügynökség Mars Express nevű űrszondája megkezdi pályára állását a bolygó körül, miközben a szondáról már 19-én leváló leszállóegység – a Beagle–2 – leszáll a Mars felszínére.

A Mars Express, illetve a Beagle–2 június 2-án indult útnak, a kazahsztáni Bajkonurból egy Szojuz Fregat hordozórakéta fedélzetén. Szintén júniusban startolt a NASA Mars Exploration Rover két kutatószondája. A Mars Express küldetésének célja, hogy a Mars körüli pálya elfoglalása után három-négy éven keresztül biztosítsa a Mars–Föld kommunikációt, segítve a később érkező szondák nyomon követését. További fontos feladat a bolygó körbefényképezése egy globális ásványtérkép elkészítése, a légkör és a páratartalom elemzése, valamint – egy különleges radar segítségével – a felszín alatti kőzetrétegek átvilágítása, az esetleges vízjég megtalálása érdekében.

A Beagle–2-t az életjelek utáni kutatásra készítették fel. A leszállóegység, a légkör és a talajminták elemzése nyomán a múltbeli életnyomokat is ki tudja mutatni. A szonda saját hajtóműve segítségével jut el a Mars légköréig, onnan pedig ejtőernyő és fékezőrakéták segítségével ereszkedik le a felszínre.

A NASA által útnak indított Mars Exploration Rover A, illetve B az 1999-ben a Marson járt Pathfinder szonda javított felszerelésű modernizált utódai. A bolygó felszínén egy marsi nap alatt akár 100 métert is képesek lesznek megtenni (elődjük a küldetés harminc napja alatt jutott ennyire), és várhatóan 90 napon át üzemelnek. Mindkét jármű víz- és életjelek után kutat majd 360 fokos szögbe látó kamera, illetve az emberi kézhez hasonló robotkarok segítségével.