CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Nyugati Kapu

2000. január 28., péntek 00:00


Mithras harca a bikával

Szentély a Fertõ partján

Mithras harca a bikával
Szentély a Fertõ partján
 
 

A Fertõrákosról Fertõmeggyes felé tartó gyalogos és kerékpáros kirándulók érdekes épületet fedezhetnek fel közvetlenül a határátkelõ mellett. Egy római kori szentély maradványait rejti ez az épület, a Soproni Múzeum egyik kiállítóhelyét.

A szentély létezése 1866-ban egy véletlen folytán vált ismertté. A tudományos kutatást id. Storno Ferenc végezte el, ismert és megbecsült soproni polgár, korának szakavatott képzõmûvésze, restaurátora, mûgyûjtõje és mûkedvelõ régésze. Egy sziklába faragott, festett dombormûvet talált, oltárköveket, két kõbõl faragott oroszlánt, falakat, hamvasztásos sírokat, késõrómai pénzeket, egy kis agyagedényt és egy csontvázas sírt, aminek fedlapjául egy dombormûves tábla szolgált, rajta a szikladombormûvel azonos ábrázolással. Munkájáról a bécsi mûemléki hatóságnak tett jelentést, majd a szentély helyreállítását is elvégezte. A kultuszhelyet boltozattal fedte le, ez ma is látható az épület belsejében.

Mi is volt hát az a különös dolog, ami ennyi munkát, törõdést érdemelt? A dombormûvek és az oltárok feliratai világosan elmondták: a Római Birodalomban mindenütt tisztelt perzsa Napisten, Mithras szentélyének maradványai. Az úgynevezett kultuszkép Mithras mitikus történetének legfontosabb epizódját mutatja be, harcát önmaga ellentétével, a sötétséget, gonoszságot, tudatlanságot jelképezõ bikával. Ez a harc hosszú, folyamatos küzdelem záró megütközése, ami Mithras gyõzelmével végzõdik. A Jó legyõzi a Gonoszt, a Fény a Sötétséget. A haldokló bika vére megtermékenyíti a földet, cseppjeibõl élet sarjad. A gyõzelem azonban nem végleges, a küzdelem minden évben újra megismétlõdik, a bika feltámad, majd ismét legyõzetik. Láthatjuk, hogy nagyszabású, az élet misztériumához vezetõ vallás emlékeivel állunk szemben. Nem véletlen, hogy a római kor embere vonzódott hozzá. A római istenvilág nem adott választ kérdéseire, ezért útkeresésében a keleti, ázsiai, egyiptomi misztériumvallásokhoz, illetve a kereszténységhez fordult. A Mithras-kultusz az egyre inkább elterjedõ kereszténység komoly vetélytársa volt, sorsa az üldöztetés, majd a teljes feledés lett. Ezt a kis templomot egy 15-20 fõbõl álló közösség látogathatta annak idején, nyilván a környéken élõk közül. A régészeti kutatásokból tudjuk, hogy a vidék lakott volt a római korban, a szentély közelében egy út is vezetett. Az oltárokat carnuntumi - ma Deutsch-Altenburg - katonák állították, akik nyilván a környéken kaptak leszerelésük után földbirtokot. A feliratok szövegébõl a szentély korát is megtudjuk, a III. század elején mûködött. Megszûnése után temetkezõhelynek használták, de ennek már nincs köze az egykori vallási élethez.

A régészeti emlék hitelesítõ ásatását a Soproni Múzeum szakemberei végezték el 1990-91-ben. A helyreállítás az Országos Mûemlékvédõ Hivatal munkáját dicséri. A kiállított kõemlék-másolatok eredetije - a sziklába faragott reliefet kivéve - a Fabricius ház kõtárában tekinthetõ meg. A szentély a nyári hónapokban látogatható.

Gabrieli Gabriella