CyberPress.Sopron

Múltunk írott emlékei - Soproni Levéltár

Az önkormányzati levéltárak a legrégebbi közgyûjtemények, eredetük a középkorba nyúlik vissza. A megyék és városok a jegyzõ, alispán, polgármester vagy városbíró felügyelete alatt megõrizték, biztonságos helyen tárolták jogbiztosító irataikat. Az egyre gyarapodó anyagot a 18. század második felétõl külön tisztviselõ, levéltáros gondozta, aki gondoskodott az elõkereséshez szükséges irattári rend kialakításáról, a szükséges segédkönyvek elkészítésérõl.

A levéltárak 1945 után kaptak területi illetékességet, nem csak az önkormányzatok, hanem a területükön keletkezett összes jogi vagy magánszemély, testület történeti értékû iratainak gyûjtésére is kiterjedt a jogosítványuk. Sopron város és az egykori Sopron vármegye levéltárait 1950-ben egyesítették. Gyõr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára Sopron és az egykori vármegye történeti iratanyagát õrzi. Utóbbi részeként 1918-ig itt található az elsõ világháborút követõen Ausztriához csatolt kismartoni, nagymartoni és felsõpulyai járás, valamit 1950-ig a Vas megyéhez csatolt csepregi járás területére vonatkozó iratok jelentõs része is. A gyûjtõterülethez tartoznak Sopron és az egykori csornai, kapuvári, soproni járás települései. Az intézmény legrégebbi oklevele 1162-ben íródott. A levéltár ötezer Mohács (1526) elõtti oklevelet õriz. A városi levéltár 1497-ben költözött a mai városháza helyén álló egykori épületbe, s máig is e helyen található az utódépületben. A megyei anyag az állandó várostörténeti kiállítással együtt a tér másik oldalán, a Fõ tér 5. szám alatt van.

Sopron megye levéltárának iratait többször, a múlt században kétszer is súlyos károsodás érte. A feudális korban sokat költöztetett iratok az 1832-ben épített vármegyeházán találtak végleges helyre. A soproni népszavazást (1921) megelõzõ idõben a levéltár anyagát nyitott vagonokban Eszterházára szállították. Két évig tartó hányódása, pusztulása mellett rendszere felbomlását is eredményezte. 1923 és 1938 között az akkori levéltáros, Sümeghy Dezsõ saját rendszert kialakítva átrendezte, újra kutathatóvá tette az iratokat. A második világháborúban a Mohács elõtti oklevelek jelentõs része mellett a dualizmus kori járási iratok is megsemmisültek.

A Soproni Városi Levéltár középkori anyaga kiemelkedõ jelentõségû Magyarországon. Mohács elõtti okleveleinkbõl négyezer a városé, és itt található a 350 darabos kódextöredék-gyûjtemény is. A koraújkori anyag gazdagságát jelzi a tanácsülési jegyzõkönyvek sora 1551-tõl, az ítélkezési könyvek 1590-tõl, a hagyatéki leltárak 1617-tõl. A város polgárkönyvei 1535-tõl, telekkönyvei 1480-tól találhatók meg a levéltárban. Ezek az anyagok kimeríthetetlen forrásai a város történetének. Míg a megyei anyagnál a 19. század elejéig a latin nyelv a meghatározó, a kétnyelvû város iratainak többsége németül íródott.

Évente 650-700 a kutatások száma. A kutatókat és a munkatársakat harmincezer kötetes szakkönyvtár segíti, jelentõs részét képezik a 18-19. századi jogi, történeti tárgyú munkák.

Turbuly Éva