|
Emlékezés az 1921. évi népszavazásra és Sopronyi-Thurner Mihály születésének 125. évfordulójára
Emlékezés az 1921. évi népszavazásra és Sopronyi-Thurner
Mihály születésének 125. évfordulójára.
A hagyományok szerint délelőtt, önkormányzati képviselők, intézményvezetők,
iskolások és soproni polgárok részvételével a Szent Mihály temetőben Sopronyi-Thurner
Mihály sírjának megkoszorúzásával vette kezdetét az ünnepi eseménysorozat.
Walter Dezső polgármester méltatta az 1878. december 12-én Márcfalván
született nagy elődje munkásságát, majd a város nevében Kalmár István alpolgármesterrel
együtt elhelyezte a megemlékezés koszorúját.
Délután a Városháza Dísztermében az Önkormányzat által adományozott
helyi kitüntetések átadásával folytatódott az ünnepségsorozat.
A rendezvényen, amelyen Kránitz László és Dr. Szájér József
országgyűlési képviselők és az 1921. évi népszavazás településeinek polgármesterei
is jelen voltak, Walter Dezső polgármester köszöntő szavai után Dr. Winkler
András, a Nyugat-Magyarországi Egyetem általános rektorhelyettese tartott
ünnepi beszédet.
Tisztelt Polgármester Úr! Kedves Vendégeink!
Kedves Ünneplő soproni Polgárok!
A mai ünnepen az 1921-es soproni népszavazásra és Sopronyi Thurner
Mihályra, Sopron legendás hírű polgármesterére emlékezünk. Az 1921-es soproni
népszavazás eredménye, hogy Sopron magyar maradt, akkor karácsonyi ajándék
volt a város és Magyarország számára, Soha el nem romló, el nem dobható,
meg nem semmisíthető, történelmünk fontos részévé vált ajándék. A december
14-i népszavazás eredményének kihirdetése felejthetetlen történelmi esemény.
1921, december 17-én a délután 4 órakor közzé tett eredmény azt jelentette,
hogy Sopron és környéke magyar maradt. Akkor zúgtak a város harangjai,
a soproni polgárok elözönlötték az utcákat. Ma a belváros pazar ünneplőbe
öltöztetett utcáit járva, harangszót hallva, nemcsak a népszavazásra gondolunk,
hanem a 125 éve született Sopronyi Thurner Mihályra is, akinek alakja elválaszthatatlan
a népszavazástól, a két világháború közötti Soprontól.
A mai kettős ünnepen áttekintjük, és büszke önérzettel emlegetjük
az eseményeket, egy évben egyszer ünneppé magasztosítva az emléket. A népszavazás
eseményei és Thurner Mihály polgármesteri működése azonban nem néhány órás
ünnep csupán, hanem örökérvényű Üzenet. Üzenet a mai soproni polgárok,
az ország, a szomszédok és az Európai Közösség népei számára is.
Hiszen Thurner Mihály egy nagy, sok nyelvű közösség tipikus alakja volt.
Német anyanyelvű, ugyanakkor kitűnő magyar szónok. Városa és szomszédai
alapos ismerője, A népszavazás utáni uszítások idején az osztrák Anton
Wildgans-t idézi: "Más dolog egy népről csak úgy messziről, úgy szólván
hírmondások alapján tudomást szerezni, olyan hírek alapján, amelyek nem
éppen a legtisztább forrásokból származnak, és megint más, ha az ember
azt mondhatja, egy vérből származunk, ott nőttem fel annak a népnek a kebelén,
vele megosztottam a jólét napjait, és vele végigszenvedtem a nyomorúság
idejét"
Kedves Ünneplők!
Válasszunk ki néhány fontos gondolatot Sopronyi Thurner Mihály polgármesteri
székfoglaló beszédéből:
"Ha hazánk közművelődése és közgazdasága területén városunknak szerepet
akarunk biztosítani
gondoskodnunk kell az ipar és kereskedelem területén dolgozók kiképzéséről.
a vagyonok elhelyezést keresnek, ezt az alkalmat meg kell ragadnunk, hogy
gyári vállalatokat ide édesgessünk. " ha az átmenet idején elszalasztjuk
lemaradunk a városok versenyében. Folytatnunk kell a kis lakások építkezését
és nem szabad visszariadnunk a terv megvalósításától, bővítésétől azért,
mert pénzbe kerül. A város természetes szépségeinek kiaknázása az idegenforgalom
idetelepítésével és nyaralótelep alapításával,
Megokolatlan takarékoskodás végzetes körülményeket szülhet. Ha valamely
kiadás szükséges..,
a fedezetet elő kell teremteni,"
Sopronyi Thurner Mihály nemcsak tervezett. Működése alatt a város
ipara, a vállalkozások száma növekedett. Támogatta a kis ipari, a
kézműves vállalkozásokat. Az idegenforgalom a város egyik fő bevételi forrása
lett. Múlhatatlan érdeme, hogy letelepítette a Selmecbányáról elmenekült
Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmétnöki Főiskolát, és a Pécsi Tudományegyetem
Evangélikus Teológiai
Karát.
Kedves Ünneplő Közönség!
A soproni népszavazás ünnepén Thurner Mihályra emlékezve tudjuk,
hogy ma is a nagyléptékű változások idejét éljük. Hogy minket arról fognak
megítélni utódaink, hogyan tudtuk segíteni a vállalkozások sikerét, a gyógyítás,
az oktatás, az idegenforgalom, a város közlekedésének ügyét. Arról, hogyan
támogattuk az alkotó embereket, hogy hány fiatal embernek adtunk olyan
ismereteket, oklevelet a kezébe, amivel hasznosan el tudta kezdeni életpályáját.
Minket arról fognak megítélni, hogy minden soproni polgár ügyét lelkiismerettel
kezeltük-e, és hogy nem engedtük, hogy embertársaink szükséget szenvedjenek.
Hogyan vezettük a soproni polgárokat az Európai Közösségbe, hogy annak
gazdasági és minden lehetséges előnyét jól kihasználhassák
Kedves Ünneplő Közönség!
A soproni népszavazásra emlékezve 1922. január 6-ára is emlékezünk.
Ennek a napnak az estéjét a sikeresen letelepített Főiskola ifjúsága
ünneppé avatta. Először vonult fel fáklyákkal, bányászlámpákkal, szalamanderben
a Városháza elé, köszönetet mondva a befogadó városnak és polgármesterének.
A mai Nyugat-Magyarországi Egyetem, az utód Soproni Karai hagyományosan
szalamanderrel vezetve búcsúznak a várostól, a Hűség kapun át érkezve
a Városháza elé. Ott nemcsak a mostani városi elöljárók, hanem a Városházáról
méltatlanul elűzött, 125 éve született egykori polgármester, Thurner Mihály
is fogadja őket. Hiszen szelleme, alakjának mása: kedves szobra már örök
lakója a Városházának.
Kedves Ünneplő Közönség!
Megemlékezésemet úgy kezdtem, hogy a soproni népszavazás eredménye
1921-ben a soproni polgárok, az ország karácsonyi ajándéka volt. Azt kívánom,
legyen ma is az. Legyen a komoly tervek, fogadalmak megerősítésének ünnepe
Hogy utódaink elmondhassák: Sopron azért a leghűségesebb város, mert hű
maradt hazájához, hagyományaihoz, hű maradt önmagához.
|
Az ünnepi beszéd után került sor az Önkormányzat által adományozott
díjak átadására.
Sopron város polgármestere Elismerő Oklevelet adományozott Sopron
gazdasági életéért több évtizede végzett tevékenysége, a város közéletében
betöltött szerepe, Sopron iránti elkötelezettsége elismeréséül Dr. Losonczy
Ferencnek a Sopron Bank Rt ügyvezető igazgatójának.
Sopron város Közgyűlése rendeletben határozta meg, hogy azok a személyek
kaphatják meg a rangos kitüntetéseket, akik Sopron városáért, történelmének,
hagyományainak, kultúrájának ápolásáért és megőrzéséért, gazdasági életének
fejlesztéséért maradandót alkottak és alkotnak.
Sopron város 2003. évi díjazottjai
| Sopronért-díj |
Rakovszky Zsuzsa - költő, író, műfordító. |
| Dr. Bencze Lajos nyugalmazott egyetemi tanár |
| Szakály Ernő nyugalmazott igazgató |
| Testvériség Táncegyüttes |
| Dr. Endrédy Ferenc Csanád a Bencés templom igazgatója |
| Humanitás-díj |
Lipták Sándorné ápolónő |
| Sopron Sportjáért-díj |
Pete Mihály sportszakember |
| Szényi Ferenc testnevelő tanár |
| Dr. Király Jenő-díj |
Dr. Tremmel Ottó nyugalmazott osztályvezető főorvos |
| Dr. Bodrogi Nándor - osztályvezető főorvos |
| Wälder József-díj |
Vajda Géza építészmérnök |
| ifj. Flandorffer Ignác-díj |
Pölöskey Béla a Tercia Kereskedelmi és Vendéglátó Kft. tulajdonosa
és vezetője |
| Károlyi Gyula az Ipartestület elnöke, kőfaragó mester |
| Sopron Kiváló Pedagógusa-díj |
Csikós Jenőné óvodavezető |
| Székely Csabáné nyugdíjas pedagógus |
| Sopron Kultúrájáért-díj |
Kutas László szobrászművész |
| Dr. Rácz Józsefné Kaán Károly-díjas erdőmérnök, tájrendező és
környezetvédő szakmérnök, a Városszépítő Egyesület alelnöke |
| Pro Urbe-díj |
Gollnhofer Sándor a Vöröskereszt Sopron Területi Vezetőség elnöke |
|
|
| Sopron Város Díszpolgára |
Dr. Domonkos Ottó nyugalmazott múzeumigazgató |
Domonkos Ottó 1928-ban született Orgoványon, középiskoláit Hatvanban végezte,
egyetemi tanulmányait 1947-ben Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi
Karán kezdte meg.
A diploma megszerzése után 1952-ben került Sopronba, az akkor Csatkai
Endre által vezetett Liszt Ferenc Múzeumba s lett a néprajzi gyűjtemény
muzeológusa. Érdeklődése pályakezdésétől fogva a történeti néprajz kutatásához
vonzotta, így érthető, hogy a múzeum már akkor tekintélyes céhtörténeti
és kézműipari , gyűjteményeinek anyaga felbecsülhetetlen tájékozódási lehetőséget
nyújtott számára, s ezt a gyűjteményt később bőségesen gyarapította is!
Muzeológusi és kutatói pályájának kezdetétől következetesen törekedett
a történeti források néprajzi szempontok szerinti elemzésére, melyhez kitűnő
anyagot talált a Soproni Levéltár városi és vármegyei anyagában.
Rendszeresen megjelenő cikkeiben és tanulmányaiban ezeket a forrásokat
feltárta, s az őt megelőző és vele kortárs kutatók között neki is jelentős
szerepe van abban, hogy Sopron város története a hazai és a közép-európai
összehasonlító tudományos kutatásban fontos helyen szerepel. Több mint
fél évszázadon átívelő kutatói pályafutása alatt a helyi múzeumi és levéltári
gyűjtemények mellett dolgozott a mai és a történeti Magyarország számos
városának és tájegységének hasonló intézményében, Cseh- és Morvaországban,
Ausztriában, valamint Németországban. Ennek a több évtizedes kutató- és
gyűjtőmunkának az eredményeként jelenhettek meg az utolsó években azok
a forrásfeltáró tanulmánykötetei, melyekben a magyar városok céhes kézműiparát
a középkortói a 19. század végéig bezárólag az európai fejlődés összefüggésében
tárgyalja, s Sopron e kötetekben is kitüntetett helyen szerepel.
Muzeológusként is törekedett a céhes kézműipar történeti jelentőségéhez
mért, hiteles bemutatására. Példái ennek a Lábasház 1950-1970-es években
rendezett sikeres és emlékezetes céh- és ipartörténeti kiállításai. A soproni
kiállítások mellett több országos és más megyében létrejött kiállításnak
is rendezője, illetve társrendezője vagy konzulense volt, közülük itt kettőt
emel ki: a Pápai Kékfestő Múzeumot, illetve az 1972-ben Budapesten rendezett
"Megyék Népművészete" című időszaki kiállítás Győr-Sopron megyei szekcióját,
melyre még ma is történnek hivatkozások! A Soproni Múzeum Néprajzi Gyűjteményének
anyagából az évtizedek folyamán számos külföldi kiállítást rendezett, melyek
méltán öregbítették Sopron városának hírét a közelebbi és a távolabbi európai
városokban.
Domonkos Ottó a nyugalomba vonuló Csatkai Endrétől 1963-ban vette át
a Soproni Múzeum irányítását. 1989. Végéig - nyugdíjba vonulásáig -
Igazgatása alatt épült ki a város múzeumi hálózata.
Tevékeny részese volt annak a törekvésnek, hogy a Sopron belvárosában
helyreállított épületekbe közintézmények kerüljenek s ezáltal a feltárt
értékek a közönség elé kerüljenek.
Domonkos Ottó - és az irányításával dolgozó munkatársi gárda - érdeme,
hogy az 1990-es évek elejére Sopron város és az egykori Sopron vármegye
régészeti, történeti, művészettörténeti és néprajzi emlékeit bemutató kiállításoknak
olyan együttese jött létre, mely a felsorolt szakágak legfontosabb tárgyi
emlékeit állandó kiállításokon tárja a város közönsége és a kultúra iránt
érdeklődő idegenek elé.
Kandidátusi fokozatát 1983-ban szerezte meg, " A magyarországi kékfestőipar"
című disszertációjával - az ennek alapján, reprezentatív formában kiadott
" Magyarországi kékfestés" c. könyvét a Magyar Tudományos Akadémia "Akadémiai
Nívódíj"-jal tüntette ki.
1991-ben Domonkos Ottó a Magyar Tudományos Akadémiától a " néprajztudomány
doktora" címet ugyancsak elnyerte.
Domonkos Ottó Sopron város közéletében is tevékeny részt vállalt, ezért
1971-ben munkássága elismeréseként Lackner-emlékéremmel tüntették ki.
Fotó: Németh Péter, tsz
|