CyberPress.Sopron

Magyar Borok és az EU
www.dunatv.hu
Az uniós csatlakozás miatt a szőlőtermelők nagyobb kihívásnak néznek elébe mint a borászok, mert az utóbbi időben a mindenkori kormány nem igazán segítette a szőlőtermelők koncentrálódását - nyilatkozta híradónknak Urbán András, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke, az ünnepekhez illő új borok, pezsgők és párlatok országos versenyének eredményhirdetésekor.

A magyarországi változatos éghajlatnak és a talaj adottságoknak köszönhetően számos olyan magyarországi borfajta van, ami világviszonylatban is különlegességnek számít. Manapság azonban nemcsak az európai konkurenciától, hanem a tengerentúlitól is tartani kell jövőre. - Az eddigi 62-63 százalékos vámszint 40, illetve 10 százalék körüli szintre csökken, hordós, illetve palackos boroknál, és még a szállítási költségeket is belevéve azt a termésmennyiséget és minőséget, amit tudnak termelni, a jó kitettségű ausztrál, dél-afrikai, vagy chilei területeken, ez nyilánvalóan nagy kihívást fog teremteni számunkra is, mint más európai országok számára is. Az év borásza, aki a mostani versenyen is számos díjat nyert el, főként fehérboraival, úgy véli: gondot jelent ma Magyarországon, hogy kevés az olyan földterület, ahol szőlőt termelnek. - Az európai országoknál a vörösborok, azok talán mondjuk, talán bővebbek is meg minőségben is mások, fehérborokban azt hiszem, hogy a magyar borászat helyén van, kivéve nem kivéve, hanem ha az új világ borai, ha majd ide bejönnek, ahol nagy mennyiségben, modern technológiával dolgoznak, azok igen is versenyképesek.

Feketemacska-effektus
Ötszáz éve született Nostradamus
www.nol.hu • Szerző: Daniss Győző

 1503. december 14-én a franciaorszáhi Saint-Rémyben született meg a magának később Nostredamus néven tekintélyt, hírnevet szerző Michel Notre-Dame
Ki nem találkozott már gyalogjártában vagy kerékpáron, gépkocsiban ülve fekete macskávall úgy, hogy a valamilyen okból szerencsétlenségokozónak tartott állat előtte állt meg vagy ment át az úton? És ki ne gondolt volna ilyenkor arra, hogy emiatt „baj fogja érni”? Pedig általában – százból kilencvenkilencszer vagy akár ezerből kilencszázkilencvenkilencszer – semmi bajunk sem lesz a macskatalálkozás után.
 
Csakhogy – ezt rögzítette belénk a hagyomány – a fekete macska rossz jel, tehát bajnak kell következnie. És ha nagyritkán – ezreléknyi vagy tízezreléknyi arányban, tehát voltaképpen véletlenül – valóban kellemetlenség ér bennünket a találkozás után, rögtön azt gondoljuk: persze, a fekete macska! És elfeledkezünk a sokszorta-sokszorta gyakoribb esetről, hogy zavartalanul folytathatjuk utunkat azután is, hogy elénk tévedt a derék négylábú.

Valahogy így vagyunk Nostradamussal is. Igaz, ő semmiképpen sem bukkanhat elénk – annál gyakrabban találkozhatunk jobbára baljós hangulatú, „feketemacska-tartalmú” jóslataival. És ha ezer – négysoros versekbe szedett – jövendölése közül valamelyik teljesülni látszik, nem kevesen hajlanak arra, hogy kimondják (és azt is gondolják!): no lám, itt a bizonyíték, ez az ember látta a jövendőt.

Plágium is lehet
Ki volt a hírneves jós valójában? Éppen félezer éve, 1503. december 14-én a franciaországi Saint-Rémyben született meg a magának később Nostradamus néven tekintélyt, hírnevet szerző Michel Notre-Dame. Orvosnak tanult. Praktizálni kezdett – egyebeken kívül egy szinte tökéletesen zárt öltözékben az 1546–1547-es pestisjárvány betegei közé is bemerészkedett. De mert orvoslásból nem szerezhetett a nyugodalmas megélhetéséhez elegendő jövedelmet, közreadott egy kötetnyi szépségápolási receptet. Ennek híre is elterjedvén – a gyengébb nem mindig szerette magát vonzóbbá tenni – sokan keresték föl a „csodadoktort”. Eközben – immár saloni otthonában – ifjúkori matematikai és csillagászati ismereteit fölelevenítve asztrológiával kezdett foglalkozni.

És négysoros – gyakorta valamilyen égi jelenséghez kötött – versekben a jövőben bekövetkezendő eseményekről, főképpen katasztrófákról jövendölt. (Bár a „jövendölés” kifejezést valószínűleg föl kellene váltani „plagizálás”-ra, hiszen amint azt egy a templomos lovagok történetével foglalkozó belga kutató, Rudy Cambier néhány esztendeje megállapította: Nostradamus a maga négyezer sorát egy jó két évszázaddal azelőtt íródott flamand-ófrancia nyelvű apátsági szöveg valamelyes kiegészítésével „állította elő”.) A tengernyi jóslatból némelyik beválni látszott – ahogyan néha pórul járunk közvetlenül a fekete macskával való találkozásunk után –, a kortársak az 1566-ig élő Nostradamus többi négysorosát is kezdték komolyan venni (meghívták a királyi udvarba is!). Nem csoda, hiszen a XVI. század nemcsak a felvilágosult reneszánsz zsenik, hanem a megfejthetetlennek tetsző történések, a legkülönfélébb félelmek, egyebeken kívül az akkor alig-alig megállítható járványok kora is volt. És mert nem ismerték a valóságos okokat, a babonás emberek hajlamosak voltak földöntúli tényezőkben keresni a magyarázatot, jóslatokba fogódzkodni, hogy felkészülhessenek a közelebbi-távolabbi jövőre.

Hogy a jóslatok homályosak voltak? Hát persze! Már az ókor dodonai jövőbelátói kidolgozták ezt a technikát: mondok valamit, de úgy, hogy akár bekövetkezik a „meghirdetett” esemény, akár nem, ne hazudtolhassanak meg, semmiféleképpen se kerülhessek bajba.

És hogy ez Nostradamusra is áll, bizonyítja a jövendöléseit tartalmazó könyv, az 1555-ben közreadott Les prophéties II. Henrik francia királynak írott ajánlása. Abban kifejtette, hogy nem írhatta meg mindazt nyíltan, amit tud, mert a cenzorok megnehezteltek volna rá. Márpedig a „megneheztelés” akkoriban nemegyszer kínvallatással, kínhalállal járt.

A király 1559-ben lovagi tornán vett részt, és abban halálos fejsebet kapott. A tragikus eseményre azon nyomban rárímeltették Nostradamus – vagy a korábbi apátsági szöveg – négy sorát:

„A fiatal oroszlán felülmúlja az öreget, harci tusában, különös párviadalban. Aranykalitkába repeszti szét szemét. Két seb közül ez lesz az első, majd kegyetlen halál következik.”

Napóleon és Hitler?
Hogy később még hányszor fordult elő a világban, hogy egy „fiatal oroszlán felülmúlja az öreget”, aligha számolta meg bárki. Az azonban bizonyos, hogy az utóbb emblematikussá váló jóslatot utólag vonatkoztatták Henrikre. Ez már nem a jövőlátók, hanem a jóslatmagyarázók technikája: valami történik, és keresünk rá példát az ezer négysorosból. Pontosabban szólva: a többször ezer négysorosból, hiszen egy-egy homályos fogalmazású jóslatnak több – egymástól nagyon sokban különböző – magyarázata is lehet. Ráadásul úgy, hogy a jóslat szavait magyarázók bizonyos szavakat nem az eredeti jelentésükben, nem az eredeti nyelven értelmeznek. Hanem azok betűit fölcserélve új szavakká alakítják őket, hozzátéve, hogy Nostradamus tudatosan „homályosított”, és egészen másra gondolt, mint amit papírra vetett.

A csillagokban megírt jövő megbízhatóságáról pedig idézzük Nostradamus egy magyarországi méltatója, Vághidi Ferenc 1940-ben, majd a jövőlátó divatjának felélénkülésével 1991-ben is megjelent könyvének – Nostradamus élete és jövendölései a XX. századra – egy passzusát: „Minden járvány kezdetekor a bolygók pályája »valahogyan« alakult. Ebből a csillagjósok azt következtették, hogy a bolygók hasonló elhelyezkedése okvetlenül járványt idéz elő. Ezt az elméletet igen nehezen lehetett megdönteni, mert nem volt olyan időszak, hogy valahol a világon fel ne bukkant volna a pestis. Még a tizenhetedik században is hitték, hogy a földi pestist az égi bolygók okozzák. Guy de Chauliac, VI. Kelemen pápa udvari orvosa a Saturnus, a Jupiter és a Mars konjunkciójában látta a pestis okát.” (Egyébiránt a katolikus egyház életében támogatta Nostradamust, IV. Pius pápa elfogadta munkájának neki szóló ajánlását. Igaz 1781-től műve egy ideig indexre került, mert egy négysorosából a pápaság hatalmának elenyészte is kiolvasható volt.)

Nostradamus jóslatait sokan vették komolyan a történelemben. Állítólag Napóleon és Hitler is. A magukra vonatkoztatott versekben foglaltak azonban aligha tartalmazták a valóságos jövőt. Különben – ha a két hatalmasság valóban hitt a jóslatoknak – alighanem mindketten elálltak volna a végül a maguk személyes bukásához vezető döntéseiktől.

A napfogyatkozás biztos
És nincs több sikerük – noha fennen hangoztatják – a jelen jóslatmagyarázóinak sem. Egy 1999 augusztusában kiadott MTI-hír az akkor Budapesten megrendezett nemzetközi asztrológiai konferencia szervezőjének szavait idézte: „Az asztrológusok véleménye szerint Nostradamus jóslatai már megszerezték maguknak azt a hitelt, aminek köszönhetően szinte mindenki komolyan veszi jövendöléseit. Ezek között szerepel, hogy »Az 1999. év hetedik hónapjában az égből a rettegés királya fog érkezni. A nagy angouméle-i királyt fel fogja ébreszteni, azután a Mars boldogan fog uralkodni.« Hozzátette: a dátum nem téves, a napfogyatkozás időpontját jelöli, de az írás keletkezése során még a Julianus-naptár szerint mérték az időt.” A sokunknak feledhetetlen élményt ajándékozó teljes napfogyatkozás „bejelentéséhez” persze semmiféle jóstehetség nem kellett. Azt a csillagászok már jó ideje – és Nostradamus birtokában volt kora csillagászati ismereteinek – ki tudják számítani. Ám egy kiszámítható csillagászati jelenség „beváló megjóslása” nem bizonyítja ugyanazon csillagász más tárgyban tett jövendölésének igazát.

Ezt a közelmúltban oly sokat emlegetett négysorost két esztendővel később Jean-Charles de Fontbrune a Nostradamus 1999-től az aranykorig című munkájában kétszer is idézi. Igaz, kétféleképpen (vagy a fordítás felületes). Először imigyen:

„Az 1999. év hetedik hónapjában
Az égen a rettegés nagy királya jön.
Feltámad a nagy angouléme-i király,
Előtte, utána Mars boldogan uralkodik.”
A könyv második felében pedig:
„Ezerkilencszázkilencvenkilenc hetedik havában,
Eljövend az égből a rettegés nagy királya:
Új életre kelti Angoumois nagy királyát,
Mars uralkodása után eljő a boldogság.”

A két szöveg – kiváltképpen az utolsó egy-egy sor – különbsége nyilvánvaló. Hogyan is gondolta hát Nostradamus a jövőt? Napfogyatkozást jósolt-e vagy a New York-i ikertornyok lerombolását? Mert de Fontbrune szerint az 1999. év voltaképpen 2001, és így Nostradamus „utólag olvasva tökéletesen előre látta a New York-i eseményeket”. Sőt maga De Fontbrune is figyelmeztette már a világot – Nostradamus alapján és 1999-ben –, hogy 2001-ben testet ölt „az iszlám fenyegetés”. A szerző szerényen megjegyezte, hogy nem ő volt az egyetlen, aki erre felhívta a figyelmet, hiszen azt megtette „maga Bin Laden” is. De ha Oszama bin Laden megfenyegette a világot, akkor talán nem is Nostradamus verse okán kellett volna hathatósabb ellenlépéseket tennie a világnak.

Nem könnyű megérteni, hogy miközben az emberi tudás egyre sokszínűbb, egyre mélyebb, egyre gazdagabb, miért fényesednek föl újra a babonák, vakhitek. Sok-sok tenyérjós, asztrológus, csodadoktor, önjelölt feltaláló várja, édesgeti magához – nemegyszer tetemes öszszegekért – a bennük hívőket.

Lehet-e másként, amikor van főiskolás, aki nem tudja, hogy egy köbméter vagy egy tonna víz hány liter? Amikor egy magyarországi vetélkedő három magasan kvalifikált résztvevője közül egyik sem tudja, mi Nógrád megye székhelye? Amikor akadnak, akik a lottószelvény kitöltésekor a horoszkópjukat bújják? Amikor ezrek bámulják áhítattal a képernyőt, hogy mit mond egy X. időpontban született kortársunkról a kártyavető?

Nostradamus a XVI. század egyik legtanultabb embere volt. A jövőbe látni azonban – a jövőkutatás minden korban meglévő előre számítási lehetőségein túl – ő sem tudhatott. Aki komolyan veszi a „jövőlátást”, alighanem csalódni fog. Ez persze, nem zárja ki, hogy a Nostradamus jóslataiba vetett hit – mint minden másfajta hit – adott esetben ne könynyíthetné meg egy-egy ember sorsát. Mai tudásunkkal a placebohatás érvényesülésének mondjuk ez utóbbi eseteket.

 Vitézek albuma
www.dunatv.hu
Vitézek Albuma címmel több mint 12 ezer magyar katona adatait tartalmazó könyvet vehet mától a kezébe a magyar történelem iránt fogékony olvasó. A kordokumentumnak számító album az 1938-ban megjelent eredeti könyv reprint változata.

Ritkán látott kalandokat élt át a Vitézek Albuma, amíg 1938 után újra a boltokba eljutott. A vitézi társadalom történetét bemutató és tagjainak névsorát tartalmazó kötet egyik példányát a Békésszentandráson élő Vitéz Kiss Lajos vette meg, a Rákosi korszak alatt a fia rejtette el, míg a könyvet napjainkban már unokája Kiss János őrizte. A mesébe illő történet újabb fordulata akkor következett be, amikor a Magyar Rádió interjút készített Kiss Jánossal, amire a könyvet kiadó cég vezetője azonnal felfigyelt. - A legrövidebb időt, 4 hetet töltött a föld alatt, a leghosszabb időt pedig huzamosan, öt évet töltött szintén a föld alatt. De viszont amikor vége volt a kitelepítseknek, akkor a mostohább körülményekből átkerült ilyen faládákba a karddal együtt, a kitüntetésekkel együtt. A 600 oldalas könyv a névmutatón kívül 5 ezer vitézünk arcképét is tartalmazza, valamint egy részletes, történelmi áttekintés is olvasható benne az I. világháború menetéről.

"Mi, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tagjai kinyilvánítjuk igényünket a magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiája, a magyarok által többségben lakott települések sajátos jogállása, a többségben magyarok által lakott régiók autonómiája, valamint ezen autonómiaformák törvénybe foglalása és statútumai törvény általi jóváhagyása iránt."
 
Mi, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tagjai,
tudatában annak, hogy az erdélyi (romániai) magyar nemzeti közösség autonómiatörekvései Románia területi integritását és nemzeti szuverenitását nem sértik,

és tudatában annak, hogy a közösségi önkormányzás a nemzeti közösségek belső – államon belüli – önrendelkezésének jogára, a szubszidiaritás és az önigazgatás elvére épül,

továbbá azon meggyőződés által vezéreltetve, hogy az Európa jogállamaiban alkalmazott megoldások igazolják a közösségi autonómiák alkalmazhatóságát és életképességét, azokét a közösségekét, amelyek szülőföldjükhöz történelmileg kötődnek, és amelyek az autonómiát a nemzeti önazonosság megőrzése és a szülőföldön való megmaradás leghatékonyabb eszközének tekintik,

kinyilvánítjuk igényünket a magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiája, a magyarok által többségben lakott települések sajátos jogállása, a többségben magyarok által lakott régiók autonómiája, valamint ezen autonómiaformák törvénybe foglalása és statútumai törvény általi jóváhagyása iránt.

Kijelentjük ugyanakkor, hogy az erdélyi magyar nemzeti közösség autonómiáját a demokratikus jogállamokban használatos eszközökkel, az Európa Tanács és az Európai Unió dokumentumaiban feltüntetett módon és elvek alapján, a parlamenti demokráciában érvényesülő eljárások révén kívánjuk elnyerni.

Fontosnak tartjuk az európai regionalizmus elveinek és gyakorlatának alkalmazását.

Ennek szellemében felhatalmazzuk az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Állandó Bizottságát, hogy ezen álláspontunkat képviselje, a közösségi önkormányzás különböző formáit meghatározó elvek, hatáskörök és jogosítványok, valamint az ezek gyakorlását lehetővé tevő intézmények megfelelő statútumait véglegesítse, és a törvényes előírásoknak megfelelően Románia Parlamentje elé terjessze.

Meggyőződésünk, hogy a közösségi autonómia különböző formáinak törvény általi elismertetése a polgárok közötti teljes és tényleges egyenlőséget szavatolja, megteremtve ezáltal a számbeli többség és a számbeli kisebbségi közösségek közötti feszültségmentes viszony kialakításának feltételeit, és hozzájárulva ugyanakkor az ország Európai Uniós felzárkózásához szükséges stabilitás megerősödéséhez.

Kolozsvár, 2003. december 13.

Száz motoros repülőgéppel rendeznek tisztelgő repülést szerdán, a hazai motoros repülés századik évfordulója alkalmából - értesült a HavariaPress. A motoros repülőgépek a magyar repüléstörténet szempontjából kiemelkedő jelentőségű területeket repülik végig. A gépek átrepülnek a rákosi gyakorlótér, a mátyásföldi, a ferihegyi, a budaörsi és a bicskei repülőtér fölött is, így tisztelegve a magyar aviatika hőskorának állomásai felett. A hírügynökség értesülései szerint Európában, sőt alighanem a világon is egyedülálló esemény, hogy egyszerre száz gép végezzen kötelékrepülést. A rendezvényen egyébként csak olyan pilóták vehetnek részt, akik már legalább háromszáz órát repültek, így talán ennek is köszönhető, hogy eddig még csak kilencvenöten jelentkeztek

A repülőgépek szerda délelőtt fél tizenegytől, 25 másodperces időközökben szállnak fel a tököli repülőtérről. A repülőket sebességük alapján négy, 25 gépből álló kötelékbe szervezik, s a kötelékek a tervek szerint a főváros közelében lévő összes fontosabb repülőtér fölött átrepülnek. A szervezők a kiemelkedő rendezvénytől azt remélik, hogy az sokat javíthat a magyar kisgépes repülés megítélésén, illetve nehéz helyzetén. A szervezők egyben abban is bíznak, hogy az emlék- és tisztelgő repülés kellően demonstrálhatja, miszerint a repülés mindig a szoros együvé tartozást, és az egymás iránti mérhetetlen bizalmat jelentette. A rendkívüli látványosságúnak ígérkező rendezvény várhatóan két órán át tart majd.