CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Hírek - események

2003. december 18., csütörtök 22:34


Szobor Deák Ferencnek Sopronban

Szobor Deák Ferencnek Sopronban

Sopron hamar felismerte Deák Ferenc nagyságát, aki a város első díszpolgárainak egyike volt, és még a reformkorban, nem sokkal Széchenyi Istvánt követően kapta meg a kitüntető címet.

    Egy újabb értékes köztéri műalkotásal gazdagodott Sopron. Deák-szobor díszíti mától a Deák teret   A Városszépítő Egyesület és Sopron Város összefogásában, további támogatók segítségével  készült el Deák Ferenc mellszobra, Kutas László alkotása.
,,Helyre kerülnek a dolgok a városban" - mondta köszöntő beszédében Walter Dezső polgármester a szoboravatóra megjelent szép számú közönségnek, megígérve azt is, hogy jövőre elkezdődik a Deák tér teljes rekonstrukciója, hogy méltó tere legyen az egyik oldalon az 1929-ben avatott, akkori evangélikus teológia, a másik oldalán pedig a Deák szobor által határolt, Közép-Európa leghosszabbnak tartott terének. A polgármester a szobor létrejöttében részt vállaló cégek, támogatók között külön köszönetet mondott Hiller István kultuszminiszternek a köztéri szobrok, parkok rendbetételére adott tízmillió forintos támogatásért, amelyből kétmillió forint jutott a Deák-szoborra.

A városvezetők, önkormányzati képviselők, civil szervezetek, iskolák tanulói és tanárai részvételével zajló avatóünnepségen részt vett Kutas László szobrászművész.
A Deák-bicentenáriumhoz kapcsolódó szoboravatón Deák Ferenc munkásságát Dr. Turbuly Éva, a Soproni Levéltár igazgatója ismertette.

,,Tisztelt Egybegyűltek, Tisztelt Soproni Polgárok!

Megtiszteltetés és öröm számomra, hogy köszöntő szavakat mondhatok Deák Ferenc mellszobrának soproni avatásakor. Több okból is. A “Haza bölcse” az általam legjobban tisztelt történelmi személyiségek egyike. Szülőfaluja, Söjtör, kisgyermekkorának színhelye, Tárnok és Klára nővérének otthona, a gyakran látogatott Pusztaszentlászló – más-más irányban ugyan –10-15 km-re esnek szűkebb pátriámtól. Soproni ünneplése, szobrának avatása tehát egyszerre jelenti számomra a szülőföld és a választott város előtti tisztelgést.

A Deákok jobbágyi sorból emelkedtek csaknem 100 év alatt Zala megye nemesi elitjébe. A Haza bölcse a család 5. nemzedékének tagjaként lépett – Antal bátyja példáját követve – a nagypolitika színpadára 1832-ben, Zala országgyűlési követeként.

Páratlan tárgyi tudás, szónoki képesség, kiváló taktikai érzék jellemezte. E tulajdonságok birtokában rövidesen az alsótáblai ellenzék vezérévé vált, aki mértékadó szerepét később, Kossuth előtérbe kerülését követően is megőrizte. A márciusi forradalmat követően az első felelős magyar kormány igazságügy minisztere. E posztján nagy ambícióval és szakszerűséggel látott munkához, a történelem azonban nem engedte e munka kiteljesítését.

Eszméi mellett Deák Ferenc a bukást követően is kiállt. Az ötvenes években nem politizált, kiváró álláspontja, tettei mégis hatottak környezetére. A passzív ellenállás az ő példáján vált tudatos és követendő magatartásformává. Pályája csúcspontját az 1861-től 1867-ig terjedő időszak jelentette, amikor felismerve a realitásokat és a megbékélés lehetőségét, a nemzet érdekeinek első számú képviselőjévé vált. (Kossuth szavaival “ a nemzet jogait törvényes téren férfiasan megvédte,” s ezzel akaratlanul olyan vezérséget szerzett, amelyre nem vágyott. A kiegyezést előkészítő tárgyalások során személye mindkét fél számára garanciát jelentett, amely lehetővé tette a végleges megegyezést.)

Tisztelt Egybegyűltek!

Deák Ferencet élete végéig a kötelesség és a becsület belső erkölcsi kényszere hajtotta. Politikai nagyságának alapja az alkalmas történelmi pillanat kivárása és felhasználni tudása volt. Főműve, a kiegyezés az adott körülmények között elérhető legkedvezőbb kereteket biztosította a nemzet számára, a példa nélkül álló anyagi, szellemi és kulturális fejlődés lehetőségét. E korszak, a “boldog békeidők” történelmünk sajnálatosan ritka, kivételes pillanatát jelentik.

Kérem, engedjék meg, hogy szóljak néhány szót Deákról, az emberről.

Ifjúként határozta el, és élete végéig betartotta: nem fogadott el fizetést, jutalmat munkájáért. (Sem Zala vármegye tiszteletbeli alügyészeként, sem pályafutása csúcsán.)
Szerény volt és önzetlen. Csak akkor állította magát előtérbe, amikor az elkerülhetetlenül szükséges volt.
Mindenkivel tárgyalt, megkötötte a szükséges kompromisszumokat, de elveiből nem engedett.
Hűséges, szerető rokon és barát volt. Különösen Wesselényihez és Vörösmartyhoz fűzték bensőséges szálak.
Apátlan-anyátlan árvaként felnőve élete végéig gyámolította az elesetteket. Végrendeletében javai árvereztetésének jövedelmét árva gyermekek gondozására hagyta.

Tisztessége, embersége példa ma is.

Ahogy Jókai mondta a halálakor: Nagy államférfiak többnyire el szoktak tűnni kortársaik elmúltával, a nemzedékekkel együtt, melynek koreszméit képviselték. Ő az egymásra következő nemzedékeknek folyton vezére maradt, s az előrehaladó korszak nagyságát növelte. (Ő mindvégig ugyanaz maradt: A bölcsesség, a hűség, szabadelvűség, honszerelem.)

Sopron e nagyságot hamar felismerte. Deák Ferenc a város első díszpolgárainak egyike volt, aki még a reformkorban, nem sokkal Széchenyi Istvánt követően kapta meg a kitüntető címet. Róla nevezték el a város egyik büszkeségét, a Deák teret. Most, magánszemélyek és a Városszépítő Egyesület kezdeményezésének, sokak áldozatkészségének hála, szobrot is kapott a park.

Kutas László alkotása tükrözi mindazt, amiért Deák Ferenc az évfordulós ünneplésen túl is életünk része. Jó lesz majd rápillantanunk a sietős hétköznapokban.
Köszönet ezért a művésznek és mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy a Deák téren méltó szobor állhasson."

Walter Dezső, Sopron polgármestere és Dr. Kubinszky Mihály, a Városszpítő Egyesület elnöke közösen leplezte le a műalkotást, amely ezután dísze és ékessége lesz a Deák tér nyugati végének.

T.É.