| Szokolay Sándor, Kossuth-díjas zeneszerző megnyitóbeszéde:
"Kevés híján 10-éve élek
Sopronban. Túl a 60-on váltottam lakóhelyet. Memóriám már túl volt
a fénykorán! Aggódva figyeltem magamat: hogyan sikerülhet a sok új-helyzet és sok új-arc közt eligazodnom?
A sors ajándékának tekintettem,
- hogy Sopron megajándékozott néhány olyan személyiséggel, akik első látásra megjegyezhetők és senkivel össze nem téveszthetők!
Ilyen jelenség Giczy János,
aki audio-vizuális módon egyéni karakterű. "Nagy-derék-ember", - mondanák rá szülőföldemen, de mégsem téveszthető össze a legendás hírű soproni kosárlabda csapat veteránjaival, - mert már a külső megjelenés is művészt sejtet ...
A Gizcy-jelenségnek ez csak
az egyik része. - Az auditív-habitus nem kevésbé fontos.
Zenész-füleimnek is zene az
a gyönyörűséges Sopron megyei-dialektus, amit "magas művészi körökben"
- őszinte sajnálatomra, - rajta kívül senki sem beszél! - Feleségem azért hallgatja ezt különös gyönyörűséggel, mert hajszálpontosan e- nyelvet beszélte rég-elhunyt szeretett nagymamája! A KÖZÖS-NYELV magyarázata egyszerű, - egy térképről már régen eltűnt apró, immáron "utcanévvé" zsugorodott Sopron megyei falu - ALSZOPOR!
Egy idővel-dacoló, jelentéktelennek
tűnő "leszármazottak" és elszármazottak emlékezetéből azonban kitörölhetetlen emlék a szülőföld! Giczy János földjéből kinőtt őstehetsége gyökereivel szorosan kapaszkodik immáron "nem-létező falujához" - annak emlékeiben még mindig-élő tradícióhoz!
Ezt a világot őrzi lelkében
és közvetíti művészetével, próbálja felerősíteni, átlényegíteni, mint legfontosabbat! Nem véletlen, hogy a művész számára ezen legfontosabb téma köré csoportosul a kiállítás teljes anyaga mintegy "sorozatot képezve!"
Giczy János "saját útjához"
ragaszkodó művészi emelkedőjének kapaszkodóin baktat rendületlenül. Erről belső bizonyosságom az, hogy munkáin addig dolgozik, részleteiben és összefüggéseiben is: amíg talányaitól megszabadul! llyenkor látom arcán a visszafogott bölcs-mosolyt! Üzenete úgy lényegretörő, hogy közben nem fél a metaforikus-átváltozásoktól
sem. - Képei "túllátnak" önmagukon. - S épp ez készteti a nézőt töprengésre. Az élet alapvető szentségéhez közelít dogmatika-mentes szabadságával... Mintha a szakrális és profán-elemek ötvözése is ettől válna örömévé!
29 képe itt szinte sorozattá válva festi meg egész festői világát! Formaalkotó és uralkodó elem ebben a "hármas szárnyas-oltárok" változó vezérmotivikája. Az ősi "bibliai-képeket" nem archaizálja, hanem a homályos jövőnkbe vetíti! Mindjárt a sor elején:
"Eljött érte a felhőbe öltözött asszony".
A "Hírhozók" is egyszerre kutatnak a múltban és a jövőben…Ide sorolható a "Sebesült" is, aki pietásan átlényegítően hat. Nem mondandója a bibliás igeszöveg, hanem a képek "átszövő-eleme!" Valamiféle "Stációkat" is megközelítő sorozatszerűség nyalábolja össze az "újragondoló" Giczy világát... Golgotája is kereszt-változataival üzenetértékű. De minden didaktikusságot kerül. A templomi és világi áhítatot közelíti hozzánk - célzatosság nélkül. De menti az ember gyérülő szótárát... Németh László mondása jut eszembe "az
ember annyit ér amennyit érezni tud!" Jánoshoz közel áll a Vásárhelyi-iskola. Bizonyosan ezen keresztül a mi Németh Lászlónk is. De ezek csak sejtéseim. Pihentető a kiállításon az ezzel rokon egy paravánon jelenlévő Hat Aquarell. Vagy a Festő a Műértővel. Egy-egy kis epigrammás-fintorral... A természet is indirekten oldja a kiállítás katartikus-súlyát. Igen! Giczy János új harmóniára törekszik. Mintha az ő lelke is "békébe-oldódó" irányt venne.
Giczy János a maga útját-járó
szerény művész a közeli napokban különös dolgot készül művelni. Utánozni fog engem és felhagyván a szerénységgel: "hetvenkedni kezd!"
Ady verssora a Te festői-poézisedhez
is illik: "Az Isten van valamiként minden gondolatnak alján!"- Jókedviben adjon áldást és igaz ihletet további életedre a Teremtő!
Hölgyeim és Uraim! Ünnep
közeledik! A külső talmi-csillogás helyett kívánom, hogy találkozzanak
a Világ Világosságával,- ami csak a szívünkkel látható. Legyen megszentelt a karácsonyuk. Az elkövetkezendő új esztendőre, pedig adjon az Isten minden jó soproninak határtalan boldogságot! Köszönöm, hogy meghallgattak." |
