Rovat: Lapszemle
2003. december 23., kedd 13:31
|
Lapszmle 2003. december 23.
Keresztény egyházak üzenetei karácsonyra
Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára; Szebik
Imre a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke és Bölcskei Gusztáv
a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke közölte üzenetét
karácsony közeledte alkalmából.
Az egyházaknak a jövőben még tevékenyebbnek, még meggyőzőbbnek kell lenniük ahhoz, hogy az örömhírt, amit Jézustól kaptak, meggyőzően, hitelesen tudják mások felé közvetíteni - nyilatkozta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára karácsony közeledte alkalmából. A karácsonyi ünnep lényege az egymás felé fordulás: az Isten az ember felé fordult és az ember úgy tud Isten felé fordulni, ha embertársai felé fordul - mondta Veres András püspök. Kitért arra: a keresztények minden évben megünneplik Jézus születését, aki számukra a megváltó, az ószövetségi zsidó népnek megígért Messiás. "Az ünneplés fő célja az, hogy személyre szólóan átgondoljuk, mint jelent számunkra az ő érkezése; hogy Jézus Krisztus, a Megváltó megszületése mit jelent általában az ember számára és mit jelent személyesen" - mondta a püspök. Hangsúlyozta: Jézus Krisztus személyében felismerhetjük az Istenembert, a tökéletes Istent és a tökéletes embert. "Számunkra az ő embersége egy követendő cél, hiszen a bűnnélküliségében megmutatkozik számunkra Isten eredendő szándéka az emberről" - mutatott rá a püspök. Hozzátette: karácsonykor minden hívő ember keresi, mi az az ő életében, ami ehhez a tökéletességhez hiányzik, miben kell neki még inkább Krisztus-követővé válnia. A püspök úgy vélekedett, az ünnepnek egyaránt van üzenete a hívők és a nem hívők számára. "Ilyenkor mindenki érzi és vágyik is rá, hogy nagyobb szeretetet tanúsítson mások, szerettei, munkatársai iránt, és egyáltalán nagyobb gondot fordítson arra, hogy szolidaritását, szeretetét kifejezze mások iránt" - mondta. Szavai szerint az egyház feladata, hogy minden emberhez elvigye Jézus Krisztus örömhírét. Szebik Imre: fontos a kapcsolatok rendezése A karácsony talán alkalom arra is, hogy az emberek rádöbbenjenek: Istennel való kapcsolatuk mellett a legfontosabb az emberekhez fűződő viszonyuk rendezése, egy jó közösségbe való bekapcsolódás - mondta a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke karácsony közeledte alkalmából. A karácsonynak egyszerre van egy racionális és egy emocionális karaktere - mutatott rá Szebik Imre, fontosnak nevezve, hogy az emberek ismerjék meg az ünnep értelmi, történelmi hátterét is. A püspök felhívta a figyelmet arra, nagyon sokan Jézus születésének történetét sem ismerik. Kiemelte, hogy az emberek jelentős része nagyon sivár, érzelmileg a személyiséghez méltatlan életet él: az igazi emóció, az igazi, tiszta érzelem, szeretet helyét sokszor elfoglalja egyfajta, tárgyak utáni sóvárgás, elégedetlenség. "A fogyasztói társadalom kihívása sokakat gyakorlati tárgyimádókká tehet, pedig a kereszténység Isten imádatát hirdeti" - tette hozzá. Szebik Imre szólt arról is: programot indítottak azzal a céllal, hogy megszólítsák a gyülekezetek azon tagjait, akik távolabb állnak az egyháztól, rendszeresen nem vesznek részt az egyház életében. A 2006-ig szóló kezdeményezés további céljaként említette, hogy munkatársakat képezzenek, s így a lelkészeiknek legyenek segítőtársaik. Ezért - közlése szerint - azon fáradoznak, hogy egy gyülekezetmunkás-képző intézetet hozzanak létre. Az elnök-püspök hangsúlyozta: az egyházi szolgálatnak a társadalomba való beilleszkedésen túl a személyiség fejlesztésének, kialakulásának, az önálló gondolkodásmód létrejöttének elősegítése is szándéka, hogy ezzel lehetővé tegye, mindenki a maga hite, meggyőződése szerint élje a maga életét és hozza meg erkölcsi döntéseit. "Most, amikor az ország az Európai Unióba való belépés előtt áll, sokakban van egyfajta szorongás és félelem, hogy mit hoz a holnap, megmarad-e a munkahelyük, milyen lesz a megélhetési lehetőségük" - mutatott rá. Szebik Imre reményének hangot adva úgy fogalmazott: Isten, aki nehezebb
történelmi viszonyok között is megőrizte az életünket, az elkövetkező időkben
is hatalmával és szeretetével hordoz bennünket.
Bölcskei Gusztáv: az ünnep alkalom az átértékelésre Az ünnep alkalmat ad az embereknek életük átértékelésére, belső világuk és kapcsolataik rendezésére, s egyúttal az állandóság, a bizonyosság felfedezésére - mondta a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke karácsony közeledte alkalmából az. Az ünnepnek az is lényege, hogy az idő állandó folyamatában, lüktetésében legyen egy másik mérték, megtanuljuk, hogyan lehet és kell más ritmusban élni - hangsúlyozta Bölcskei Gusztáv püspök. Hozzátette, hogy ez ma, amikor kicserélhetővé, eldobhatóvá válnak tárgyak, eszközök, emberi kapcsolatok, nagyon nehéz. "Ebben a pörgő és lüktető, ideges kapkodásban az állandóságot és bizonyosságot felfedezni, ez minden ünnepnek a lényege, így a karácsonynak is" - mutatott rá. Mint hozzáfűzte, Jézus Krisztus születésének ünnepén megpróbálják átadni a karácsony mindig egyforma üzenetét, közösen átélni azt, és segíteni az embereket, hogy az ünnep erejével tudják élni hétköznapjaikat. "Az Isten életjelet ad magáról azzal, hogy a legjellegzetesebb életjelben, egy gyermek megszületésében mutatja meg a közeledését" - mondta Bölcskei Gusztáv. Közlése szerint napjainkban - amikor az élet nagy kérdéseit az emberek más szempontból nézik, hiszen a tudomány fejlettsége az élet kezdetének és végének egészen új dimenzióit tárja fel - sajátos színt jelent e jeladás megfogalmazása. "Egy sokféle módon elbizonytalanodott világban, ahol a kontúrok elmosódnak és rengeteg olyan változás van, amelynek az egyszerű, hétköznapi ember nem látja az eredőjét, ez a határozott bizonyosság alapot, hátteret adhat az ember életének" - hangsúlyozta. A református templomokat is erőteljesen károsító tavalyi árvíz kapcsán reményét fejezte ki, hogy nyugodtabb idők következnek az egyház életében. Megjegyezte ugyanakkor: "nem vonhatjuk ki magunkat az alól az általános bizonytalanság vagy nyugtalanság alól, amely ma megvan nagyon sok emberben Magyarországon". Az európai uniós csatlakozás közelgő időpontjára utalva Bölcskei Gusztáv kijelentette: nem sok ember van, aki meg tudná mondani, hogy ez pontosan mit jelent, mire kell felkészülni. "Az egyház szeretne ebben segíteni" - hangsúlyozta a református püspök, megjegyezve: többször jelezte már az illetékeseknek, hogy segítenének, de nem tudják, miben. "Azt gondolom, hogy itt rövid lélegzetű, kampány jellegű tájékoztatáson kívül nem sok minden történt" - mondta. A kárpát-medencei református tanács tervezett megalakítása kapcsán Bölcskei Gusztáv elmondta, 2004. január 16-án Kecskeméten gyűlnek össze a régió püspökei és főgondnokai, felmutatva: együtt akarják hitüket megvallani, és még szorosabb összetartásra, kapcsolatra törekszenek. "Szeretnénk megkeresni azt, ami a különböző egyháztestekben közös magyar
református örökség, s amelynek ápolása mindannyiunk számára fontos" - hangsúlyozta.
Nem félnek a cégek az SMS-rohamtól Népszabadság - www.nol.hu A mobiltelefonon küldött rövid szöveges üzenetek évről-évre szorítják
vissza a posta képeslapforgalmát, bár karácsony előtt a szokásos levélmennyiségnek
is a kétszeresét adják fel naponta az emberek.
Életöröm http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/ Minek a sok ajándék, az áruktól roskadozó polcok, ha azokat nincs miből
megvásárolni? Minek a sok utazási, élvezeti lehetőség, ha már nincs egészség,
minek a zsigereinket támadó reklámok csábítása, amikor a közköltségre sem
futja a kevéske nyugdíjból vagy a munkanélküli-segélyből? Sorjáznak egymás
után ezek az életünket el-, illetve megkeserítő kérdések, amelyek kilátástalanságot,
nyomort és reményvesztettséget sugallnak még az ünnepi hangulatban is.
Sebestyén Péter erdőszentgyörgyi plébános
Jelentés a szegénységről www.dunatv.hu Annak ellenére, hogy a gazdaság javulni kezdett, a szegények helyzete semmit nem javult az elmúlt években - hangsúlyozta Ferge Zsuzsa. A szociológus ezt akkor mondta, amikor a szociális és az esélyegyenlőségi minisztérium képviselőjének átnyújtotta a szegényedésről szóló jelentést. Horváth Tibor egy, a Magyarországon létminimum alatt élő hárommillió
emberből. Hat gyermekével lakik egy 26 négyzetméteres lakásban. A kitörésre
nem lát esélyt. A gyerekeket iskoláztatni kell, főzni, fűteni kell valamiből,
akkor is, ha 32 ezer forintos rokkantnyugdíjából látja el a családot. -
Ehhez jön még a feleségemnek az anyasági segélye, a családi pótlék meg
a nevelési. Más semmi. Ez van. A kötet észrevételei szerint a szegények
életében újfajta jelenségek tűntek fel. Például sok család 30 ezer forintért
eladja egész éves családi pótlékát, a pénz elköltése után pedig semmi pénze
nem marad. A szegények most a városokból a falvakba menekülnek. Eladják
városi lakásukat, a pénzből vesznek egy viskót, a maradékból pedig adósságaikat
próbálják törleszteni. Az uzsorakamat ugyanis sokszor többszáz százalékos.
A falvakban pedig egy olyan napszámos réteg kezd kialakulni, amelyet a
feltörekvő gazdák úgy röghöz kötnek, mint valamikor a cselédséget. - Most
már a gazdaság javul, és a legszegényebbek helyzete ennek ellenére romlik.
Ez egy olyan paradoxon, amit a közgazdászok nem hisznek el, mert azt mondják,
hogy az ár mindenkit visz magával. Nem visz magával mindenkit. Ide erőfeszítések
kellenek, mégpedig elsőrendűen kormányerőfeszítések.
Ideges ünnepekre készül a világ "Az önök kormánya a nap 24 órájában, a hét hét napján készen áll arra, hogy az ünnepek idején, de azon túl is, megfékezze a terrortámadásokat” - mondta tegnap ünnepélyesen Tom Ridge. Az amerikai belbiztonsági miniszter egyben közölte: a jelentések arra utalnak, hogy militáns személyek a 2001. szeptember 11-ei támadásokhoz hasonló vagy még azokat is meghaladó akciókra készül. /Lassan már megszokott lesz a nyugati nagyvárosokban, hogy a hadsereg ôrzi a nagyobb létesítményeket - fotó: reuters – Peter Macdiarmid / Az Egyesült Államoktól Indonéziáig, Nagy-Britanniától Ausztráliáig feszült hangulatban készül a világ az év végi nagy ünnepekre. Richard Myersnek, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottsága elnökének kijelentése sem éppen megnyugtatóan hatott a Fox Tv nézőire: "az al-Keidával kapcsolatos összes hírszerzési anyagunk nem hagy semmi kétséget afelől, hogy el akarják söpörni a mi életformánkat”. Az Egyesült Államokban bevezették a "narancsszínű” készültségi fokozatot, amely arra utal, hogy nagyon magas a terrortámadások veszélye; efölött már csak a "vörös fokozat” létezik, ami súlyos veszélyt jelöl. Ôrzik a repülőtereket, atomerőműveket, de még a bevásárlóközpontokat is. Fokozott védelmet kapnak a "szimbolikus” létesítmények, mint a Golden Gate híd San Franciscóban, a tőzsde New Yorkban. Amerika nagyvárosainak utcáin rendőrök, civil ruhás ügynökök, biztonsági őrök hada lesz szolgálatban. Riasztották a határállomásokat, a légierőt, a Parti Ôrséget. Külön intézkedéseket jelentett be Michael Bloomberg, New York főpolgármestere. A narancsszínű jelzés azt jelenti, hogy minden szövetségi ügynökség riadókészültségben van, bármikor képes beindítani készenléti akcióit. David Heyman, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) egyik igazgatója közölte: a "narancsszínű fokozat” hetente egymilliárd dollárjába kerül az amerikaiaknak. Ami az Európai Unió országait illeti, az EU rendőrsége, az Europol a minap jelentette, hogy az al-Keida nagyon aktív a kontinensen: itt rekrutál embereket, és kényelmesnek tartja az uniós támaszpontjait is. A jelentést igazolják a Németországból, Spanyolországból, Franciaországból, Olaszországból érkező hírek a bírósági tárgyalásokról, letartóztatásokról. Franciaországban tucatjával vettek őrizetbe embereket. Nagy-Britannia különleges helyzetben van: az Egyesült Államok legszorosabb szövetségese és partnere az Irak elleni háborúban, ezért kiemelt célpont. A szigetországban csaknem ugyanolyan készültség van, mint az Egyesült Államokban, érvényben vannak a terrorizmus elleni rendkívüli törvények. Ausztráliában felülvizsgálják a biztonsági terveket, és a washingtoni intézkedések után figyelmeztették az ausztráliai állampolgárokat az amerikai vagy a brit kirándulások veszélyeire, de egyelőre nem emelték magasabb fokozatra saját készenlétüket. Az országot még soha nem érte terrortámadás. Törökországban az isztambuli merényletek miatt folyik a hajsza a terroristák után. Egy gyanúsított bevallotta, hogy Oszama bin Laden még 2001. szeptembere előtt elhatározta, hogy Törökországot is célpontnak tekinti. Ankara mozgósította a rendőrséget és a hadsereget. Szaúd-Arábiából menekülnek a külföldiek. Washington, London és sok más ország fővárosa kockázatos helynek minősítette az országot, az iszlám szülőhelyét, és azt a Szaúd-Arábiát, ahonnan az amerikai merényletek elkövetőinek többsége származott. A királyságban százakat vetnek börtönbe, miután májusban 35-en, novemberben 18-an haltak meg merényletek miatt. "Allahnak hála a terroristák zömét megsemmisítettük” - írta az al-Ryadh című lap, de valószínűleg alaptalanul. Libanonban a napokban ítéltek el 26 férfit, mert pokolgépeket robbantottak amerikai éttermeknél és terveket szőttek az amerikai nagykövet meggyilkolására. A közel-keleti ország dugig van fegyverekkel és harcias - palesztin és szélsőséges iszlamista - fegyveresekkel. Az al-Keida emberei, palesztin szélsőségesek, iráni síiták egymást érik. Pakisztánban néhány napja csaknem megölték Pervez Musarraf elnököt, s szinte nem múlik el nap letartóztatások nélkül. Az elmúlt két év során Pakisztánban több mint ötszáz al-Keida-tagot fogtak el. Fodor György Közélet: Egy árny a múltból (Magasles) Tizennégy esztendővel ezelőtt, karácsonykor, a târgoviştei kaszárnya udvarán kivégezték Nicolae Ceauşescut, Románia kondukátorát feleségével, sokak szerint rossz szellemével együtt egy azóta vitatott és megkérdőjelezett bírósági tárgyalás után, amelyről videofelvétel(ek?) is készült(ek), de ezek kezdettől hiányosan és megcsonkítva kerültek bemutatásra — aztán szőrén-szálán egyszerűen eltűntek. (A Balkán az Balkán…) Románia hős népe így soha nem tudja immáron meg, hogy mi történt volna akkor, ha nem sietnek ennyire, ha a világ figyelmét kiváltó, jól előkészített bírósági tárgyaláson ültetik a zsarnokot a vádlottak padjára. (Sokak szerint erre két ok miatt nem kerülhetett sor, az egyik, hogy Ceauşescu puszta léte is gerjeszthette volna az ellenállást, a másik, hogy világpolitikai szempontból is üdvös volt eltüntetni, mert egy tárgyaláson olyasmikről is beszélhetett volna, főként arab kapcsolatai ürügyén, amelyek esetleg rossz színben tüntethették volna fel a nagyhatalmakat.) Mindezen kár rágódni, mégis tizennégy éve nem jut nyugvópontra a vita. Híres, a kivégzés után születő bizarr versében (A bukott diktátor) Rakovszky Zsuzsa, mintegy Ceauşescunak átadva a szót, nagy leütéssel kezdi: ,,Hát mit akarnak tőlem? Mi bajuk van velem most egyszerre?” Az ő bukott diktátora így igazolja tetteit, amelyekért végül is kivégezték: ,,Én csak igazságot akartam. Ha már az élet / ilyen méltánytalan. Csak azt, ami más.” És itt van a képzeletbeli sánta kutya is elásva, mert mi is volt az a ,,más”? Hogy mi volt a zsarnok szívében, nem tudjuk meg soha. Hogy beteg elméjében miket forgatott, arról iszonyatos és grandiózus tervei, elképesztő elképzelései, egy egész országot mozgató ötletei árulkodnak. Igazán nem fukarkodott azzal a 100—150 szóval sem, amit ismert, expozékban (!) és interjúkban, többórás beszédekben zúdította sokat próbált, védtelen népére és a lefizetett nagyvilágra mindazt, ami — hite és meggyőződése szerint — ama népnek a javát szolgálta, s mely nép — ez nem vicc, többször is hangsúlyozta! — nem is érdemelte volna meg őt, de ő az akaratával kiemelte ezt a népet a tespedésből! Mit lehet ehhez tizennégy év után hozzátenni?! Felemelkedni mindenesetre annyira felemelkedtünk a Ceauşescu nevével fémjelzett negyedszázad alatt, hogy már nem is süllyedhettünk volna mélyebbre, s akár a viccek békái, fülünkön érzékelhettünk a talaj menti fagyot. Nem, soha nem tudhatjuk már meg, mi volt az a más, mi rejtőzött beteg szívében a Nagy Kondukátornak, az Újraválasztott Hősnek, a Kárpátok Géniuszának, a Haza Jótevőjének, a Scorniceşti-i Tölgynek, Románia Legszeretettebb Fiának, az Első Katonának, a Tiszteletbeli Bányásznak, számos külhoni és belföldi egyetem díszdoktorának, számtalan kitüntetés, közöttük a francia Becsület- és a szovjet Lenin-rend büszke birtokosának, a történelem formálójának, a Béke felkent bajnokának, békeküldetések önjelölt élharcosának, a kortárs világ meghatározó személyiségének, a legutolsó napok lesújtó jelzői szerint: a balkáni Caligulának, a haza hóhérának, ártatlanok elveszejtőjének, a hazaárulónak, a törpe diktátornak, az első kommunista királynak, a scorniceşti-i Drakulának?!? Akkor, azon az elkapkodott, balszerencsés tárgyaláson, amelynek létjogosultságát egy pillanatig nem ismerte el, mégiscsak válaszolgatott megkeseredve és ingerülten vádlóinak. Válaszaiból kiderült, minden szörnyűbb, mint hihette bárki is, ez az ember feleségestől egyszerűen kizuhant az időből, minden káosz — ami rettegő elméjét elöntötte, és áradással fenyegetett mindent és mindenkit, egy egész országot, egy egész népet — megmutatkozott eldadogott szavaiban. Aztán megkezdődött a szabadság. (S ez lett belőle!…) Bogdán László
Ady „jóféle, viharálló” kasszírnője - Törzskávéházamból zenés kávéházba – séta a budai körúton Népszabadság • Szerző: Saly Noémi Ilyen volt egykor a Délivasút kávéház az Alkotás és a Schwartzer Ferenc utca sarkán A Krisztinavárost az 1861-ben alakult Császári és Királyi Szabadalmazott Déli Vaspálya Társaság sínjei nyisszantották ketté. A Monarchia egyik legnagyobb magánkézben lévő vasúttársasága Nyugat-Magyarország mellett Ausztriát és Olaszországot is szolgálta 1923-ig, amikor osztrák és olasz részei az ottani államvasutakhoz kerültek. Idehaza Duna–Száva–Adria Vasúttársaság néven 1932-ig, de papíron egészen az államosításig működött. Budai indóházához kezdetben négy vágány futott be, a Mészáros utcánál pedig kis teherpályaudvar is volt: ennek emlékét őrzi a Pálya utca. A Széna tér felől érkező gyalogos a pályaudvar előtti térről balra a Krisztina körúton jobbra, az Alkotás utca enyhe kaptatóján haladhat tovább dél felé. Ez utóbbi elnevezése nem a szocializmus vívmánya: Teremtés utcának is hívták, miután a sarkán álló Falk-ház 1814-ben emeletet kapott, megújult homlokzatára pedig a teremtő Atyaisten domborműve került. S élt még a nagy koncert emléke, amikor Haydn a bécsi bemutató után alig egy évvel, 1800 áprilisában maga vezényelte Budán a Teremtés – a korabeli fordításban Alkotás – oratóriumot… Mi majd a körúton sétálunk tovább az Alsó-Krisztinába, de most meg kell
torpannunk egy pillanatra, hogy az Alkotás és a Schwartzer Ferenc utca
sarkán tisztelegjünk Donreich Hermanné 1906-ban alapított Délivasút kávéházának
hűlt helye előtt, ahol Szabó Lőrinc 1934-es riportja szerint „egyre növekvő
szeretettel és büszkeséggel” őrizték Ady Endre emlékét.
„Este szokott jönni, vagy még többször késő éjjel. Olyankor már nem volt zene, de a cigányok itt rostokoltak, várták, jön-e vendég a szeparéba. Hát jött Ady. Egyenesen a főnökhöz ment: »Csak egy szál cigányt, nagyságos asszony, csak egy szál cigányt!« Akkoriban Dani Gyuri muzsikált nálunk, Ady nagyon szerette, leültetett magához bennünket is, és azt mondta, hogyha velünk van, úgy érzi magát, mintha hercegek közt ülne. Nekem meg dalolnom kellett. Mikor azt énekeltem, hogy »Szeretném én akkor azt az urat látni, aki velem versenyt tudna furulyázni!«… hát az szörnyen tetszett neki. A főúr megismétli, hogy szörnyen tetszett, majd hozzáteszi: annyira tetszett neki, hogy netovább! meg hogy: pfű! és legyint hozzá, így fűszerezve előadását, tótos beszédét. Mert Tóni a Felvidékről származott Budapestre, nem tökéletes a magyarsága, s ezért aztán nem nagy csoda, hogy versét bizony egyet sem tudja Adynak… A főpincér szemével és szívével néz és vágyik vissza a múltba.” Donreichné – a riport születésekor „ősz hajú, halk beszédű, fekete ruhájú hölgy” – több mint húsz év után is jól emlékszik Ady éjszakáira: „–Annyira szeretett mulatni Dani Gyuri bandájával, annyira leitta magát, hogy sokszor mondtam is neki: »Nézze, én üzletasszony vagyok, és azon vagyok, hogy minél többet fogyasszon a vendég, de már inkább elveszteném azt az egy-két üveg pezsgőt, csak ne rúgna be, csak menne már haza!« Néha egész magánkívül volt, úgy vitték el. Lebeda Feri, az akkori főpincér, meg a fiatal Tóni támogatta a konflisba… Igen kedves ember volt. A szeparéban szeretett mulatni… tilos volt a kései zene, és néha bizony büntetést is kellett fizetnem miatta.” „A költő »úrfi« szerette Donreich nénit, legelső sorban azért, mert hasonlított az édesanyjára” – tudósít a Budai Napló 1936-ban, amikor a hajdani törzsasztal fölé márvány emléktáblácska került. Ó, mindent megszépítő messzeség... Dénes Zsófia magától a költőtől hallotta az igazat. A régi Délivasút „csak nappal olyan százszázalékosan polgári. Éjjel kasszírnő trónol a felíróasztalnál, »jóféle viharálló«, akihez éjfél után be-benéz egyik vagy másik cirkáló lányismerőse.” A viharálló „nagyon szép, kreol arcú, fekete hajú, kék szemű, érdekes, filigrán teremtés volt. Ez a lány az oka, hogy Ady járni kezdett hozzánk – vallja be Szabó Lőrincnek Donreichné. – 1912 vagy 1913 nyarán, éjjel két-három óra tájban bejött két úr. A fiatalabbik hamarosan odajött hozzám a kasszába, és azt mondta, hogyha tudnám, kicsoda az a másik úr, biztosan rögtön elengedném vele a kisasszonyt, a Lujzát… az az úr Ady Endre. Én azt feleltem: »Nézze, ma Ferenc József az első az országban, de ha az jönne, akkor se engedném, mert rendnek kell lenni. Különben elmenne a kávéfőző is, és mindenki, és én itt maradnék egyedül.« Hát az urak megnehezteltek, és elmentek, hogy soha többet ide be nem teszik a lábukat. Két óra múlva visszajöttek, és elkezdtek pálinkázni. Megvárták, míg hat óra lett, akkor a kisasszonyt leváltották, ők meg elkísérték. Így ismerkedtünk meg...” A délivasúti liezon akkoriban is tartott, amikor Ady vőlegény volt. Egy szép napon kora ebéd után a költő szállásadónője a hűvösvölgyi Park penzióban ezzel fogadta Dénes Zsófiát: „–Tessék szépen hazafordulni, aszszonykám. Haza, haza. Az Ilona mondja, aki jót akar magának… Nem érdemli meg ez az ember, hogy olyan asszony törődjön vele, mint maga… Még most is benn van nála az a két gyalázatos nő… hét óra felé autót rendelt, és bement az egyik budai kávéházba, ahová régebben sokat járt. Az egyik nő ott kasszírnő, a másik meg, ha igaz, az unokahúga. Tizenhat éves sem lehet, úgy mondja, artista, és éjfél után el szokott menni a kedves nénikéjéért a kávéházba. A kedves nénike, az eligazítja a dolgát… Egyszer régen, amikor még magát nem ismerte, három napig dorbézoltak itt… zabáltak rogyásig… kijöttek a konyhába fűzőben, alsószoknyában a Pista előtt, és rendelkeztek. Hogy habos kávét meg kuglófot nekik reggelire. És ebédre süssek libát…” A nagy mulatások emléke a költő utolsó hónapjaiban már nem a kék szemű Lujza miatt merül fel. Bölöni György írja: „…mint rettenetes ultima ráció kísértett nála az ideg- és elmebajosok Kékgolyó utcai intézete. Megfogadtatta, hogy bármiféle betegség szakadna rá, nem engedjük, hogy bevigyék a Schwartzerbe. Amikor évek előtt ifjúságát térítgetve dáridókat rendezett Budán, sokat éjszakázott a Délivasút kávéházban, hazatérő hajnalokon… a Kékgolyó utcából integetett feléje a szigorú vasrácsos épület.” Pillantsunk hát föl az Onkológiai Intézet helyén állt első magyar elmegyógyintézetbe is. Schwartzer Ferenc (1818–1889), a magyar tudományos elmekórtan megalapítója 1852-től kezelte itt betegeit, egész Európában párját ritkítóan korszerű módszerekkel, szelíd szóval, munkaterápiával. A kilencholdas parkban még „kaszinó” is volt, zongorafutamok vegyültek a madárdalba. Schwartzer az egészségesekre is gondolt: az ő kezdeményezésére fásították a Gellért-hegyet. Munkássága elismeréséül nemességet kapott. Az intézet élén Ottó fia követte, ő írta az első hazai szakmunkát az elmebetegek jogvédelméről. Képzeljünk el egy párásan derengő májusi hajnalt, rigókkal, orgonaillattal és az első tolatómozdony kőszénfüstös füttyögésével? Amint a Délivasút ajtajában összefut a szép Lujza karján kifelé tántorgó költő s a reggeli újságra, kávéra sietősen bekanyarodó, frissen borotvált Schwartzer doktor? |