CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2003. december 28., vasárnap 17:41


Sterbenz Károly emléke

Sterbenz Károly emléke

Az 1900-as évek elején díszítő- és freskófestő szakon végzett soproni Sterbenz Károly, aki csaknem végigélte a huszadik századot (1901-1993), a város egyik nevezetes festője. Nevéhez fűződik Sopron legsikeresebb, a város "PR"-éhez hozzátartozó "látványtereinek" felfedezése és azok első megörökítése éppen ilyen célból is. Bár népies tartalmú és jellegű képeit nem mindenki szereti, és nehezen is lennének beilleszthetők a magyar művészettörténelem első vonalába, az a könyv, ami 2003-ban hagyta el (mintaértékű feldolgozás és kivitel után) a Hillebrand Nyomdát Bellák Gábor értő magyar nyelvű és Krisch Imre nagyszerű német fordításában tolmácsolva a tényeket, - melyeket Sterbenz Károlyról egy soproninak tudnia kell, mást pedig valóban érdekelhet -, szóval ez a könyv egy igazi gyöngyszem a soproni értékmegőrzés kiadványtörténetében.

Az alig száz oldalas kiskönyv három részre tagolódik. Az első a magyar nyelvű és németre fordított Sterbenz életrajzot tartalmazza, a második a ceruzarajzok fejezete, a befejező táblák pedig Sterbenznek az egészen egyedi és különleges ex libris művészetét mutatják be.
A Sterbenz Károly műveket már látott soproni polgár is csak a legnagyobb meglepetéssel lapozgathatja a kiadványt, amikor a ceruzarajzokban (fontos tudni: a legnehezebb, a rajztudásról "legárulkodóbb" technikáról van szó) egy olyan virtuóz rajztudású, nagyvonalú képek megalkotására képes művészt ismertet fel a kiadó, aki aligha széles körben ismert. Néhány, hatalmas lendülettel vett ceruzavonallal kibontakozik a jellegzetes soproni vagy Sopron környéki látkép, vitathatatlanul egyéni vonást nyer a láthatóan kroki-szerűen rajzolt arcképvázlat. Csak a művészettörténet legnagyobbjai voltak képesek ilyen sommázó, ilyen energikus vonalakkal (alig)teli vázlat alkotására.

Talán a mai olvasó-néző számára nehezebben érthetők, talán kicsit több magyarázatra szorulnának az ex librisek, melyeknek csak egyik vonása az általános szép. A saját könyvtár, gyűjtemény példányához érthetően ragaszkodó polgár utólag is méltányolható törekvése, hogy a könyvvel egyenértékű jelzés kerülhessen a művek belső borítójára. Már jóval nehezebb, sokkalta több és mélyebb, személyes ismeretet feltételez az ex librisek nem nélkülözhető, sajátos vonása, mely éppen azt az alkotást éppen ahhoz a személyhez rendeli, benne megfogalmazva sok általános és egyéni, intim sajátosságot, tulajdonságot, ezzel mintegy mini emlékművet állítva a gyűjtőnek.


Milyen érdekes sajátossága a letűnt időnek, hogy a hajdanvolt nagy könyvtárak, büszke gyűjtemények csak egy töredéke létezik ma már a világégések után köz- és magántulajdonban, s a legritkábban az eredeti név alatt. Ezek a kisméretű alkotások, Sterbenz ex librisei még mindig annyi mindent elmondanak ezekről a filoszokról, a gyűjtőszenvedélynek nemesen élőkről, amikor már semmi nincs jóformán a tárgyi alapokból, amiért az ex libris a maga tárgyszerű valóságban, mint nyomtatható metszet megszületett!
A kiadvány azoknak jelent meg - számozott példányokban - akik ma is tulajdonuk, nemes gyűjtőszenvedélyük alapján talán egy új ex libris készítőt keresnek. Reméljük, van mit megörökítenie a mai polgár személyén is a ma művészének!
- DI -