|
Megjelent a Soproni Szemle 2003. negyedik száma
Várostörténet és iskolatörténet átfogó címet lehetne adni a Soproni Szemle közelmúltban megjelent, 2003. évi negyedik számának, amely a hagyományok szerint, jubiláló, a város életében, a városszépítésben fontos szerepet játszó munkatársait is köszönti. A kiadvány nem hiányozhat egyetlen soproni könyvespolcról sem. A karácsonyt követően és az újévet meglőzően jelent meg a helytörténeti folyóirat tavalyi utolsó száma, amely első oldalán életútjának és tevékenységének bemutatatásával köszönti Domonkos Ottó nyugalmazott múzeumigazgatót. A 75 éves muzeológus-kutatót 2003. novemberében Sopron Megyei Jogú Város Díszpolgárává választották. 
Az iskolatörténet és várostörténet fejezeben Márfi Attila az 1638-1776 közötti időszak soproni jezsuita iskolai színjátszásáról szóló írása, az iskolajátékok célját és a jezsuita szellemiséget bemutató fejezettel kezdődik, amelyből a műfajok szerkezetét, megjelenítését fejlődésében is következetes részletességgel tárgyalja a szerző. Ezt követően a jezsuita rend soproni megtelepedéséről és a jezsuita színjátszás soproni kollégiumokban való megkezdéséről ír. Az iskolai színjátszás kiteljesedésének körülményeit elemezve állapítja meg a szerző, hogy a helyi polgárság a jezsiuta iskolai színjátszásnak is köszönheti, hogy a színjátszással megismerkedhetett. A világi színjátszás korántsem juthatott volna arra a szintre Sopronban, amelyre jutott, ha a jezsiuták évtizedes tevékenysége ahhoz az alapot nem teremtette volna meg. A gazdag forrásanyagra támaszkodó írás említést tesz egy, Sopronhoz kötődő ,,színháztörténeti kuriózumról", amely a magyarországi jezuita rend történetében is egyedülálló, és a soproni jezsiuta rendházhoz köthető: egy olyan ötven lapos album maradt fent, amely az 1676-1728 közötti, a korabeli színpadművészet elemeit egyesítő díszletterveket, műszaki rajzokat, színpadtechnikai elgondolásokat tartalmazza. Természetesen a téma, és az írás elsősorban nem a kuriózum, hanem az iskolai színjátszás latin, és valláserkölcsi nevelésben megjelenő jezsuita szellemiség felidésében is értékközvetítő szerepet felvállaló szerepe miatt is olvasásra érdemes. Sopron város két gimnáziumának diákjai a Ratio Educationis időszakában (1777-1847) címmel Sasfi Csaba tanulmánya Sopron két, különböző felekezetű gimnáziuma diákságának számbavételévelpróbálja felvázolni azt, hogy a rendi polgárság és a hosszú képzésű iskolák kapcsolata hogyan alakult az említett időszakban. A középiskolák anyakönyvének négy mintaév alapán való elemzése, illetve a két iskola szűkebb és tágabb környezetéhez való viszonyának bemutatása és azok összehasonlítása révén a szerző következtetéseinek megtételével kijelöli a kutatómunka további irányait is. Iskolai egyesületek a 19. században és a 20. század
elején címmel Németh Ildikó az iskolai élethez szorosan kapcsolódó
egyesületek, szervezetek általános szabályozását bemutató bevezetőjét követően
az önképzőkörök – Magyar Társaság, Német Társaság, Magyar Egylet, Önképző
Kör, Ifjúsági Olvasókör, Magyar Egylet, Önképző Kör – alakulása, olykor
egyesülése krónikáját veszi sora, amelyben az említetek mellett a bencés
gimnázium önképzőköre, a főreáliskoláé, illetve a Francia-, Német Társalgókör,
és a Berzsenyi Dániel halálának évfordulóján alakult Berzsenyi-kör is helyet
kap.
A Soproni Városszépítő Egyesület helytörténeti folyóirata Sopron támogatásával jelent meg. Felelős szerkesztője: Szende Katalin; készült a Hillebrand Nyomda Kft. Üzemében. (Fotó: Adorján Attila a Tűztorony tetején; Környei Attila fotója; Soproni Szemle 2003. negyedik szám) |
