|
Középföldén jártunk
Tolkien Nap 2004 A Magyar Tolkien Társaság a XX. század egyik legnagyobb írója, az utolérhetetlen mítoszteremtő és nyelvész életműve előtt tisztelegve 2004. január 3-án, J.R.R. Tolkien 112. születésnapján a Corvin Budapest Filmpalotában nagyszabású rendezvényt szervez.. A rendezvényünk mottója: Kalandozások Középföldén
Mindenkit várunk, aki szereti 'A Gyűrűk Ura', és a 'Szilmarilok' könyveket, akinek tetszett 'A Gyűrű Szövetsége' és 'A Két Torony' film, vagy aki csak úgy általában tiszteli Középfölde megálmodójának életművét! Tavaly január 3-án részt vettem a Magyar Tolkein Társaság által rendezett Tolkien-születésnapon, magáról a társaságról azonban már korábban hallottam. Tagjai azóta is heti rendszereséggel találkoznak kisebb-nagyobb csoportokban, táborokat szerveznek, internetes fórumokon napi szinten tartják egymással a kapcsolatot, alkotnak és művelődnek. A tavalyi emlékezetes nap után kiváncsian vártam, hogy idén mit alkotnak a szervezők... Ma megbizonyosodtam: megérte egy évet várni.
Tíz óra környékén érkezünk meg Balázzsal a Corvinhoz. Pár perccel a megérkezésünk után már robog is felénk Czakó Adrienn médiafelelős, bemutatkozás után útbaigazít minket, s meghagyja, hogy ha valami problémánk vagy kérdésünk van, nyugodtan keressük – nagyon szimpatikus számomra az egész hozzáállása, s később amikor összefutunk, akkor is kedvesen mosolyog. Kicsivel később már a The Legacy of The LOTR című angol dokumentumfilmet nézzük az egyik teremben. Fél egykor pedig igazán elit helyről ("Első sor, lépcső" – fanyalog Balázs) nézzük meg a Szinkron bemutató – találkozás szinkronszínészekkel című programot. A beszélgetésen Csőre Gábor (Frodó); Kerekes József (Samu); Láng Balázs (Gollam); Sinkovits Vitai András (Boromir); Újréti László (Théoden); Márkus Tamás (hangmérnök) és Pataricza Eszter (dramaturg) vettek részt. Nagyon sok hasznos dolgot megtudunk: mindegyikük olvasta, vagy el szeretné olvasni A gyűrűk urát; nem is szinkronszínészek, hanem olyan színészek, akik szinkronizálással is foglalkoznak; Balázstól mindenki egy "Drágaszágom"-ot kér, ha felismerik; probléma esetén a mézes tea vagy a bor segít (de ha épp nincs bor, akkor megteszi az erősebb ital is); s hogy a válogatás szó "magyarul custing". A beszélgetést (amely szólt a szinkronizálás menetéről, a színészek múltjáról, a szereppel kapcsolatos érzéseikről és jövőbeli terveikről) a nézőközönség kérdései követik. Ettől kicsikét félek, mert már voltam olyan helyen, ahol ilyen alkalommal egyáltalán nem a témával kapcsolatos kérdéseket tettek fel, hanem inkább a színész iránt érdeklődtek ("Ha elmennél egy lakatlan szigetre, akkor milyen három dolgot vinnél magaddal?"). De pozitívan csalódok, nagyon műértő emberek ülnek karnyújtásnyira tőlem, s tele vannak az emberek okos és izgalmas kérdésekkel. Így már sokkal jobban megértem Márkus Tamást, amikor bevallja, hogy A gyűrű szövetsége bővített változatának szinkronjában azért nincsenek bent a moziváltozatban fellelhető hibák, mert a közönség az internet segítségével eljuttatta hozzá ezeket. Ráadásként Csőre Gábor és Láng Balázs előadja Frodó és Gollam egyik jelenetét, úgy, ahogy igazából lezajlott – s kiderül, milyen hangosan is horkol Samu, s Gollam beszédhibáját legyőzve ki tudja ejteni a Samu nevet. Le a kalappal a paródiaszinkron előtt, remélem előbb-utóbb videón meg lehet nézni az egész filmet, kicsit máshogy értelmezve. :)
Egyszerre hat teremben zajlanak a programok (igazából csak ötben, a hatodikban videokonferenciás közvetítés van azokról az eseményekről, ahol nagyobb nézőközönségre számítanak). Előadások (Hogyan olvassuk Tolkient?, Tolkien kultúrtörténeti kapcsolatai, Tájékozódás középföldén, Tolkien mitológiája, Nyelvek szerepe Tolkien műveiben, A középföldi írásrendszerek), kerekasztal-beszélgetések (Hogyan olvassunk Tolkient gyerekeknek? Hogyan olvassunk Tolkient irodalomként? Olvasni vagy nézni? Tolkien és a fantasyszerepjátékos kultúra), játékos és műveltségi vetélkedők, A két torony című film utolsó mozivetítése, sms-s játékok. Utóbbiban a szervezők is részt vesznek, legalábbis a díjkiosztón többek közt egy Boglárka nevű lány (sajnos nem tudom a nicknevét) veszi át a nyereményét, aki civilben szervezőként tevékenykedik. Mellesleg a díjkiosztó rövid, a Magyar Tolkien Társaság (MTT) elnöke, Blahota Attila szomorúan jelenti be, hogy Göncz Árpád, a társaság tiszteletbeli elnöke sajnos nem tud megjeleni, így ő adja át a díjakat. Van itt mindenféle kategória kérem szépen: próza, vers, képzőművészet, számítógépes grafika, nagy tapsolások, s az egész lemegy negyed óra alatt. "Érdemes lesz majd akkor lefényképezni, ha készen lesz" – mutat rá a kezemben lévő fényképezőgépre egy szervező. Épp egy készülő Gyűrűk Ura-s óriáspuzzle előtt állok.  Teljesített kérés Mások társasjátékot játszanak, esetleg Playstation segítségével derítik fel Középfölde világát, vásárolgatnak (már megint csak S-es meg M-es póló van, pedig a tavalyi M-es végül kicsinek bizonyult, hiába mondogatták akkor, hogy jó lesz nekem :( ) vagy csak egyszerűen beszélgetnek egy pompásan kialakított társalgóban.  Menedék és találkahely, ismerősöknek és ismeretleneknek Tömeg hömpölyög a legtöbb helyen, van, akinek ez bejön, és van, akinek nem. "Tavaly kevesebben voltunk, valahogy az bensőségesebb volt. Most a szinkronos beszélgetést egy másik teremből kellett meghallgatnom, videokonferencia segítségével. Jó, hogy mozivásznon láttam, de mégis olyan volt, mintha egy filmet néznék, s nem élőben történne."
Sajnos A végén csak "Egy" maradhat című paródiaműsorról lemaradunk. Pontosabban mi mennénk, de a terembe nem engednek be. "Sajnos megtelt – mondja egy szervező -, és nem is lesz már több. Így is betettünk egy plusz előadást." Egy órával később már jóval üresebb teremben ülünk és hallgatjuk a szlovák tolkien társaság három tagjának angol nyelvű előadását. Ilyen is van, nem csak Magyarországon övezi tisztelet a professzor nevét és munkásságát, hanem szerte a világon, így a szomszédos Pozsonyban is. A szilmarilok történetéhez kanyarodik vissza a három hölgy előadása – nehéz eldönteni, hogy ők izgulnak-e jobban, hogy sikerül-e az előadásuk (ez az ősbemutató), vagy én, hogy sikerüljön nekik. Ugyanígy a szilmarilok varázslatos világába repít a Feanor is, amely az amatőr művészei által megírt, színpadra vitt és eljátszott darab. A történet bemutatja Feanornak, minden idők legélesebb eszű, legügyesebb kezű és legtüzesebb lelkű noldájának a tragikus mítoszát. Szívem szerint az összes szereplő nevét felsorolnám a cikkben, nagyon hangulatos és jó darabot láttam. Jók voltak a jelenetek, a zenék, a táncbetétek, a szereplők. Egyedül talán a váltások lehettek voltak gyorsabbak – gondoltam fentről a nézőtérről. Aztán a következő produkció alatt megnéztem azt a "színpadot", és rájöttem, hogy bizony nem sok tér állt a rendelkezésükre.
De még mindig nincs vége az MTT produkcióinak, amatőr kórusa Dalok Középföldéről címmel megzenésített verseket ad elő A gyűrű szövetségéből, ráadásként egy általuk írt meglepetésdallal, amelyben kifejezik reményüket, hogy "Egyszer véget ér a gyűrűháború". Az immár egy éves hagyománnyal rendelkező köszöntőre az előtérben gyülekezik a sereg, az alkalomhoz illő pohárban kapja meg minden megjelent az italát. Tavaly még pezsgő volt, ha minden igaz, idén már biztosan csak üdítő található benne. Blahota Attila a helyzet, pontosabban egy pult magaslatára állva olvassa fel a születésnapi köszöntőjét, amelynek a végén az összegyűlt vendégsereg vele együtt egyszerre kiáltja: "A professzora!".
Balázs rábeszélésére maradunk A mória giXer című paródiaelőadáson. De megéri, mert kiderül, hogy Mória bányáitól nincs is olyan messze Hawaii, s bizony néha a kalandozókra is ráfér egy kis tengerparti pihenés. Gandalf egy igazi varázsló, Legolas szereti a tükröket, a szereplők (legalábbis Aragorn) a tévhittel ellentétben pontosan ismerik a Peter Jackson-féle forgatókönyvet.
Miközben tapsolok a nézőtéren, megpróbálom elképzelni, hogy vajon mekkora munkát fektettek ebbe az egészbe a rendezők. Mert az egyik pillanatban még az információs pult mögött állnak, a következőben már előadást konferálnak fel. "Kellene a kapuhoz néhány ember, mert a mostaniak színjátszósok" – rohangál délután kétségbeesve egy rendező. S nem csak a mai nap lehet fárasztó számukra, hanem az előzőek is: "Hajnali ötig voltunk fent, elpróbáltuk néhányszor a darabot, álmomban is táncoltam, aztán reggel nyolckor keltem, és kilencre már itt is voltam" – sorolja egy tünde még a moziban. Ez a gondolat hazafele is kísér, majd amikor éjjel olvasgatom a fórumokat - titkon belelesve a társaság tagjainak életébe -, a mai napról szóló bejegyzések között megtalálom az egyik szervezőét (akinek a nevéhez mellesleg a Samus szinkronszöveg is fűződik): "Pici szívem örül, hogy ilyen sokan eljöttek a LEPre, meg főleg a szinkronos beszélgetésre, ilyen jó közönség és édes meghívott vendég az összes szervező álma, szóval nagyon örülök, hogy ennyire bejött mindenkinek! Úgyhogy megtérülni látszott az a sok energia, telefonálgatás, idegeskedés, amit ennek a sikeres összehozásába, lebonyolításába fektettünk." Már csak egy vasárnapi pakolással kell megbírkozniuk. Remélem december utolsó napjaiban "Egy nagyon-nagyon régen várt ünnepély 2005" feliratú plakátok fogják elárasztani az az egész országot. Bacsi
|
