CyberPress.Sopron

Kiváló intézmény a Helikon Iszlám múzeum lesz Keszthelyen
épszabadság. • Szerzõ: Cseri Péter
/A felújított Ybl-lovarda (kép: Zavilla András) /
Néhány nappal ezelõtt a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) az Év Mûemléki Vagyonkezelõje címet adományozta a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum Kht.-nak – tudtuk meg Czoma Lászlótól, a közhasznú társaság igazgatójától.

A KVI minden évben azt a mûemléki vagyonkezelõ szervezetet jutalmazza a kitüntetõ címmel, amely az adott idõszakban a legtöbbet tette az általa felügyelt mûemléki ingatlan vagy ingatlanegyüttes fejlesztéséért, hasznosításáért.

A keszthelyi Helikon Kastélymúzeum Kht. az ország egyik legnagyobb mûemlék ingatlanegyüttesét irányítja. A Czoma László vezette szervezet 2002 nyarától az összes keszthelyi Festetics-mûemlék vagyonkezelõje, így jelenleg tíz nagyobb mûemlékegyüttes, azon belül több tucat ingatlan hasznosítása tartozik a kht. felügyelete alá. Az igazgató szerint a több milliárd forint értékû állami vagyont – amelynek az egyes részei igen eltérõ mûszaki állapotban vannak – csak hosszú távon lehet nyereségesen üzemeltetni.

Czoma László az elmúlt év legjelentõsebb fejlesztései közé sorolta az Ybl-lovarda felújítását, amely 500 millió forintba került. A lovardában kialakított Helikon Kocsimúzeum január hatodikán nyílik meg, ahol az Osztrák–Magyar Monarchia lovas fogatainak gyûjteménye lesz látható. Tavaly lendületet vett a Balaton-vidék botanikus kertjének kialakítása is: a már korábban felújított pálmaházban – amelyet a tervek szerint 2004 nyarától tekinthetnek meg a látogatók – elkezdõdött a növények telepítése.

Az elmúlt esztendõben elkészült a keszthelyi Festetics-kastély angolparkjának rehabilitációs terve is, amely tartalmazza a mintegy kétmilliárd forintos rekonstrukció ütemezését, valamint az egyes részfeladatok költségeit. A tervek szerint az angolpark felújítása az idén kezdõdne, és 2010-re fejezõdne be. A XIX. században megépített kastélyparkot a tervezõ Ernst Millner eredeti tervei alapján állítják helyre, amely az angolpark minden jellemzõ elemét tartalmazza majd, így például mesterséges tavat, sövénylabirintust, rózsakertet, valamint patakokat, hidakat, szobrokat és szökõkutakat.

A 35 hektáros park rekonstrukciójának keretében iszlám múzeumot és vadászati múzeumot is kialakítanak majd. A majdani iszlám múzeum a keszthelyi Helikon Kastélymúzeumban jelenleg is látható Az iszlám világa címû állandó kiállítás anyagára épül. A 25 arab országból származó, 300 mûtárgyból álló – a kuvaiti Tareq Rajab Múzeum tulajdonában lévõ – anyag tartós letétként került a keszthelyi intézmény birtokába. Czoma László kérdésünkre válaszolva elmondta: az iszlám múzeumban a magyar közgyûjtemények török hódoltsági korból származó relikviái is helyet kapnak majd.

Czoma László szerint a kastélymúzeum a saját bevételeibõl évi 50 millió forintot tud a parkrekonstrukcióra elkülöníteni, ezenkívül számítanak a KVI és a kulturális tárca támogatására, valamint bíznak a pályázati lehetõségekben is.

Tavaly a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal keszthelyi irodája százezer forintos büntetést szabott ki a kht.-ra. Az indoklás szerint azért, mert a közhasznú társaság nem hajtotta végre a hivatal egyik határozatát, azaz nem végzett állagmegóvó munkákat a mûemlékként nyilvántartott fenékpusztai cselédlakásokban. Czoma Lászlótól megtudtuk: a kht. fellebbezett a büntetés ellen, a másodfokú mûemlékvédelmi hatóság azonban még nem hozott döntést az ügyben.

Az igazgató kérdésünkre válaszolva azt mondta: a fenékpusztai egykori Festetics-ingatlanok felújítása csak 2005-ben kezdõdhet meg. A tervek szerint a fenékpusztai fejlesztések a lovas turizmust alapoznák meg: a mintegy 400 millió forintos beruházás keretében a kiskastélyt fogadóvá építik át, felújítják az istállókat, a cselédlakásokból pedig apartmanokat alakítanak ki.

A világ pénzügyi nagyhatalma eurócsapdában?
www.mno.hu
Szajlai Csaba
Egy friss felmérés szerint Svájc vállalatainak 43 százaléka szívesen csatlakozna egy olyan egységes valutaövezethez, mint amilyen az eurózóna. A nem EU-tag kis alpesi országban ugyanakkor csak akkor lesz bevezethetõ az uniós fizetõeszköz, az euró, ha a lakosság népszavazáson úgy dönt, hogy csatlakozik az Európai Monetáris Unióhoz.

Svájc nem tagja az Európai Uniónak, így az eurózónának sem, ám az országban élénk vita folyik arról, hogy bevezethetõ lesz-e a közös nyugat-európai fizetõeszköz, vagy sem. Bár Svájc az egész földkerekségen pénzügyi nagyhatalom, gyakorlatilag az Európai Unió által körbezárt államról van szó, amely gazdasági kapcsolatainak kétharmadát szomszédaival – Németországgal, Ausztriával, Franciaországgal és Olaszországgal – bonyolítja le. Egy kutatás során bebizonyosodott, hogy a svájci cégek 43 százaléka szívesen integrálódna az eurózónához, miután kivitelük zöme oda irányul; ily módon pedig érzékenyen reagálnak nemzeti fizetõeszközük, a svájci frank és az euró közötti árfolyamarány ingadozásaira. A cégvezetõk mindazonáltal úgy vélik, hogy külföldi ügyleteik szempontjából mindenképpen pozitív változást jelentene az ország csatlakozása az euróövezethez. Egyes sokat exportáló svájci vállalatok már tervbe is vették, hogy a fizetéseket euróban adják ki, mert így is csökkenthetik az árfolyamkockázatot. Ehhez persze a dolgozóknak is hozzá kell járulniuk. Noha az említett vizsgálatba mindössze harminc svájci céget vontak be, ezek a nagyvállalatok az ország tõzsdei piacának hetven százalékát reprezentálják.

A világ pénzügyi nagyhatalmaként számon tartott Svájcban természetesen lehet euróban fizetni, sõt semmi akadálya sincs annak sem, hogy az üzleti élet szereplõi a tranzakciókat egymás között is euróban bonyolítsák le. Egy zürichi bank illetékese hangsúlyozta, hogy miután Svájc összes szomszédja euróval fizet lassan két esztendeje, szinte kézenfekvõ, hogy az alpesi köztársaságban is részben fizetõeszköz lett az uniós pénz. A svájci pénzügyminisztérium hivatalos közleménye szerint a közös uniós fizetõeszköz nem jelent kihívást az egyébként stabil bázisú svájci frank számára, ám több üzletágban már párhuzamos valutává nõtte ki magát.

A mindennapi életben amúgy megvan a maga természetes helye az eurónak: nemcsak a turisták, hanem maguk a svájciak is használják, de ettõl az euró még nem vált hivatalos pénzzé. Mellesleg a kis alpesi köztársaságban a pénzkiadó automatákat már rég átállították az európénzérmékre és -bankjegyekre – valószínûleg többet is, mint amennyit egynémely uniós tagországban. Elsõsorban az idegenforgalom és kereskedelem területén vált párhuzamos valutává az euró; a szállodákban és az üzletközpontokban már a számlát is kiállítják kívánságra euróban. A legnagyobb svájci kiskereskedelmi hálózatoknál is elfogadják az eurókészpénzt, de csak a bankjegyeket, a váltópénzeket még nem. A nagy benzinkutak ellenben nemcsak elfogadják, hanem vissza is adják az eurócentet, sõt a svájci vendéglõsök is kialakítottak már egységes politikát; gyakorlatilag minden vendéglõs maga dönti el, hogy elfogad-e eurót fizetség gyanánt. Svájcban a kérdésrõl elvileg népszavazáson kell dönteni, ám az Európai Monetáris Unióhoz (EMU) csak abban az esetben lehet csatlakozni, ha az ország belép a nyugati közösségbe is. Svájc formális csatlakozását az EU-hoz azonban több tényezõ is gátolja. Ezek egyike a legendás semlegesség feladása, továbbá a szigorú banktitok liberalizálása. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy a helvét köztársaság polgárai elméletileg már minden elõnyét élvezik az EU-tagságnak. Svájc ugyanis olyan megállapodást kötött Brüsszellel, amelynek értelmében a svájciak az idei évtõl kezdve szabadon telepedhetnek le az unióban, míg ugyanazt az EU-állampolgárok csak tíz év múlva tehetik csak meg az alpesi országban. Mindemellett a vámok kölcsönös lebontásával a svájci gazdaságnak biztosítják az EU piacához való hozzáférést, míg a svájci szövetségi állam garantálja a meghozott törvények EU-kompatibilitását. Gazdasági hátrány így semmiképpen sem származik a választott magányból.
***
Zürich a leggazdagabb.
A lakosság vásárlóereje alapján Svájc a legmódosabb európai ország. Az európai átlagos vásárlóerõt 100-nak véve Svájc indexértéke 196. A legszegényebb ország, Románia 16 ponttal, ám Magyarország is mindössze csak 36 ponttal “büszkélkedhet”. Mindez a német Consodata Marketing Intelligence és az osztrák RegioData Research felmérésébõl derül ki. Ha a vásárlóerõ-értéket vesszük alapul, akkor Európa leggazdagabb régiója Zürich; a svájci kantonban és környékén több mint kétszer annyit költhetnek, mint az európai átlag. A régiók szerinti megosztásban is Svájc vezet. Az ország összes kantonja a lista élén áll. Közöttük is az elsõ helyet Zürich foglalja el, 213 ponttal.

1991 óta most elõször esett vissza az amerikai mozigyárak bevétele. A tuti trükkök nem jöttek be.
 Mindazonáltal a filmek városa kitûnõ évet zárt, tavaly második alkalommal lépte túl az összbevétel a 9 milliárd dollárt, ez mégis kevesebb volt, mint a 2002-es.
Két éve 9,31 milliárd volt a forgalom, míg tavaly "csak" 9,27. A nem túl jelentõs árbevételcsökkenés mögött aonban komoly nézõszám-visszaesés látható.
1,53 milliárd alkalommal mentek az amerikaiak moziba az 1,6 milliárdos 2002-es csúcshoz képest.
Szakértõk szerint lehetséges, hogy a tavaly elõtti év sikerült "túl jól", akkor mutatták be a Spider Mant, az Austin Powers és a Star Wars filmeket, amelyeken nem tudott túltenni tavaly sem a Charlie angyalai, sem pedig a Matrix folytatások.
A Hulk bevételei sem alakultak a várkozásoknak megfeleõen, így a további sikerekkel, mint például a Nemo vagy a Gyûrûk ura 2. sem sikerült túlszárnyalni 2002-t.
Jövõre a nagy reménységek a Spider Man 2, a Catwoman és egy újabb Harry Potter. Az elsõ hétvége máris jelentõsen jobban alakult mint 2003-é. Most 14 százalékkal többen mentek moziba, mint egy éve.

Reuters

Te Deumának dallamát ma minden tévénézõ ismeri mint az Eurovízió szignálját, amely például a labdarúgó-mérkõzések nemzetközi közvetítése elõtt is felhangzik. 25 éve William Christie karmester, a francia barokk zene szerelmese Charpentier egyik "zenei idilljének" címét adta az általa alapított "Virágzó mûvészetek" (Les arts florissants) együttesnek. A zene, a költészet, az építészet és a festészet allegóriáit megjelenítõ alkotást 1685-86-ban adták elõ Guise herceg udvarában, ahol a komponista élt.

A társulat ezt a mûvet és Charpentier "Orfeusz alászállása" (La descente d,Orphée) címû mûvét tûzi mûsorára januárban, a párizsi Zenevárosban sorra kerülõ esteken, majd európai körútra indul a 300 éve elhunyt komponista alkotásaival (Bécsben január 25-én lépnek fel). Februárban Chicago, Washington és New York koncerttermeiben csendül fel a fél évszázada divatba jött, háromszáz éves francia muzsika.

A francia barokk zenérõl Jean-Baptiste Lully mellett ma már talán a legtöbbünknek Marc-Antoine Charpentier neve jut az eszébe. Charpentier 1643-ban született Párizsban, s rövid megszakítással itt élt és alkotott egészen 1704-ben bekövetkezett haláláig. Az említett megszakítás egy néhány éves római tartózkodás volt, amelynek során Charpentier zenét tanult Giacomo Carissiminél (1605-1674). 1670 körül Rómából hazatérve szembesülnie kellett a korabeli zenei közönséget élesen megosztó kettõsséggel: míg egyesek a - különös módon éppen olasz származású Lully képviselte - tiszta francia zene kizárólagos létjogosultsága mellett foglaltak állást, mások a haladónak tekintett olasz zene meghonosítására törekedtek (Mazarin például e szándékkal rendre olasz énekeseket, zenészeket és zeneszerzõket alkalmazott). Charpentiert természetesen sokan a francia muzsikát megrontó, olaszoktól függõ zeneszerzõnek tartották, de az arisztokrata Marie de Lorrain - "Mademoiselle de Giuse" - pártfogása révén - magas tenor - énekesként és zeneszerzõként egyaránt sikeressé vált.

1672-ben Lully megszakította kapcsolatát Moliere-rel, s a drámaíró ekkor Charpentiert választotta társulata - a Comédie Française - zeneszerzõjévé. Az 1673-ban bemutatott Képzelt beteghez már õ írta a teljes, mintegy hetven percnyi zenét, s Moliere hamarosan bekövetkezõ halála után is még évekig együtt dolgozott a társulattal. Ezzel párhuzamosan egyre több egyházi zenét is szerzett, s a trónörökös szolgálatában állva az udvari kápolna zenészeként elnyerte a naponta misére járó XIV. Lajos jóindulatát is. Bár egy hirtelen betegség miatt nem tölthetett be vezetõ pozíciót az udvarban, nagy megtiszteltetés érte, amikor a jezsuiták a zenéjérõl híres - l´église de l´opéra-ként emlegetett - Szent Lajos templom zenei vezetõjévé kérték fel, s egyházzenei mûvei nagyrészt e templom részére íródtak. Utolsó kinevezését 1698-ban kapta: az udvari Sainte-Chapelle zenei vezetõje lett. Legkiválóbb tudós ismerõje, H. Wiley Hitchcock szerint "nem utolsó érdeme az volt, hogy megteremtette a francia és az olasz stílus szintézisét, minden hivalkodás nélkül már elõre felmutatva az ízlések ama egyesítését, amellyel késõbbi szerzõk, így François Couperin is dicsekedtek".

Két évszázadnyi mellõzöttség után az 1900-as évek elején néhány francia zenész újfent felfedezte Charpentier muzsikáját, s a II. világháború után megjelent elsõ Charpentier-monográfia után egyre nagyobb számban jelentek meg zenéjével foglalkozó írások. Miután William Christie a 70-es évek végén létrehozta a régi zenét játszó Les Arts Florissants zenekart (amelynek egészen különleges elõadásmódját nem is olyan régen Budapesten is megcsodálhattuk, s amelynek rendkívül sokat köszönhet a reneszánsz és barokk zenét kedvelõ közönség), Charpentier zenéjének megismertetéséért is igen sokat tett. Késõbb Párizsban megalakult a Société Marc-Antoine Charpentier, s azóta egyre több felvétel készül a zenetörténetben mindamellett méltó helyüket még mindig nem elfoglalt darabjairól.
Forrás: MTI-Panoráma, AFP, Új Ember

Szabó Magda ajtói
www.168ora.hu
Sándor Zsuzsanna

Idén a legjobb külföldi szerzõnek járó Femina-díjat Szabó Magdának adták át Párizsban. Az egy csapásra világhírûvé lett szerzõhöz látogattunk el Debrecenbe.

Ötvenes, termetes férfi áll az ajtóban, kezet nyújt.
- Tasi Géza vagyok. Keresztanyám a szomszéd lakásban van, mindjárt átjön. Itt szokta a vendégeit fogadni.

Mintha évszázadot lépnénk vissza a múltba, az ódon, félhomályos szobába. Biedermeier bútorok, rojtos terítõk, porcelánok.
- Rickl Máriáé volt minden - súgja Géza.

Rickl Mária, a debreceni nagypolgári úrasszony utálta kálvinista menyét, s hogy léha fia házasságát tönkretegye, unokáját, Jablonczay Lenkét erõszakkal magához vette. Történt mindez valamikor az ezernyolcszázas évek vége felé. A családi ármányok, csalárdságok krónikáját aztán Lenke lánya, Szabó Magda örökölte, s a históriák mellé kapta hagyatékul Rickl dédnagymama bútorait is.

Régimódi történet jelen idõben. Egy családregény "lapjai" peregnek a megfakult fényképeken. Csak téblábol itt a vendég, mint egy kései, hívatlan rokon.
- Hová ülhetnékõ
- Bárhová, csak oda ne. Az keresztanyám helye.

A férfi öreg bársonypárnát igazgat a kanapén. Õ is Jablonczay-sarj, zenészcsalád ivadéka. Trombitált, dobolt, amíg a negyedik gerincmûtétje után le nem százalékolták. Néhány év óta "fõállású" keresztfiú. Mondja, legalább nem gondol annyit a maga bajára. Szinte naponta idejár, gondját viseli a nyolcvanhat éves írónak.

Fürge léptekkel toppan a szobába Szabó Magda. A fehér rózsát sután nyújtom át, pillanatra elkomorodik.
- Nehogy magázz! Nem tudod, hogy engem mindenki tegezõ
 

Vackolódik a vánkoson, elnyújtózik a kereveten. Bronz hajával, elegáns fekete köntösében kortalan irodalmi dáma.
Meséli, a másik lakásban faltól falig érnek a könyvek, csak az íróasztala meg a két kutyája fér el. Tulia és Guszti ezredes nem zavarja a munkában. Jólnevelten kucorognak, amíg gazdájuk az írógépet püföli.
- Vakon gépelek, villámgyorsan. Versenyt is nyerhetnék - kuncog az író.

Az ötvenes évek végén költözött férjével, Szobotka Tiborral a Júlia utcai házba. Késõbb vették meg ezt a kisebb lakást is. Az asszony minden délután átjött ide, várta, hogy ura bekopogjon. Meghívta a férjét egy kávéra, naponta újra megismerkedni. Évtizedekig tartott a játék.
- Itt volt a viszonyunk, a másik lakásban meg a házasságunk.

Harminchat évig éltek együtt, az utolsó tíz esztendõben már egyfolytában ápolta a súlyos beteg férfit. Halála után Magdának csak az irodalom maradt társnak. Magányában gondolta át, ki állt mellette a keserû években, ki segítette betegségben, bajban. Úgy érezte, egykori öreg házvezetõnõjének, Emerence-nek köszönheti a legtöbbet.
- Annyira tiszta ember volt, hogy mellette mi és a barátaink szüntelenül szégyelltük magunkat.

Egyszer Déry Tibor feleségével meglátogatta Szabó Magdáékat. Emerence meleg vacsorát fõzött, szobalánynak öltözött, de mint egy királynõ, úgy tálalta fel az ételt. Amikor a vendégek távozni készültek, fölsegítette rájuk bundájukat. Déry borravalót nyomott Emerence markába. Nagy pénz volt akkoriban háromszáz forint. A cseléd levágta a pénzt az asztalra Szabó Magda elé: "Egye meg!" Döbbenten nézett rá az író: "Tessékõ" Emerence kihúzta magát: "Jegyezze meg, én szeretetbõl szolgálok maguknál. Az író barátjának pedig azt üzenem, hogy egye meg a pénzét!"

Emerence nemcsak az íróházaspárral törõdött. Már hajnalban söpörte az utcákat, aztán rohant haza kis házába fõzni. Ebédet vitt azoknak, akiknek nem volt mit enniük, sorba látogatta azokat, akikre mások nem nyitottak ajtót. Egyébként egyedül élt, soha senkit nem engedett be a házába. Titkait hiába fürkészték a környékbeliek, senki sem tudta, miért zárkózik be annyira az öregasszony. Csak Szabó Magdának vallotta be egyszer: nyolc kóbor macskát fogadott be, s ha kiderülne, a lakók utcára zavarnák az állatokat.

Emerence történetét és a tragédiával végzõdõ barátságot könyvbe írta Szabó Magda. 1987-ben jelent meg Az ajtó, és nem forgatta fel a honi irodalmi életet. Bár késõbb Belgiumban is kiadták, a könyv lassan feledésbe merült.
 

Néhány éve Osztovits Levente, az Európa Kiadó igazgatója életmûsorozat kiadására szerzõdött az írónõvel. Egyik nap bekopogott hozzá: elkérné Az ajtót, mert épp Párizsba indul, magával vinné a könyvet. Örült Magda, gondolta, az igazgatónak talán nincs mit olvasnia a repülõn. Annál inkább elképedt, amikor késõbb levelet kapott a francia kiadó vezetõjétõl, Viviane Hamytól: megkapták Osztovits úrtól a regényt, a kiadását tervezik. Még jobban meglepõdött, amikor egy újabb levélben madame Hamy azt írta: nemsokára Budapestre jönne, szeretne a szerzõvel és a könyv többi, még élõ szereplõjével megismerkedni. A francia hölgy hamarosan megérkezett, végigjárta Szabó Magdával a regény helyszíneit, felkeresték Emerence házát is.

Az ajtó októberben jelent meg Párizsban, és az idõs írót meghívták az ünnepélyes könyvbemutatóra. Szabó Magda keresztfiával utazott Franciaországba, találkozott Chantal Philippe-pel is, a regény fordítójával. Chantal elmesélte, már évekkel korábban "önszorgalomból" lefordította a regényt, s házalt vele a nagy francia kiadóknál, de mindenütt elutasították. Akkor senkit sem érdekelt a könyv. Végül feladta a küzdelmet, az írást fiókja mélyére rejtette. Ott hevert évekig. Az ügyrõl még a könyv írójának sem szólt, nem akarta, hogy a szerzõ megtudja: senkit sem érdekel Franciaországban a mûve. Nemrég madame Hamy felkereste a mûfordítót: "Kaptam egy magyar regényt... Nem volna kedve lefordítaniõ" Chantal csak nyelt egyet, és a kéziratot elõvette fiókjából.

Szabó Magdát és keresztfiát Párizs egyik legelegánsabb szállodájában várták. Amikor dedikált, utcabált rendeztek a tiszteletére a párizsiak. Az író elhûlve nézte az éneklõ, táncoló embereket. Szédítõ volt a szeretethullám. A legjobb francia lapok magasztalták a regényt, a Le Figaro kritikusa írta: "A magyar irodalom ékköve, csak Flaubert-hez és Prousthoz mérhetõ." Jeanne Moreau pedig azt nyilatkozta: meg kellene filmesíteni a remekmûvet, szívesen eljátszaná Emerence-t.

Naponta hat interjút adott franciául, angolul az író. Mielõtt hazaindult volna, madame Hamy megemlítette:
"A könyvedet felterjesztettem egy nemzetközi irodalmi díjra." Pár nappal késõbb fax érkezett Budapestre: vissza kellene menni Párizsba, mert Az ajtót Femina-díjra jelölték. Szabó Magda azt sem tudta, miféle kitüntetésrõl van szó. Csak késõbb mondták el neki: a Feminát a legjobb külföldi szerzõnek ítéli a nõi írókból, professzorokból álló grémium. Majdnem a Goncourt-díjjal egyenlõ értékû, és magyar író még sohasem kapta meg.

A párizsi hotel márványtermében tolongtak az újságírók. Az étterem zárt ajtaja mögött kör alakú asztalnál kávézgattak, tanácskoztak a zsûritagok. A hagyomány szerint fehér asztal mellett döntenek a díjazottakról.
 

Aztán végre kinyílt az ajtó. A bizottság szóvivõje bejelentette: "Az idei év Femina-díjasa madame Szabó." A magyar író meg csak állt a tapsoló, éljenzõ tömeg közepén, és arra gondolt: miért nem Arany Jánosnak vagy Ady Endrének jutott a siker. Délután a könyvkiadó fogadást rendezett a tiszteletére, virágcsokorral érkezett a francia kulturális miniszter is. Azóta már sürgöny érkezett a portugál, spanyol, olasz könyvkiadóktól is: megjelentetnék Az ajtót.
- Vajon miért éppen most fedezték föl a regénytõ - tûnõdöm.
Az író széttárja kezét.
- Habent sua fata libelli.
Csöndesen fûzi hozzá, talán ez is Emerence számos csodáinak egyike.
- Mit szólna a sikerhez?
- Üvöltene velem: "Nem szégyelli magát, hogy kiteregeti mások életét? Miféle szégyenletes mesterség ez!" Én meg rémülten rohannék a fürdõszobába, könyörögnék, hogy hagyja abba. Hálából írtam neki a könyvet. Mindenkirõl írok, akit nagyon szeretek.

Az utóbbi években visszavonultabban élt Szabó Magda, alig jelent meg a nyilvánosság elõtt. Dolgozott éjjel-nappal, gyermekkoráról írta a Für Elisét. Megviselték a kavargó emlékek, szemmûtéten esett át. Tavaly jelent meg a Für Elise, és már az ötödik utánnyomásnál tart. Idén adta ki az Európa az életmûsorozatát, és most jött a Femina-díj is. Kacag az író.
- Elmúltam nyolcvanhat éves, és itt a nagy come back!
- Keresztanyám fáradhatatlan. Sokszor könyörgök neki este, pihenjen már egy kicsit. Erre elõkapja a szótárait meg a nyelvkönyveit. Mielõtt kiutaztunk volna Párizsba, elõtte mindennap a francia rendhagyó igéket gyakorolta.
- Csak nem gondolod, Géza, hogy majd odaállok makogni a franciákkal! Mit csináljak, imádok tanulni.
- Az összes versét kívülrõl tudja, meg mások költeményeit is, rengeteget. Németül, angolul, franciául, latinul, még finnül is tud verset.
- Ógörögbõl, finnugorból doktoráltam.

A férfi hátradõl a fotelban, úgy nevet: itt még a postás is kiképzés alatt áll latinból. Úgy szokott köszönni: "Salve, Magda! Már megint gondoltak rád a diverzánsaid."

Mert bár a politikának sosem volt kegyeltje Szabó Magda, olvasói rajongtak érte. Még ma is kilószám hordja a postás a leveleket, tálca süteményeket. Az író meg egy-egy szeretetinvázió után napokig körmöl a szobájában. Minden levélre válaszol. Sajnálja az olvasókat.
- Én tudom, mennyit szenvednek. Nekem írják meg, ha elhagyják õket, kirúgják az állásukból, vagy eljátsszák a lakásukat.
Sosem követte az irodalmi divatokat, a formabravúr sem érdekli. Mondogatja gyakran: úgy kell írni, hogy mindenki értse. Az olvasó nem rejtvényt akar fejteni. Mesehiányos, érzelemszegény a világ, ezért is olvassák könyveit a fiatalok, idõsek is.

Az írónak amúgy percnyi szabad ideje sincs. A Régimódi történetbõl televíziós sorozat készül, a tizenkét epizódból még csak négy rész van készen. Tervezi, hogy folytatja a Für Elisét is. Díszpolgár a második kerületben, még az önkormányzati testületi ülésekre is beül. Díszpolgár Debrecenben is, ingázik a városok között. A Széchenyi Akadémia tagjaként is akad teendõje.

A közéleti fröcsögésben viszont nem hajlandó részt venni.
- Író vagyok, minden magyar olvasónak írok. Számomra nincsen kettészakadt Magyarország.

Gézával hetente egyeztetik a feladatokat. A férfi interjúkat szervez, kiadókkal tárgyal - impresszárió, menedzser, szakács egy személyben. Magdának "kényes" a gyomra: csak a nehéz, zsíros, alföldi ételeket szereti. Köménymagleves paprikás krumplival. Lefüleli Gézát, ha kispórolja a szalonnát az ételbõl.
- Nagyon jó keresztfiú ez, bárhová megyünk, mindenki öt perc alatt beleszeret, odavannak érte a nõk.

Magda Bécsbõl hozatja a ruháit, Párizsban is járta a divatszalonokat. Smink nélkül nem lép a nyilvánosság elé. Ezért sem vállal sok interjút. Mikor írna, ha folyton a fodrásznál, kozmetikusnál ülne. A kozmetikusa anynyira szereti, hogy Magda kedvéért hétvégén is kinyitja az üzletét.
- Csak nem fogok úgy kinézni, mint egy haldokló százéves! Minden nõ hiú, mint egy macska, de én legalább nem titkolom.
- Az elegancia tartást ad az íráshoz is? - kérdem.
- Nem tudom megérteni: miért olyan nagy szám az nektek, hogy odaülök az íróasztalomhoz? Majd pihenek az urnában.
- Miket beszélsz, keresztanyám!
- Én már olyan öreg vagyok, hogy bármikor meghalhatok. Géza, aztán nekem gyönyörû, fedett urnám legyen!
A férfi felugrik, türelmetlenül matat a sublóton.
- Mindig olyan ideges ez a fiú, ha errõl van szó. Nem érti, hogy én a halálon is csak vihogok. Elképzelem, ahogyan csomóan ott állnak majd szomorkodva, és olyan komikus az egész.

Géza végre visszaül az asztalhoz.
- Keresztanyám semmitõl sem fél. Amikor Párizsból jöttünk haza, hatalmas légörvénybe kerültünk. Úgy dobálta a vihar a Boeingot, hogy azt hittem, végünk van.
Õ meg azt mondja: "Jaj, de jó, mint a hullámvasúton!"
- Úgy ugráltunk, mint a fecske. És milyen isteni volt az a mustár! Szóltam Gézának, el kéne tenni egy zacskóval.
- Tényleg semmitõl sem félõ - fordulok Magdához.
- De, egytõl, a piszoktól. Fõleg az erkölcsitõl.
- És már Emerence sincs, aki takarítana.
- Édesem, itt van Géza, és õ megszervezi körülöttem az embereket.

A férfi Pesthez közel él a családjával. Házában már padlásig érnek Szabó Magda könyvei, levelezése, a róla szóló cikkek. Mondja a férfi, ha majd eljön az ideje, múzeumnak rendezi be ezt a Júlia utcai szobát, itt lesz a hagyaték is kiállítva. Addig meg gyûlnek nála a papírok. Hét kutyája, hat macskája már megtanult vigyázni a rekvizitumokra. Õ is minden kóbor állatot hazavisz, ahogyan egykor Emerence. Meg ide, Magdához is hordja a hontalan négylábúakat. Ha nem találnak gazdát, felhívja az állatmenhelyet.
- Géza, as-tu donné quelque chose a manger aux chiens? (Géza, adtál enni a kutyáknak?)
- Keresztanyám, elég nekem a latin, még a franciával is piszkál?
- Csak csokoládét adtam nekik reggelire.

A férfi eltûnik az ajtóban, kisvártatva Guszti ront a szobába. Az angol kopó azonnal közénk furakszik.
- Látod, drágám, a testével véd engem. Elõléptettem ezredesnek. Egy rossz mozdulatodra rád ugrana.

A marcona kutyakatona egy perc múlva már pacsit ad, aztán a "mamához" bújik.
- Buon giorno, gyönyörû csillagszemû! Ne engem csókolgass, hol a feleséged?
Tulia, a fajtiszta husky száguld a szobába. Õt is Géza találta: a kóbor állat éppen a Júlia utcai ház kapuja elõtt rogyott össze.
- Nem hagyom ott pusztulni a zuhogó esõben! - méltatlankodik a ház asszonya.
Tulia szétterpeszkedik a biedermeier kanapén, lábacskáit lóbálja a karfán.
- Behavior self! (Viselkedj!)

Ebédidõ van kutyáknak, gazdának, utána meg irány a munka. Magdának márciusban vissza kell mennie Párizsba, meghívták a párizsi magyar intézetbe, még meg kell írni az elõadást is.

Kikísér Szabó Magda, aztán a lépcsõnél megáll.
- Megvárom, amíg leérsz, majd integetek.

A kapuból még visszanézek. Fekete selyemkabátjában, topánkájában mint egy aprócska, öreg varázsló. Átinteget az évszázadokon.
- Gyere el máskor is, ha ráérsz. Szeretem, ha beszélgetnek velem.