Rovat: Nyugati Kapu
1999. augusztus 17., kedd 00:00
Nagy László emlékezése az első Páneurópai Piknikre Jó napot, Európa!
Nagy László emlékezése az első Páneurópai Piknikre
„Nekem azóta is meghatározó élményem ez a
nap.
Különösen azért, mert gyermekként négy évig jártam német iskolába, és
ezért
mindig érzékeny voltam a német megosztottság problémáját illetően.
Külön
örülök, hogy ha csak egy mákszemnyit is, de tehettem barátaimmal
együtt
valamit Németország és talán Európa egyesítése érdekében.”
Több mint tíz év telt el azóta, hogy Mészáros
Ferenc 1989. június 20-án Debrecenben arra gondolt, hogy milyen jó is
lenne
Sopron mellett a „vasfüggöny” helyén szalonnasütéssel egybekötött
pikniket
tartani. Síppal, dobbal, nádi hegedűvel búcsúztatni a diktatúra
gyűlölt
szimbólumát.Az ötletet Filep Mária továbbfejlesztette és megkereste
Magas
Lászlón keresztül a soproni MDF tagságát, hogy legyen partner az
ügyben.
Az MDF be-vonta a munkába a Soproni Ellenzéki Kerekasztal tagjait is,
az
SZDSZ-t, a Kisgazdapártot és a FIDESZ-t, hiszen abban az időben minden
nagyobb megmozdulást közösen szerveztek. Debrecenből a „Szabadság
Őrvárosából”
hólabdaként gurult az ötlet Sopron, a „Hűség Városa” felé. Mire ideért
lavina lett belőle! Három órán keresztül folyt Európa részleges
egyesítése.
Három órán át szavaztak az NDK polgárai a lábukkal Honecker ellen.
Három
óra, amely megrengette a világot!
Bár abban a három órában leginkább Bella Árpád alezredes és útlevélkezelői alatt rengett a föld. Szerencse, európai módon – egzisztenciájukat is kockára téve –, higgadtan kezelték a kialakult helyzetet. Ezért van most emlékhely a határon és nem kegyhely! (Idézet Bella úrtól!) Mindez történt Pozsgay Imre államminiszteri védnöksége alatt. Igazi közép-kelet európai, idilli történet, gulyással, szalonnasütéssel, Kállay-kettőssel! De mi volt a Piknik igazi eredménye és érdeme? Az európai fejlődés egy bizonyos irányba tartott megállíthatatlanul. Viszont tabuk állták útját. Ezek a tabuk dőltek meg Sopronpusztán. A legnagyobb eredmény a pszichés hatás volt, főleg ahogy Kelet-Európa diktátorai reagáltak. Sokk és csöndes bele-törődés! Nagyon sok olyan dolog volt, ami 1989. augusztus 19-e előtt lehetetlennek tűnt, 1989. augusztus 19-e után viszont természetessé vált. Ez segítette és gyorsította fel a kormány döntését is, ami egy nagy lépés volt az NDK és az európai status quo (gondolok itt a jaltaira) összeomlása felé. Egyszer megkérdezem Mészáros Ferit, hogy 1989. június 20-án gondolta-e, hogy ötletéből ilyen lavina válik. Ahogy ismerem, azt mondja majd, hogy gondolta a fene! Megjelent a Páneurópai Piknik 1989-1999 című
Nyugati
Kapu ingyenes különszámában
Páneurópai Piknik az interneten |