CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2004. január 23., péntek 23:49

A remény variációi kivételesen gazdaggá tették képeit, és életét is

A remény variációi kivételesen gazdaggá tették képeit, és életét is

   2004. január 23-a van, néhány perccel múlt 5 óra. A Várkerület Galériában minden kellék készen áll. A falakon Szarka Árpád festőművész képei függenek. A közönség, család, egykori tanítványok a Széchenyi Gimnáziumból, az Orsolya térről, tisztelők, rajongók gyűltek össze és egy kivételes tehetség, egy kedves, mély érzésű soproni polgár tíz év után ismét itt van közöttünk. Jó estét Tanár Úr, jó estét Árpi bácsi! Köszönjük, hogy eljöttél!


Prof. Dr. Winkler András
   Nagyon hiányoztál. Hiszen tíz éve már, hogy alapvetően megváltozott a kapcsolatunk Szarka Árpád festőművésszel. Tíz éve múlt, hogy utoljára láttuk kedves alakját, és hangját is egyre messzebbről halljuk már. Tíz éve, hogy már nem szeretett városában, Sopronban alkot, fest, és rajzol, hanem nagy égi vásznán.

A festőművész özvegye és fia, Szarka György
   A kiállítás képeit szemlélve a klasszikus, örök Szarka Árpád tárul elénk, színgazdagságában, óriási mesterségbeli tudással. A kedvenc témák: Sopron, a Dunántúl tájai, a Balaton, színes virágok. A sötétből diadalmasan előtörő fények, mintegy saját sorsát ábrázolva, hiszen keresztjei nagyszámúak voltak. A Sopron vármegyei család sarjaként idegen országban született, de örök sopronivá vált ember sohasem vesztette el hitét, bizodalmát. Senki sem ismert annyi zöld színárnyalatot, mint ő. A remény variációi kivételesen gazdaggá tették képeit, és életét is.
   Szarka Árpád, amikor más elkeseredett volna a szörnyű háborús évek, a kegyetlen fogság után az élet nagy ajándékának tartotta szabadulását. „Olyan erdőkben éltem, ahol nem voltak állatok, madarak és emberek haltak meg mellettem".
   Amikor Sopronból menni késztették volna, ő maradt. Inkább az általános iskolát választotta, de Sopront. Így találkozhattam vele, mint tanárommal az Orsolya Téri Általános Iskolában. Maradandó élmény számunkra a rajzóra Szarka Árpáddal a még romos városban, a Nagyuszodánál, a Szent Mihály templomnál. Felejthetetlen, amikor odajött hozzánk és átvette a ceruzát. Még ma is látom a kezét imponálóan siklani a papíron.
   Szarka   Árpád   sokoldalú   művész   volt. Akvarelleket, olajfestményeket, pasztellképeket alkotott. Tájképek, városképek, csendéletek, portrék, történelmi, bibliai kompozíciók készültek műhelyében. És, talán kevesebben tudják, hogy kiváló karikatúrákat rajzolt.
   Téli képeiből sugárzik a hó tisztító jóindulata, önmaga fehérségét áldozza fel a tisztaságért. Őszintén tükröződnek a vízfelületek. A fák, a bokrok meghitt barátaink.
   Szorgalmas művész volt, jól kihasználta a neki mért időt. Sok-sok tárlatáról gondosan összegyűjtött vendégkönyvei, a soproni művész, a kiváló pedagógus történeti dokumentumai. Megható, mikor egy kisdiák a kiállítástól ihletve rajzolni mert a vendégkönyvbe. Vitorlást, és színes virágokat. És egy vers, melynek utolsó sora: „Szeressétek ezeket a fákat!"
Szarka Árpád nagyhatású művész, és ember volt. Festményei, alkotásai Európa számos országába, sok világrészre eljutottak. A Soproni Aranykönyvben olvashatjuk: „Örült ennek, mert úgy érezte, hogy messze költözött képeivel egy kicsit Sopron szépségét és üdvözletét küldte szét a világba."
Szarka Árpád az a művész volt, akivel ugyanolyan meghatározó élményt jelentett személyesen találkozni, mint alkotásaival.
Kedves Család, Kedves Vendégeink!

   A Soproni Képzőművészeti Társaság ma hálával  telten  megidézte  Szarka  Árpádot,  a festőművészt, az embert, a tanárt. Érezzük, eljött. Mikor a megnyitót írtam, tudtam, Árpi bácsi atyai jó-barátom mellettem áll, és fínoman vezeti a ceruzámat, mint egykor.
 
A kiállítást megnyitom.

       Prof. Dr.  Winkler András


Elhangzott 2004. január 23-án, a Várkerület Galériában Szarka Árpád festőművész emlékkiállításának megnyitóján. A kiállítás megtekinthető 2004. február 6-ig munkanapokon 10-16 óráig, szombaton és vasárnap 10-13 óráig.