|
Lapszemle 2004. január 25.
Friss képek a Marsról
A marsi egyenlítő közelében tartózkodó Opportunity több mint 10 ezer
kilométerre dolgozik a Spirit nevű űrjárműtől. Az Opportunity egyébként
hasonló felszereltésű, mint a korábban a Marsra érkező Spirit. A két űrjármű
közös célja az élet utáni kutatás.
Amerika (is) a Holdra tart
Nagy tervek következnek Az elnök óvakodott attól, hogy tervét illetően költségeket is említsen. Annyit azonban elmondott, hogy a 2008 és 2014 között kifejlesztendő új holdűrhajót a Nemzetközi Űrállomás 2010-es elhagyásával és az űrsikló-flotta nyugdíjazásával felszabaduló, évi mintegy hatmilliárd dollárból lehetne finanszírozni. Addig is a következő öt évre egymilliárd dollárral megemelik a NASA költségvetését, amit a NASA belső átcsoportosítással 11 milliárdra kell, hogy kiegészítsen. Ám így is kérdéses, lesz-e elég pénz a holdűrhajó kifejlesztésére. Az elképzelés szerint 2015 és 2020 között hajtanák végre az 1972 óta első holdraszállást. Így teljesülhetne Eugene Cernan, az utolsó Holdon járt ember ígérete: „Megfogadjuk, hogy visszatérünk, békével és reményekkel, az egész emberiségért.” 2024-től kiterjesztett küldetéseket hajtanának végre, amelyek célja egy állandóan személyzettel ellátott bázis építésének előkészítése lenne. Nyilvánvaló, hogy egy holdbázis kiépítése éveket vehet igénybe. Így valószínű, hogy az ezt követően meginduló esetleges emberes Mars-programhoz kifejlesztendő űrhajó, lakómodul, stb. miatt egy Marsra-szállásra legkorábban csak a 2030-as években kerülhet sor. Miért lett épp most olyan fontos a Hold? 1972 óta nem járt ember a Holdon, miért kellene épp 2020-ig visszatérni oda? A választ sokan abban látják, hogy az idén kerül sor az elnökválasztásra az Egyesült Államokban. Ám még jó pár indokot lehet felsorolni. A NASA presztízse óriásit csökkent a Columbia űrrepülőgép tavaly februári tragédiája után. A Challenger-katasztrófa utáni sokk óta először fordult elő, hogy Amerika hosszabb ideig nem juttat embert az űrbe. Ezt még tetézheti, hogy az orosz Szojuz űrhajókat kell mindezért igénybe venni. Egy olyan űrhajóét, melyet még a hatvanas években a versenytárs Szovjetunió fejlesztett ki. Ám a NASA számára még ennél is nagyobb döfést jelentett, hogy tavaly a Kínai Népköztársaságból saját fejlesztésű űrhajóval Föld körüli pályára állt, majd onnan épségben visszatért Jang Li-vej, az első kínai űrhajós.
Bush szerint el kell jutnunk a Holdra, ott állandó bázist kell kiépíteni, majd ezt követően vághatunk neki a Mars meghódításának. Európa másképp gondolja. Európa célja főleg a Mars Az Európai Űrügynökség (ESA) az Európai Uniótól független tudományos szervezet. Ez általában kedvez az űrprogramoknak, talán a népszerűsítés hatékonyságát kivéve. Ezért az amerikai terveknél jelenleg sokkal kidolgozottabb ESA-tervek kevesebbekhez jutottak el, mint Bush bejelentése. Az ESA 2001-ben hirdette meg három évtizedre tervezett Aurora-programját. A tervek szerint a három évtized alatt indítandó valamennyi űrszondát és fejlesztést e programnak rendelik alá. A cél a teljes Naprendszer, de leginkább a Földhöz közeli, szilárd felszínű égitestek felderítése. Kiemelten fontos égitest ebből a szempontból a Mars. Az Aurora-program ugyanis az első emberek Marsról Földre történő visszatérésével ér véget. Ennek érdekében az európai űrkutatók 2030-as befejezéssel olyan ütemtervet dolgoztak ki, amelynek keretében a távirányított és az automatikus dokkolást, a Föld és a Mars légkörében történő repülési és leszállási technikákat kísérleteznék ki. Az ESA szakemberei úgy látják, a Mars-utazás tesztelésére a Hold a kínálkozó égitest. A majdan Marshoz eljuttatandó űrhajókat és lakómodulokat ezért a Holdra is el kell juttatni, így építvén ki egy holdbázist, noha az tényleg csak egy lépcső lenne a program egészében. Az Aurora-terv két, időben jól elkülöníthető részből áll. A 2005 és 2015 közötti időszakban a legfőbb cél a technológiai fejlesztés és a kutatás. Ennek szellemében 2005 és 2015 között kétféle feladaton dolgoznak majd a kutatók. Az egyik az irányjelző program, amelynek keretében a technikai fejlesztésekre, s azok „élesben” történő kipróbálására helyezik a hangsúlyt, elsősorban Föld körüli pályán keringő műholdak automatikus dokkolására és más műholdak visszatérésére. Mindez nem új feladat, hiszen az ESA korábban a Nemzetközi Űrállomásra tervezett egy mentőűrhajót, aminek kísérleti példányát 1998-ban sikeresen elindították, s az a világűrből épségben visszatért. A következő tíz év másik feladata a Zászlóshajó missziók végrehajtása. 2009-ben indulna a Marsra az ExoMars űrszonda, fedélzetén a Pasteur nevű, élet után kutató roverrel, 2011-ben pedig már a talajmintát visszahozó Mars Sample Return indulna. Utóbbi sikere esetén az ESA Tanács dönt, s határozatot hoz arról, folytatható-e, s ha igen, milyen ütemben az Aurora-program. A 2015 és 2030 közötti évek elején további mintavevő szondák indulnak a Holdra és a Marsra azzal a technikával, melynek kifejlesztését 2015-ig kell befejezni. Ezek sikerét követően kell megépíteni a lakómodulokat és az űrhajókat. A tervek szerint a lakómodul már várni fogja az űrhajóst a felszínen. Kétféle űrhajót építenek majd, az egyik Föld körüli pályáról Mars (vagy Hold) körüli pályára szállítja az űrhajósokat, a másik pedig onnan a felszínre és vissza. A Marsra-szállás előtt a technikát a Holdon kell kipróbálni, ezért az űrhajókat először oda küldik előbb automatikusan, majd személyzettel. Az európai tervek szerint ezért a holdraszállásra 2020 és 2025 között kerülhet sor. Ha mindezt sikerrel végrehajtják, egy automata Mars-misszió után, 2030-ban indulhatnak az első űrhajósok a vörös bolygóra. Az ESA nem győzi hangsúlyozni, hogy az Aurora-programot komolyan gondolják, s az esetleges kudarcok a programot nem állítják le. Viszont késleltetik, hiszen ez lépcsőzetes felépítésű: nem lehet egyetlen lépcsőt sem átlépni. Ne feledjük, az Aurora-program hazánk számára is fontos lehet, hiszen Magyarország várhatóan néhány éven belül csatlakozhat az Európai Űrügynökséghez, s így a felsorolt programokban tevékenyen részt vállalhat. Kína is versenybe száll Kína nem akar a Marsra menni. Ám annál inkább meg akarja hódítani a Holdat. Lüan En-csie, a kínai nemzeti űrhivatal vezetője tavaly decemberben bejelentette, hogy 2007-ben kéttonnás keringőegységet állítanak Hold körüli pályára, ami legalább egy évig működik (Csang''o-1). Ezt követően 2010-ben mintavevő missziót indítanak kísérőnk felszínére. Lüan azt is elmondta, hogy ha a két misszió sikerrel jár, következhetnek az emberes utazások. A kínaiak koncepciója szerint ennyi repülés elegendő lesz, hiszen a technika már rendelkezésre áll, nekik azt újból már nem kell kifejleszteniük, mint annak idején a két nagyhatalomnak. Ha Kína tényleg arra készül, hogy a második évtized előtt embert juttasson a Holdra, akkor akár egy újabb, bár az előzőnél jóval szerényebb űrverseny is kialakulhat, ám már három űrhatalom részvételével. A kérdés az, hogy az Egyesült Államok hajlandó-e feladni vezető helyét a világűrben?
Időről időre felbukkannak különféle „bizonyítékok”, amelyek az 1969 és 1972 közötti amerikai emberes Hold-program létét kérdőjelezik meg, s állítják be egyszerű stúdiófelvételként. Néhány országban már bemutatták a Moonhoaxers (Hold-átverők) című dokumentumfilmet, amelyben az Apollo-programban dolgozó szakemberek nyilatkozzák, hogy valójában Nixon megbízásából Stanley Kubrick rendezte meg a holdraszállást. Eszerint az űrhajó Föld körüli pályára állt, ám ott is maradt, hogy a súlytalanságot szimulálhassák. A filmben olyanok nyilatkoznak, mint Donald Rumsfeld jelenlegi védelmi miniszter vagy Henry Kissinger egykori külügyminiszter. Néhány kiragadott „bizonyíték”: az amerikai zászló lobogni látszik a nem létező holdi légkörben, az egyik kövön pedig C betű olvasható (mint egy stúdiókelléken). A cáfolatok leírásánál most ne vizsgáljuk a politikai érveket, azt, hogy a Szovjetunió azonnal jelezte volna, hogy nem járt amerikai űrhajós a Holdon (lévén a szovjet követőantennák épp úgy vehették az adást, mint az amerikaiak). Nézzük inkább a tudományos érveket. A NASA soha nem titkolta, hogy több képet retusáltak. Ennek két oka is lehetett: az egyik, hogy több képen a köveket tudományos elemzés céljából megjelölték. Így kerülhetett C betű az egyik kődarabra. (Az eredeti képeken a betű hiányzik.) A zászlót sem a szél fújja: felül rúddal kimerevítették, majd úgy igazgatták, hogy lobogó zászló hatását keltse. (Ennek ellenére egyértelműen felismerhető a kimerevítés.) S vajon miért hasonlít úgy a holdi talajra annak a mintának az összetétele, amit a NASA jóvoltából az ELTE-n tanulmányoznak? A 2001-ben forgatott Moonhoaxers című filmmel kapcsolatban csak annyit, hogy bizonyos elemeit tekintve egyértelműen utólagos összevágásokból készült, s a nyilatkozók egy része életében nem dolgozott a NASA-nak. S akiket mindez még nem győzött meg, az nézze meg a nyolcvanas években forgatott Capricorn One (Földi űrutazás) című filmet, amelyben az USA-nak nincs pénze a Mars-program finanszírozására, így leforgattatja azt – teljes titokban. Mai szemmel nézve azonban egyértelmű, hogy még akkor sem voltak meg a megfelelő stúdiókövetelmények egy ilyen „átveréshez”. Ha pedig a nyolcvanas években nem tudtak leforgatni egy – akkor már ismert környezetben játszódó – Marsra-szállást, hogy forgathatta le Kubrick az Apollo-11 holdraszállását? Jelenleg az amerikaiak negyede százaléka nem hiszi el, hogy Neil Armstrong valaha is járt a Holdon. H. F.
Vörösben az Eiffel torony www.dunatv.hu Vörös színű fényárba borult az Eiffel-torony. A káprázatos kivilágítással
a francia főváros jelképe öt éjjelen keresztül tiszteleg a kínai újév előtt.
A Majom Évének beköszöntét a franciaországi és a távol-keleti országból
érkezett kínaiak ezrei ünnepelték Párizsban. Ebből nem maradhatott ki az
Eiffel-torony sem, amely óránként a szokásos fehér csillagvillódzás befejeztével
teljesen elsötétült, majd kis hatásszünet után bíborvörösben izzott fel.
First Lady-jelöltek sajátos kampánya www.magyarhirlap.hu A keddi New Hampshire-i előválasztások előtti utolsó vitát is megtartották a demokrata elnökjelöltségre aspirálók. De nemcsak közöttük van éles verseny, hanem feleségeik között is, hiszen a szavazók megnyerésénél ők is számítanak. A New Hampshire-i voksolást az élről váró John Kerry felesége szókimondó természetéről ismert. A Heinz élelmiszer-ipari birodalom multimilliárdos örökösnője, Teresa ezzel a tulajdonságával nagy örömet szerez az újságíróknak, de állandó rettegésben tartja a kampánytanácsadókat. A 65 éves nő nyilatkozott már arcplasztikájáról, s tréfálkozva kijelentette, hogy "megcsonkítana" minden férfit, aki megcsalja a feleségét. Kerry legnagyobb New Hampshire-i ellenfelének, Howard Deannek a felesége ezzel ellentétes taktikát választott. Judith Steinberg ugyanis kihúzta magát a kampányból, mondván: orvosi munkájára kell koncentrálnia. A feministáknál ezzel szerzett ugyan jó pontot, és sokan úgy tekintenek rá, mint a modern nőre, aki megpróbálja összeegyeztetni a karriert és a családot, de a legtöbb elemző mégis úgy véli, távolmaradásával rontja férje esélyeit, hiszen ezzel azt mutatja, hogy a választás nem is olyan fontos. Ráadásul Dean felesége kijelentette, hogy ha férjét elnökké választják, ő akkor is folytatni kívánja munkáját, amire még nem volt példa Amerikában. Még Hillary Clinton is feladta jogi pályafutását, pedig őt az utóbbi évtizedek legaktívabb First Ladyjének tartották, ellentétben a legkevésbé aktívak közé sorolt Laura Bushsal. Ráadásul a közvélemény nagy része az aktivitást is csak meghatározott területeken fogadja el. Ezek közé tartozik például az egészségügy, az oktatás és a környezetvédelem. Ez a szerep tökéletesen megfelelne Teresa Kerrynek, aki Amerika egyik
legnagyobb jótékonykodója. Adományaiból jut környezetvédelmi, oktatási
és művészeti célokra éppúgy, mint nő- és gyermekszervezeteknek. "Én továbbra
is én maradok, és azt fogom csinálni, amit most" – ígérte Teresa Kerry,
aki egyébként a demokrata jelöltek egymás közötti vitáit ostoba időpocsékolásnak
nevezte.
Hideg okozta a neandervölgyi halálát MTI – Panoráma Kutatók állítása szerint a neandervölgyi ősember a nagy éghajlati ingadozások következtében pusztult ki a jégkorszakban 30 000 évvel ezelőtt. Hasonlóan Európa első modern embereihez, a neandervölgyiek is dél felé húzódtak vissza a gleccserek elől és ott az egyre fogyatkozó élelem megszerzéséért egymással versengve, mindkét csoport kihalt. Erről számolt be a New Scientist tudományos folyóirat a Cambridge-i egyetem Tjeerd van Andel vezette harmincfős csoportjának elemzése alapján. A homo sapiens egy újabb, fejlettebb csoportja mintegy 30 000 évvel ezelőtt előbb Kelet-Európában tűnt fel és jobb vadászfegyvereinek, valamint melegebb ruházatának köszönhetően onnan kiindulva benépesítette az egész kontinenst – véli a régészekből, antropológusokból, geológusokból és klimatológusokból álló csoport. Az eddigi elméletek többek közt abból indultak ki, hogy a neandervölgyi ősembert a technikailag fejlettebb homo sapiens kiszorította, esetleg ki is irtotta. Grönlandi jégpróbák, az őskorból visszamaradt csontkövületek és növényi pollenek azt mutatják azonban, hogy az éghajlat megváltozása „drámai befolyást" gyakorolt a korabeli állat- és növényvilágra, és ez alól nem jelentettek kivételt az Európában élő neandervölgyiek és Aurignacien-emberek sem. (Kr.e. 30-40 ezer évvel létezett Nyugat- és Közép-Európában ez a felső-paleolitikus kultúra, amely az 1860-ban feltárt franciaországi Aurignac-barlangtól kapta a nevét. Magyarországi lelőhelyei az Istállóskői és a Peskő-barlang.) Az őskori időjárási térkép mutatja, hogy a téli hőmérséklet 30 000 évvel ezelőtt mínusz tíz Celsius-fokra süllyedt. Az emberek dél felé vándorlása pontosan egybe esett a jégtakaró előrenyomulásával Európa északi részében. Neandervölgyiek és Aurignacien-emberek végül is visszahúzódtak kis számú menedékhelyre Délnyugat-Franciaországba és a Fekete-tenger partvidékére. Ott valószínűleg táplálékhiány idézte elő mindkét csoport kihalását, ami által megnyílt az út a fejlettebb modern ember, a Gravettien kultúra előtt. (Ez a felső-paleolitikus kultúra Kr.e. 30 000 és 10 000 között létezett Európában, főként annak keleti és középső részén. Névadó lelőhelye a franciaországi Abri La Gavette. Számos települése ismert Magyarországon is.) |
