|
Őrangyal aránylik... az annyi mint...
Az igazság nem vajaskenyér...
Őrangyal aránylik... az annyi mint...
"És mondtam, hogy 'Őrangyalom, szívből kérlek' - tudod, az az imádság... Pedig elég gáz, hogy időnként keverem az őrangyal meg a védőszent dolgait... A nevem a védőszentem neve - az őrangyal névtelen, és csak és csak hozzám tartozik... Ugyanolyan neve pedig sokaknak van... Szóval Szent Erzsébet például lengyelnek, magyarnak, osztráknak, sok nőnek, aki az Erzsébet nevet viseli, egyformán gondozója vagy valami ilyesmi... szóval... tudom, hogy ocsmány vagyok, hogy csak ilyenkor jut eszembe valami imádságféle, ha gond van... de... annyira szeretném, ha oda vennének fel!!!"
Nem szó szerinti az idézet, de a boltban, miközben ma elrámoltam a vásárolt élelmiszereket, mellettem két lány beszélgetett, miközben harmadik társukat várták, aki még be se állt a pénztári sorba, hanem válogatott a müzlik környékén - ilyesmi monológot hallhattam a mélyvörösre festett hajú, nőiesen öltözött lánytól. A beszélgetés folytatásából világlott ki azután, hogy a beadandó jelentkezési lapokról folyik a társalgás. Az őrangyalt kérő lány a BME-re szeretne bejutni, elsőként azt fogja megjelölni. Küszöbön a jelentkezési lapok beadási határideje.
"Boldog gondok!" - mondhatják, akiket viszont az adóbevallásuk beadási határideje szorít. Sűrű ez a február mindenkinek. A kisebbeknek és szüleiknek is: a mai nap volt a középiskolába jelentkezés határnapja... És ha, teszem azt, van család, ahol a szülőknek nyakukon az adóbevallás benyújtásának időpontja, nagyobbik gyermekük felvételi jelentkezést ad be, a kisebbik pedig most kerül gimnáziumba... - merthogy biztosan van nem egy ilyen család... hát, ők egyetlen módon lehetnek úrrá a problémákon: előre gondolkodással, jó szervezéssel, jó időbeosztással.
A karrierért komoly erőbevetéssel dolgozni akaró és tudó, ambíciózus emberekből egyre többen "teremnek" hazánkban. Éppen ideje! Ideje, hogy ne csak a helyezkedéstől és tagkönyvektől, no meg rokoni és érdekkapcsolatoktól függjön a tettrekész emberek előrejutása, hanem a fentieken - előre gondolkodás, jó szervezés, jó időbeosztás - is múlhasson!!!.
Nehogy azt higgyék, Kedves Olvasóim, hogy rám jött a bölcselkedhetnék. Csupán visszarévedtem egy kicsikét a nem oly távoli múltba - ami azért (tekintve, hogy minálunk közben levezénylődött egy rendszerváltásnak, rendszerváltozásnak meghatározott folyamat - vajon, hányféle neve lesz ennek még a jövőben(?)... gondolok itt párhuzamként 1956-unk megnevezéseire a "történelem" folyamán...) eléggé távoli, mégis: 1980-ba. Akkor, nyáron, amikor a lengyel Solidarnosc megmozdulásai már zajlottak, egy ismerősünk "angliai" (értsd: Nagy-Britannia) rokonai nyaraltak pár napig Magyarországon, és az egész vendégsereg nálunk töltött egy augusztusi vasárnapot. Egy későn nősült magyar férfi (ötvenes évei elején), a negyvenes évei közepén járó angol feleségével, és Anthony nevű, tizedik éves kisfiukkal.
Az erdei kirándulóhelyen bográcsost főztünk, dinnye volt a csemege, és a melegtől is, az ételtől is kissé elbágyadva ebéd utáni, csendes beszélgetésbe merültünk. Egy darabig kettesével-hármasával alkottunk egy-egy kis kört, akik egy témáról cseréltek eszmét, azután hirtelen mindenki az angol nőre, illetve férjére kezdett figyelni, aki a tolmács szerepét töltötte be, és természetesen a maga kiegészítéseit is hozzátette. Arra terelődött ugyanis a beszélgetés, mi lesz a kis Anthony, ha nagy lesz.
Mire egyből a pénz került középpontba - mégpedig annak okán, hogy már évek óta spórolnak a közeljövőben elkezdődő iskolára: katonai pályára készült (vagy a szülei "készítették" arra, különösen az édesanyja, aki szemmel láthatólag igen büszke volt rá, hogy a gyermek megfelelt az elit iskola követelményeinek) a kisfiú, és hamarosan el is kezdi majd tanulmányait, tehát a teljes ellátás díja, az egyenruha, a... és csak dőlt a szó az asszonyból, mi minden és mibe fog kerülni nekik... de hát ők valakit csinálnak a kitűnő képességű gyerekből, és ezért semmi sem drága.
Annak idején, amikor nálunk minden olcsó volt, megütközve és elgondolkozva nézelődtünk jobbra-balra... eléggé zavarban, hogy mit is mondjunk..., ezt az egészet meghallván, felfogván. Mi tagadás, sajnáltuk is szegény angolokat, akiknél olyan drága az élet. Körülbelül ennyi szűrődött le "korlátolt" agyunkban, emlékszem. Még este is, szűkebb családi körben is elvitatkozgattunk, micsoda áldozatokat követel a nem igazán fiatal, és nem az anyagi jólét magaslatán élő házaspártól egyetlen gyermekük taníttatása...
Mai fejjel azonban, miután már nálunk is komolyabb súlya van a pénznek - jobban meg is becsüljük tehát! -, korántsem a sajnálkozás kerül előtérbe számomra, aki most visszaemlékezett a sok évvel ezelőtt hallottakra, nem. Sokkal inkább az: a házaspár előre gondolkodott, a házaspár jól megszervezte az életét, hogy a kitűzött cél megvalósuljon, és tökéletes időbeosztásra törekedett, hogy pénzt keresni is, élni is legyen lehetőségük úgy, hogy a célt egy pillanatig se tévesszék szem elől. Ennek megfelelően hangolták össze magyarországi tartózkodásuk rövid pár napját is.
Nem tudom, mi lett a kis Anthony-ból. Vezetéknevére nem emlékszem, így a neten se tudok utánakeresni: a katonai, avagy a politikusi ranglétrán tart-e már valahol most, úgy harmincöt éves kora körül járván. De: tegyük fel, minden ment olajozottan, ahogyan eltervezték, ahogyan megszervezték. Akkor nagy valószínűséggel feleséggel, kisgyermekkel éldegél valahol - talán hazájában, talán a nagyvilágban... és... Nektek, mai harmincas magyar szülők, kisgyermeketekkel EU-ba belépők, Nektek lesz "szülő-versenytársatok" ő, s gyermeketeknek gyermeke. Talán nem késő még, hogy Ti is alaposan átgondoljátok, mi is a szándékotok életetekkel a holnapot és a holnaputánt követően. Messze, évekre előre. Beszélgettek-e rendszeresen, nagyon komolyan a gyermekkel, mik a vágyai? Figyelitek-e képességeit, hogy azokat igazán kibontakoztathassa segítségetekkel, és a legjobbat hozza ki magából? Van-e komoly célotok? És van-e "betervezve" néhány alternatíva is arra az esetre, ha az "A" terv, az "A" verzió nem jönne be esetleg??? És máris, most is, mindent aszerint soroltok napjaitokban, óráitokban, hogy a célt elérjétek? Nem csak Mr. Anthony X úrral kell kiállnotok a megmérettetést, hanem még nagyon sok hasonlóval, aki - ahogy Ti is -, MINDENT meg akar adni a gyermekének... és ezt egész életével, minden percével akarja és teszi is.
A kép forrása: http://www.royal-navy.mod.uk/
Sebők Lili
|