|
Negyven cseppet leves után!
Princzes Ferenc 1997-es bora lett az első
Negyven cseppet leves
után!
Princzes Ferenc 1997-es
évjáratú
bora lett az első
A Kékfrankos a legszebb vörösborok egyike.
Boroknál
a szép a csúcs, nem pedig a jó. Olyan szép, hogy nem maradhatott el az
a Hotel Sopronban tartott verseny – az önkormányzat szervezésében –,
amelyiken
az dőlt el, hogy melyik a város legjobb Kékfrankosa.
Göndőcs Sándor étteremfőnök hordta a
kóstolópoharakat,
kíváncsian várta a végeredményt, ahogy mindenki. Hogyne tudnánk a régi
tanácsot: Vierzig Tropfen nach der Suppe! – Negyven cseppet leves
után!
Az eseményeken immár kívül és felül kerülve, az mondható el,
hosszabbra
kizenghet a múlt csütörtöki rendezvény. Egy véleményen voltak ebben a
szakzsűri
neves tagjai. Biztatóul szolgált a tizenegy szép bor, továbbá az,
hogy
ezután erősebben, szilárdabban köti össze az egy akarat, egy cél a
cselekvőket.
Sárosi Miklós, a hegyközségi tanács
borklubjának
titkára egy órával előbb kinyitotta a palackokat, hadd szellőzzenek.
Kovács
Árpád idegenforgalmi szakember arról beszélt: hagyományt szeretnének
teremteni;
a címet egy évig viselheti a bor, ezt kapják majd a város vendégei
ajándékba.
Kétezerben Princzes Ferenc 1997-es évjáratú
borát.
Lehet, ez is egy tartozása Sopronnak. Méltó
módon
kell halhatatlanná tenni a Kékfrankost. A bor készítése művészet,
szerencsére
ezen a tájon sok művésze akad. A bor esztétikai értékekkel jeleskedő
alkotás,
értékelése művészi tevékenység. Persze az igazi bírálókra gondolok –
nem
a társadalmi zsüri tagjaira –, akik mindent tudnak a borokról:
származást,
kort, érlelési módot. Utóbb dr. Gimesi Szabolccsal – a zsűri
elnöke
– és Molnár Tiborral, a hegyközségi tanács elnökével arról váltunk
szót,
mennyire fontos ez az első rendezvény. A polgármester azt mondja,
Burgenland
és a soproni borvidék összetartozását kellene jobban hangsúlyozni,
megjeleníteni
– még az uniós csatlakozás előtt. A Kékfrankosnak sajátos ízvilága
van,
illata finomságában, bonyolultságában szinte páratlan, ízbeli
tulajdonságai
kitűnőek, minden igénynek megfelelnek. Következhet hát a
bordiplomácia.
Igazuk van a szólóknak, ez is fontos dolog, ráadásul összefogást,
megértést
kívánó feladat. Arról persze lehet vitázni, milyen lépések
következzenek -
de hogy lépni kell, az nem vitás.
Tegyük hozzá: aki Sopronban nem Kékfrankost
kóstol,
annak igazából nem sikerül megismernie a várost. Egyszer még
verskellék
lehet ez a bor, mint Horatiusnál a falernumi...
V.
J.
|