CyberPress.Sopron

Csökkenteni akarják a borvidékek számát
www.vg.hu
Szerdán az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága elé kerül az új bortörvény. A borvidékek számának csökkentését illetően egyetértés van a szakmai
szervezetek és a politikai pártok között, míg a borász társadalom a borrégiók létrehozása ügyében megosztott.

 Szakmai és politikai konszenzus eredményeként szerdán az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága elé kerül az új bortörvény - mondta Botos Ernő Péter, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének főigazgatója, a téma miniszteri biztosa a távirati irodának. A javaslat a jogszabály azon változata, amelyben mind a szakmai szervezetek, mind a politikai pártok egyetlen kérdés kivételével egyetértettek.

Hozzátette: a bizottság elé kerülő javaslat a jogszabály azon változata, amelyben mind a szakmai szervezetek, mind a politikai pártok egyetlen kérdés kivételével egyetértettek.

A miniszteri biztos elmondta: a készülő új bortörvényt szakmai vélemények alapján azért kellett több mint 80 helyen módosítani, hogy az minél hatékonyabban segítse a szőlőtermesztés és a borászat szerkezetátalakítását, ami nem halasztható tovább.

Az átdolgozás eredményeként egyszerűsödtek az úgynevezett területi és borkategóriák, továbbá külön fejezet foglalkozik a törvényjavaslatban a Tokaji borral és azt a védett eredetű borok közé sorolja.

Ha a törvényjavaslatot a parlament elfogadja, akkor átalakul az ellenőrzés rendszere is. Botos Ernő Péter közölte: az egyeztetés eredményeként megszűnik a különleges minőségi bor kategória, ezzel egy időben megerősödik a védett eredetű bor kategóriája.

A törvényjavaslat rendeleti szintű szabályozást ír elő többek között a jégbor és a főbor esetében. Megszűnik a védett termőhely fogalma is.
Létrejönnek a borvidékekhez és a védett eredetű borokhoz kötött borminősítő bizottságok.
A miniszteri biztos tájékoztatása szerint a szakma csupán a borrégiók létrehozása ügyében megosztott.
Elmondta: abban egyetértés alakult ki, hogy a borvidékek számát csökkenteni kell, csak az vitatott, hogy ez milyen módon valósuljon meg.

– A felfedezés korszaka nem volt gondoktól mentes. A legfiatalabb generáció okulásául idézzük vissza, milyen kifogásokkal találkoztak akkor.
Az averzió már azzal kezdődött, hogy verset énekelünk. Micsoda hülyeség József Attilát énekelni? – húzták föl egyesek a szemöldöküket. Ők úgy gondolták, ha valaki dalt akar énekelni, rendelkezésére áll Schubert. Hasonlóan gyanakodva figyeltek, amikor gitárkísérettel énekeltünk népdalt, amelyet akkoriban többnyire elfuserált cigányzenei kísérettel sugároztak a rádióban. A kételkedőket végül is Vargyas Lajos, aki akkor a népzenekutató csoport igazgatója volt, csendesítette le egy ügyes húzással. Berendelték az együttest, odahívta az öszszes kollégáját, és kérte, hogy játsszuk el a repertoárt. És akkor jött a Szerelem, szerelem, A cönege madár, A hetedik… meg a többi. A végén a tanár úr odafordult a kollégáihoz, „most mondjátok a véleményeteket!” Becsületükre legyen mondva, nagyon értékes, termékeny vita kerekedett. Attól kezdve mi a Magyar Tudományos Akadémia támogatását élveztük.

– Úgy tudom, a táncházak elindításához is kellett némi segítség, biztatás.
Valóban. Nógrádi Gábor egy koncert után megkérdezte, hogy lenne-e kedvünk rendszeresen fellépni a Kassák Klubban. Meglepődtem. Először elutasítottam, mondván, hogy alig húsz darabból áll a repertoárunk, amit nem lehet hétről hétre ismételni. Ő csak erősködött, ragaszkodott az elképzeléséhez. Magyarán rádumált. A mintát a Fővárosi Művelődési Házban már akkor futó táncházak adták. Így találtuk ki, milyen legyen a Kassák Klub.

– Volt egy idő a 80-as években, amikor országszerte mindenhol táncházakba hívó plakátokba ütközhettünk. Hogyan vált ez a mozgalom ennyire népszerűvé?
Ebben nem kis érdeme volt Vitányi Ivánnak, aki a Művelődési Intézetben megszervezte a táncházvezetői tanfolyamokat. Ezeken a tanfolyamokon nem csupán a tánccal, a muzsikával ismerkedtek meg a fiatalok, hanem számos más élményben is részük lehetett. Eljött közénk Somogyi József, a szobrász, Nagy László költő és felesége, Szécsi Margit. Kiállításokat is rendeztünk, és közben rengeteget tanultak a fiatalok.

– Azokban az években rengeteg helyre járt az együttes gyűjteni. Kik segítettek?
Pontos címekkel látott el Martin György, és hallatlanul sok segítséget kaptunk Kallós Zoltántól. Például amikor 1971-ben leszálltam Kolozsvárott a vonatról, már várt rám. Három napra terveztem az utat, amire ő csak legyintett: felejtsem el! Két hétig jártuk az erdélyi falvakat. Fáradhatatlanul vitt minket. Mi pedig ittuk magunkba az élményeket, sora készítettük a felvételeket.

– Mi lett a gyűjtött anyagok sorsa?
Martin György bevasalta rajtunk. Ennek alapja az volt, hogy ő ideadta nekünk a korábbi kutatásait, amelyeket később kiegészítettünk a mi gyűjtéseinkkel. Hasonlóan segített Vargyas Lajos és Olsvai Imre. Ma a Zenetudományi Intézet őrzi az anyagokat. Amíg Martin György élt, folyamatosan gondozta, gyarapította a gyűjteményt.

– Ma ki használja, kutatja ezt a gyűjteményt?
Láttuk, hogy eljött a népzene újjáélesztésének az ideje. Erre találtuk ki a Hagyományok Házát, ahol használni lehet a táncházmozgalommal felélesztett nyelvet. Ez ugyanolyan folyamat, mint ami a XIX. század végén a magyar nyelv védelmében játszódott le. Ne tűnjék erőltetettnek a párhuzam, de látni kell, hogy a zene és a tánc ugyanolyan kommunikációs eszköz, mint a nyelv. Továbbmegyek: a magyar zene és tánc kizárólag ránk jellemző kommunikációs eszköz, még ha mások is értik.

– Sokat emlegetett példa erre az ír zene, az ír kultúra újjáéledése. Erre gondol?
Pontosan. Az írek a népzenéjüket világzenévé emelték. Ezt kellene nekünk is tenni. Közben az írek újjáélesztik az eredeti, gael nyelvüket is, ami legalább anynyira furcsa egzotikum, mint a magyar, de a zenéjüket ismeri az egész világ.

– Hamarosan elkészül az új Nemzeti Színház mellett az új Hagyományok Háza. Ehhez milyen reményeket fűznek?
Ez az intézmény lehet a támasza, a kincsestára a tűnékeny zenei és táncnyelvnek. Az egyetlen garancia a hagyományok őrzésére, hogy az állam áldoz rá. A táncházmozgalom bebizonyította, hogy életképes, ráadásul Tokiótól Kanadáig eladható. Innen hívják a mestereket páros táncot tanulni. Amíg minket keresnek, nem szabad kiengedni a kezünkből ezt a lehetőséget. Nagy a veszély, hogy elveszítjük a ma még létező esélyünket.

– Konkrétan mit tud tenni az új Hagyományok Háza?
Ide lehet és kell koncentrálni az érdemi, szakmai munkát, mivel a piaci viszonyok ezt nem támogatják. Vagyis e nélkül elképzelhetetlen a nemzeti zenei és táncnyelvünk védelme, ápolása, újjáélesztése. Folytatni kell a felgyűjtött anyagok digitalizálását, feldolgozását és terjesztését. Erre szintén nem ad pénzt a piac, mivel csak a késztermékre kíváncsi. Magyarán: ha a nemzeti kultúránkat segíteni akarjuk, előbb a saját pénzünkön elő kell állítani a készterméket, amivel aztán lehet üzletelni. Ha csak a nyersanyagot kínáljuk, gyarmati sorba taszítjuk saját kultúránkat. Műveltségünk megőrzése a tét, ami több, mint néphagyomány: folklór.

– Mennyire fogadókészek a mai fiatalok erre a műveltségre?
Egyrészt nagyon elégedettek lehetünk. Már a harmadik generáció jön utánunk, akik isteni szépen muzsikálnak és táncolnak. Ugyanakkor a fiatalok másik része nem találkozik ezzel a kultúrával. Egyszerűen nincs rá ideje, pénze, igénye, de sokan még az esélyt is elveszítették. Az ilyenek előtt kell kinyitni a kaput, amit már megtettünk. Hetente egyszer ingyen fogadjuk a fiatalokat, akik szőnek, fonnak, énekelnek, és rendkívül élvezik. Vagyis az a dolgunk, hogy a saját egyedi kommunikációs kultúránkat megőrizzük, és megismertessük a fiatalokkal.

Múlt hét pénteken és szombaton a világban 17 helyszínen zajlott Wass Albert műveiből maratoni felolvasás. Ebből 13 helyszín a történelmi Magyarországon található. Öt a tágabb értelemben vett Erdélyben (Nagyvárad, Szatmárnémeti, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely), három az anyaországban (Budapest, Debrecen, Szolnok), kettő a Felvidéken (Révkomárom, Kassa), kettő a Délvidéken (Királyhalom, Szenttamás), egy Kárpátalján (Beregszász), továbbá négy helyszín az Amerikai Egyesült Államokban (Miami, Phoenix, Sarasota és a kaliforniai Ontario). A rendezvények román idő szerint február 20-án 17 órakor, magyar idő szerint 18, Miamiban pedig déli 12 órakor egyszerre vették kezdetüket, és a folyamatos felolvasás 24 órán át tartott, február 21-éig.
Egyedülálló volt az elmúlt hétvége a magyarság ezen átmeneti, trianonos történelmében. Tulajdonképpen pontosan Trianon létét, lényegét és céljainak megvalósulását cáfolta meg a békeparancs vagy annak következményei által egymástól elszakított több száz fiatal, illetve a határok átrajzolásának idején fiatalnak számító képviselője a nemzet jobbik részének. Nem hőzöngéssel, mellveregető nyilatkozatokkal vagy követelésekkel – lévén neki mindez gyakorló demokraták által szigorúan megtiltva –, még csak nem is kinyilatkoztatva és nem is egészen tudatosan, legalábbis semmi esetre sem ezzel a céllal.
A Kárpátok Népe Egyesület kezdeményezésére Csonkaországban az Egyesült Magyar Ifjúság, az elszakított területeken az Erdélyi Magyar Ifjak (kivétel: Délvidéken a DISZ, Nagyváradon a Hét Vár Ifjúsági Mozgalom) Wass Albert műveiből tartott huszonnégy órás felolvasó-maratont. A rendezvény alapgondolata az íróra való megemlékezés volt, kettős célja pedig Wass Albert rehabilitálási folyamatának felgyorsítása, valamint fontosabb műveinek az iskolai tananyagba való bevételének elérése. Magyarán az író igazságtalanul, aljas módon beszennyezett becsületének tisztára mosása, s kivételes értékű munkásságának, valamint neki magának gyermekeinkkel való megismertetésének biztosítása.
Ismerve jelenlegi politikai képviseletünk kiállását szent ügyeink mellett, a követelések teljesülése egyenlő egy hatalmas kérdőjellel, vagy megfelelő szövegkörnyezetben három ponttal, ennek ellenére a szervezők máris páratlan megvalósítást tudhatnak magukénak. A felolvasás két kontinensen, tizenhét helyszínen zajlott. Egy időben, egy terv szerint, egy célért, egy akarattal. Egy öntudatában, értékrendjében meg nem csonkított nemzet egyidejű tette volt ez. Ha úgy nézzük, egy lázadás. Nem véres és nem leverhető, mert nem fizikai. Szellemi lázadás volt ez, szabadságharc, az élni akarás, a magyarként élni akarás ki nem nyilatkoztatott, makacs, nem rombolás, hanem értékóvás által vívott harca, ugyanakkor magabiztos, nyugodt felmutatás kishitűek, ellenségek és velünk tartók felé egyaránt. Annak a bizonyosságát erősítette meg a lelkekben, hogy hivatkozzanak bár a gyengék turáni átokra vagy bármi másra, képesek vagyunk egyként cselekedni, ha becsületünket vagy értékeinket látjuk végveszélyben forogni.

Bagoly Zsolt

Tóth Hajnal
A koholt vádak alapján háborús bűnösnek kikiáltott gróf Wass Albert író, költő mihamarabbi rehabilitásáért szerveztek felolvasómaratont erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai és magyarországi, valamint amerikai városokban. Mindenhol hatalmas sikere volt a rendezvénynek, Romániában azonban a Polgármesteri Hivatal nem engedélyezte az eseményt hírül adó plakátok kiragasztását, s az ottani ügyészség kivizsgálást kér az ügyben.

A debreceni Kárpátok Népe Alapítvány ötletét, hogy gróf Wass Albert író, költő mihamarabbi rehabilitásáért szervezzenek felolvasómaratont, Erdélyben az Erdélyi Magyar Ifjak nevű szervezet karolta fel. A Partiumban és Erdélyben Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Kolozsvárott és Marosvásárhelyt tartottak felolvasást.

Sajnálatos módon, Kolozsváron és Marosvásárhelyen a román hatóságok ellenségesen fogadták a rendezvényt. Soós Sándor, az ifjúsági szervezet elnöke kérdésünkre elmondta: Marosvásárhelyen a rendőrparancsnok kivizsgálást kért az ügyben, amiért egy „háborús bűnös” regényeit, novelláit olvasták fel. A Marosvásárhelyi Rádióban elhangzott a hír: az ottani ügyészség feljelentés nélküli kivizsgálást indított. A Maros megyei Rendőrfelügyelőség vizsgálja, hogy a 24 órás felolvasás megszegi-e azt a kormányrendeletet, mely tiltja az emberiség elleni bűncselekmények miatt felelős személyek, valamint az önkényuralmi jelképek kultuszát.

Még nincs végleges összesítés a felolvasómaratonról, mely egyben Guinness-rekordkísérlet is volt, ám azt már lehet tudni: világszerte sokan felvállalták a nemes ügy népszerűsítését. Erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai, magyarországi és amerikai városokban huszonnégy órán keresztül olvastak fel Wass Albert műveiből. A felolvasók negyedóránként váltották egymást. A felolvasás célja az volt, hogy felhívja a figyelmet Wass Albert mihamarabbi rehabilitásának fontosságára. A szervezők szándéka az is, hogy szorgalmazzák: Wass életműve kerüljön végre méltó helyre a közoktatásban. A kezdeményezést Wass Albert fiai levélben üdvözölték.

A kutatók már azt tervezték, hogy felhívják az amerikai elnököt, végül azonban az újabb adatok azt mutatták: nincs veszélyhelyzet. Az eset kapcsán a csillagászok körében ismért fellángolt a vita arról, hogy mennyire megalapozott információk szükségesek ahhoz, hogy riasszák az Egyesült Államok adminisztrációját is, és az ezt követő elnöki beszéd hatására kitörjön a pánik.

A 2004 AS1-ről végül kiderült, hogy nagyobb volt, mint azt korábban bárki gondolta: az 500 méter széles égitest ha felrobban a Föld légkörében, sokkal pusztítóbb lett volna, mint a szeptember 11-ei merényletek - írja a BBC.

Az aszteroida végül a Földtől 12 millió kilométerre száguldott el. Ez 32-szer nagyobb mint a Föld-Hold távolság.

Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia tudomása szerint a kormány e héten hoz döntést a Mátyás-templom felújításának támogatásáról; s valószínűleg negatív lesz a döntés, holott a templom életveszélyes állapota miatt többszörös óvintézkedésekre volt szükség.

A kanonok a Fővárosi Közgyűlés Fidesz-MKDSZ képviselőcsoportja vezetésének látogatása előtt elmondta, még reménykednek a támogatásban, bár már csak "nagyon halványan". A fővárosi ellenzéki frakció vasárnap közleményben tudatta, hogy a látogatást követően javaslatot tesz a Fővárosi Közgyűlésnek, hogy költségvetése terhére különítsen el egy keretösszeget a felújítási munkálatok megkezdésére. A képviselőcsoport lapinformáció alapján feltételezte, hogy a "Draskovics-csomag" megszorító intézkedéseinek következtében az idén mégsem jut pénz a templom rekonstrukciójára.
Varjú Imre kanonok két-három hete levélben hívta meg Hiller Istvánt, hogy a helyszínen tájékozódjon a kialakult helyzetről, de a kulturális minisztertől egyelőre nem kapott választ.

Tavaly októberben kormányzati részről a televízióban még úgy nyilatkoztak, hogy "öt év, ötmilliárd", karácsonykor Medgyessy Péter miniszterelnök 1 milliárd 700 millió forintról beszélt, most pedig az utóbbi összeg is kétségessé vált.

A templomon azt már "kivédték", hogy a turistáknak baja essen, és az életveszély elhárítását a jövőben is vállalják, de ennél többet nem tudnak tenni.

A lezuhanó kődarabok és Zsolnay-kerámiák miatt elsőként a nyugati és északi homlokzat előtti területet kellett 2001-ben ráccsal elkeríteni, míg 2003 júniusában "a kör bezárult".

Tavaly szeptemberben újabb biztonsági intézkedések váltak szükségessé: három úgynevezett életvédelmi tetőt kellett felszerelni a bejáratok fölé, ugyanis esetenként 50-60 kilogrammos faragott kőelemek zuhantak le. A kulturális tárca a Szent István-bazilika teljes rekonstrukciójának befejezését követően közölte, hogy 2004-ben elindítja a Mátyás-templom felújítási programját. Az akkori tájékoztatás szerint a beruházás mintegy négy évet venne igénybe, becsült összköltsége pedig 4-5 milliárd forint.

Medgyessy Péter miniszterelnök 2003. december 19-én látogatást tett a templomban, ahol elmondta: 2004-től kezdve a költségvetésben 1,7 milliárd forintot biztosítanak a felújításra.

A főplébánia 2001 áprilisában kényszerült belépti-díjas rendszert bevezetni, hogy bizonyos problémákat külön állami segítség nélkül is kezelni tudjon.
Az egyházi szervezet akkor azt tervezte, hogy a templom rekonstrukciójával egyidejűleg 300 négyzetméteres teret hoz létre a templom alatt, és azt 2300 négyzetméterrel bővítené ugyancsak a felszín alatt, de a falakon kívül.