|
Felvidéki népviselet 268 ,,vendégen'
Felvidéki népviselet 268
,,vendégen"
Tizenegy tájegység, három megye kettőszázhatvannyolc
népviselete látható egy helyen és egy időben a Benedek Elek Pedagógiai
Főiskolai Kar kiállítótermében.
A dokumentumértékében és látványában egyaránt pazar gyűjtemény a felvidéki
magyarság népviseletét mutatja be, vidékenként, korosztályonként.
Az anyag Szabóné Kerekes Eszternek a Szlovákiai Magyar Óvodapedgógusok képviselőjének
munkája eredményeképpen született meg.
Jelképes, hogy 1996. márcus 15-én állították ki először az a babákat
Komáromban. Azóta Szlovákia, Magyarország, Németország területén több mint
száz helyen mutatták be a gyűjteményt.
A tájak népművészete, és annak részeként a népviselet ,,nem magától
lett." A helyi természeti adottságok, folyamatosan változó gazdasági, történelmi
feltételek alakították. A környező néprajzi tájakkal való kapcsolatok lenyomatot
hagytak mindabban, amit egy-egy vidék, telpülés népművészetének nevezünk,
a sajátos népművészeti dialektusokban pedig benne tükröződik a lélek.
A népi alkotásoknak alapvetően meghatározó célszerűsége, egyszerűsége,
és természetessége, a helyi jelleget hangsúlyozó egyedisége és (ön)tudatot
meghatározó és fomáló ereje az, ami a jelenből nagyon hiányzik, és amit
– ha már nem is temészetes formájában és közegében – legalább gyűjteményekben
még fellelhet az aki ezt keresi.
A felvidéki magyar népviselet elemeinek egyenkénti számbavételét segíti
a tárlat. Úgymond ,,véletlenül" került Sopronba, úgy, hogy valahol nem ,,fogadták"
(?).
Valahol, így a nagy globalizált egyengondolatokkal, és egyen-elidegenedéssel
küszködők megfosztották magukat egy páratlan élménytől.
Autentkus forrásanyagra alapozva, az egymástól teljesen különböző alkotóelemeket,
részleteket nagy egésszé az az erő teszi, amely a népművészet több
évezredes múltjából bontakozik ki. A többnyire harmincas-negyvenes évekből
származó munkák két legrégebbi ,,adatközlje" 1917-ben, illetve 1919-bn született,
majdnem kilencven éve.
A népművészet erejével közvetített üzenet fejtegetésével egyidőben
falvak, vidékek – több évtizeden át konokul elhallga(tta)tott – nevét ízelgetheti
a látogató. Az öltözetdarabok, a díszítőelemek formái, mintái és elnevezésük,
a családtagok megszólítása és elnevezése arra a ,,nagy kompozícióra" utalnak,
amely széttöredezettségében, fogyásnak indultan is egy maradt. Egy bácskai
magyar mondta nekem: ,,Nem szeretem azt, ha a magyar elé folyton
és elválaszthatatlanul a határontúli jelzőt illesztik. Felejtsék ezt már
el, mert ilyen magyar nem létezik!" És a legutóbb egy erdélyi majdnem szó
szerint ugyanezt mondta; a népviseletbe öltöztetett felvidéki babák arcán,
egyenes tartásán ugyan az idő megállni látszik, de szótlan-mosolygósan
ugyanezt mondanák; mi mást mondhatnának?.
A kiállítás megtekinthető 2004. március 1-jétől-13-ig, munkanapokon
délelőtt 10-12-ig, és délután 15-16 óráig a Benedek Elek Pedagógiai Főiskolai
Kar
Tanácstermében (fszt. 6).
Fotó: Vecsey András
|
