Rovat: Nyugati Kapu
2000. február 01., kedd 00:00
Az ég madarainak az ember az istenük Rezső bácsi repdeső barátai
Rezső bácsi repdeső barátai Rezső bácsi olyan, mint egy jóságos madármama. Naponta háromszor eteti hatalmas madárcsaládját. Mivel a zord télnek évenként több ritka madárfaj is áldozatul esik, nagyon fontos a róluk való gondoskodás. - Gyerekként is érdekeltek az ég madarai. Édesapám tanította, hogy melyik madarat miről ismerhetem meg. Amikor megtanultam olvasni, le nem tettem a kis tollasokról szóló olvasmányokat, ismertetőket. Idejében megtanultam, a hideg az első számú ellenségük - mesélte a soproni Horváth Rezső, akinek a házát leginkább a hangos madárfüttyről lehet felismerni. - A madarakat mindenki szereti, meglessük életük egy-egy kedves mozzanatát, a fiókák első szárnypróbálgatásától a fészekrakás örömteli munkájáig. Az ő énekük jelzi, hogy vége a zord télnek, ősszel pedig, ha a vándormadarak csapatait figyeljük az égbolton, tudjuk, hamarosan ismét itt a tél. Kellemes időtöltés megfigyelni őket, ám arra már kevesebben gondolnak, hogy az apró állatkák segítségre szorulnak. Mivel a hótakaró alatt nem, vagy csak elvétve találnak eleséget, nekünk embereknek kell tenni értük. A nagy hidegben számukra is fontos a meleg étel, ezért a zsírban pirított, apróra vágott kenyeret, a napraforgómagot "tálalás" előtt kissé előmelegítem - ismertette illatos receptjét Rezső bácsi, miközben “madárnyelven” hívta a feketerigókat, a cinkéket, a stigliceket. Még az örökké csivitelő, csoportosan vendégeskedő verebeknek is jut a finomságból. - Azok is segíthetnek a téli madáretetésben, akik nem laknak kertes házban. Az erkélyre, vagy egy fára felakasztott szalonna, a kiszórt pirított kenyér, az olajos magvak kiváló eledelül szolgálnak. Jó tanácsként elmondom, kenyeret pirítás nélkül ne tegyünk ki, mert a kis csőrösök ettől felfúvódnak és elpusztulnak. Igénylik a vizet is, de apróra vágott almával is beérik. Amennyiben rendszeresen etetjük őket, hamarosan barátainkká válnak, s apró csőrükkel még az ablakunkon is bekopognak. Számomra nincs kedvesebb meglepetés, mint amikor fáimon költik ki kicsinyeiket, s a hangomat felismerve felelgetnek. Nyáron sem hűtlen az én nagy madárcsaládom. A hosszú téli gondokodért cserében elpusztítják a fák kártékony rovarjait. |