|
Ez van. Így volt
Ez van. Így volt
Sopronban, a Széchenyi István Városi Könyvtárban
április 1-én Marosi Antal tudósító Ez van című iraki dokumentumfotóiból
nyílt kiállítás. És elhozta erre az alkalomra könyvét is: “Így volt” címmel.
A könyvet Deák Péter védelmi- és biztonságpolitikai szakember mutatta be.
(A város érdeklődése elenyésző volt, bár a szerző és a téma többet érdemelt
volna.)
A fényképek, melyek az újságíró iraki tartózkodása
alatt készültek bemutatják a háború borzalmát épp úgy, mint a béke pillanatait.
Marosi Antal újságíró mindig a világ legkritikusabb, legveszélyesebb helyeiről
tudósít: a háborúk borzalmairól, a lakosság szenvedéseiről, mindennapjairól.
Volt Koszovóban, Macedóniában, Izraelben, s amikor Irakban kritikusra fordult
a helyzet, logikus volt, hogy oda is elment. Első útja egyből három hónap
lett, majd még több, s hamarosan készül vissza.
-Fontosnak tarom elmondani, hogy Irakban az emberek örültek Szaddám
Huszein bukásának, mert nem volt olyan család, ahol ne lett volna besúgó
– mondta az újságíró. – A férj a feleségétől, a feleség a férjétől, a testvér
a testvértől tartott… Így hatalmas feszültségtől szabadultak meg az emberek.
Száznyolcvanezer kurdnak nyoma veszett, Bagdadban és környékén Szaddám
huszonöt éves uralkodása alatt eltűnt hatvanezer ember. Az öröm első percei
őszinték voltak. Amikor az emberek látták, hogy sok minden nem változik,
a tervekből kimaradt, hogy mi lesz majd a háború után, elégedetlenekké
váltak.
A tudósító az ott töltött hónapokról útinaplót készített, azonban hiába
kötött a megjelentetésére szerződést egy kiadóval, a kiadványból mégsem
lett semmi. Amikor erre rádöbbent, dühében készítette el a fotókiállítását
az Irakban megörökített pillanatokról. Közel ötezer fényképből válogatott
ki egy bemutatóra valót. A kötet nem kapható kereskedelmi forgalomban,
író-olvasó találkozón, és egyéb módon talál gazdára. Azóta lefordították
arabra, most készül az angol fordítás. Azért készült, mert
- …”szeretnék emléket állítani mindenkinek, aki 2003. február és április
valamint augusztus é szeptember között Irakban befogadott bennünket, segítette
munkánkat, emberséggel pótolta mindazt, amit emberséggel pótolni lehet
egy háborúban”.
Marosi Antal többször járt Irakban, tudósította a Magyar
Rádiót az amerikai akció kezdetén. Az újságíró most két hétig újra Irakban
járt. Úgy érzi, ez egy válságmocsár. Irakból kijönni nem lehet, de maradni
sem. A megszálló lövöldöz, a békefenntartó az kommunikál. Az egyik oldalon
2. generációs fegyverek, szervezett hadsereg, katonain erő, a másik oldalon
egy katonailag lényegesen gyengébb, nem szervezett, nem egyenruhás erő
áll. Érezhető az Amerika-ellenesség. Irakban most nincs nemzeti ellenállás.
Hallatlanul bölcsek az emberek. Ha a taxissal beszélgetsz, hogy mit szól
az egész helyzethez, akkor azt mondja, hogy várunk, mert kíváncsiak vagyunk,
mi lesz június 30-a után.
Vannak még energiák Irakban, amelyekre lehet támaszkodni,
vannak olyan személyiségek, akik adott esetben meg tudják mondani az embereknek,
hogy merre van az előre, és mit kéne csinálni. A gazdaság pedig fejlődik.
Csak ha a határra gondolok, buszok megrakva áruval, Bagdadban mindent lehet
kapni, egy baj van, hogy nincs pénzük az embereknek. A terrorizmusnak az
vethet véget, ha végleg az irakiak kezébe kerül a hatalom, és ha Irak abba
az irányba halad, amerre az emberek ott szeretnék. A belföldi terrorizmusnak
ott nyilvánvaló, hogy szociális, és egyéb hátterei vannak, tehát ha az
embernek van mit ennie, és van mit innia, van hol laknia, akkor kevésbé
fordul elő a fejében, hogy valamit csináljon. Más a helyzet a nemzetközi
terrorizmussal. Túlságosan sok mindenkinek szúr szemet ez az iraki változás:
Irán, Szíria, Törökország, bár ez egy kicsit másabb helyzetet mutat. Katonapolitikailag,
geopolitikailag ez egy szenzációsan jó terület a térségben ez az Irak.
Így volt. Kiadja a Mercurius Agency Kft. Budapesten.
Szerkesztője F. Tóth Benedek. Készült a Profilmax Nyomdájában, Kaposváron.
Csiszár Á.
|