CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Nyugati Kapu

2000. április 10., hétfő 00:00


Emlékezés Széchenyire

Beszámoló a szombati rendezvényrõl

Emlékezés Széchenyire
Beszámoló a szombati rendezvényrõl


Nagycenken a Szent István templomban szombaton országos rendezvényen emlékeztek meg gróf Széchenyi István halálának száznegyvenedik évfordulójáról. Az ünnepségen politikusok, közéleti személyiségek és a Széchenyi család tagjai, barátai, tisztelõi hajtottak fejet a “legnagyobb magyar” emléke elõtt. Ez alkalomból Nagycenkre látogatott Széchenyi Géza, a gróf dédunokája, Áder János, a parlament elnöke és Barsiné Pataky Etelka, hazánk bécsi nagykövete is. A település polgármestere, Udvardi Imréné ünnepi beszédében a község nevében köszöntötte a megjelent vendégeket, és külön köszönetet mondott a budapesti Sonare Ifjúsági Kamarazenei Alapítványnak, amiért megteremtették a megemlékezés lehetõségét. Reményét fejezte ki, hogy ezután minden évben Széchenyi halálának napján, április 8-án természetes lesz Nagycenken az országunk nagyja elõtti tisztelgés. Remélhetõleg ez a rendezvény jelentõsen hozzájárul ahhoz, hogy a figyelem egyre inkább az elismert gróf életére, gondolataira, tetteire irányuljon, hiszen ezek a ma élõ nemzedékeknek is példaként szolgálnak. Áder János, az Országgyûlés elnöke is elismerõ szavakkal méltatta a reformpolitikus érdemeit. Beszédében hangsúlyozta, hogy mindig is szükség volt olyan emberekre, akik a megfelelõ pillanatban kimondták a megfelelõ szót, és e szerint cselekedtek. Széchenyi ilyen ember volt. Számára a haza és haladás jelszava, a szabadság és a jólét nem összebékíthetetlen ellentétet jelentett, hanem egymást erõsítõ értékeket. Gróf Széchenyi Géza beszédét magyarul kezdte, majd németül folytatta. Gondolatai tolmácsolását a nemrégiben elhunyt, a Széchenyi hagyaték védelmét felvállaló Környei Attilára való emlékezéssel kezdte.

Széchenyi István mindent megadott hazájának, amit csak adhatott. Hagyatéka, nagysága ma is megismételhetetlen. A nagylelkû urat, aki soha nem restellte a bécsi udvar elõtt a kívülálló szerepét játszani, már saját korában is nagy elismerés, megbecsülés övezte. Emlékét, munkásságát továbbra is õrizzük, mind a mai napig legnagyobb példaképükként tartjuk számon - fogalmazott az egyenesági leszármazott.

Az irodalmi és zenei elõadással kiegészült országos rendezvény a családi mauzóleumban ért véget, ahol a résztvevõk orgonaszó mellett helyezték el a megemlékezés virágait.

Takács Judit