CyberPress.Sopron

Kulturális pályaudvar
www.dunatv.hu

Változik a forgalmi rend Budapesten a Kosztolányi Dezsõ téren. A közlekedést az aszfaltútról a kiállítások és könyvlapok közterületére tereli a XI. kerületi önkormányzat, a korábbi buszpályaudvar területén ugyanis néhány hónapon belül kulturális kávéház nyílik.

És még mondja valaki, hogy 40 évesen nem lehet megváltozni?! A '60-as években épült, Kosztolányi téri buszpályaudvar június közepére a kulturális élet csomópontja lesz a XI. kerületben. A forgalom tehát nem vész el, csak átalakul. A mûemléki védettséget élvezõ, évek óta elhagyatottan tengõdõ pályaudvar több tízmillió forintot kap, hogy új életet kezdjen. Megújul,de eredeti vonásait kívül-belül megõrzi. Váróterme végre nem lesz huzatos, könnyebb áramlatok költöznek az épületbe, különféle mûvészeteké. A XI. kerületben a kultúra útjain tömegközlekedõknek júniustól tehát nem lesz más dolguk, minthogy menetrend szerint mindig útba ejtsék a Kosztolányi téri kultúrmegállót.

(kép: Naszályi Kornélia)
    Százegy éves korában szombaton elhunyt József Etelka, József Attila költõ nõvére – közölte a hírt a család az MTI-vel. Makai Ödönné József Etelka temetésérõl késõbb intézkednek. József Etelka volt a költõ hagyatékának gondozója. Tavaly megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét.
    Elment az utolsó, a középsõ gyerek is tehát.
    Dr. Makai Ödönné.
    Öccsérõl könyvtárnyi a könyv már, nõvérérõl is van legalább egy polcnyi. Róla nem készül majd még egy karcsú monográfia sem. Gyermekeirõl igen, de õróla, csak õróla nem.
    Róluk, hármójukról, persze mindent tudunk. Alig van a világon olyan testvérhármas, amelynek gyönyörûn borzalmas kapcsolatrendszere ilyen szédítõ mélységig tanulmányozható.
    Az öcs – tudjuk – nagyon korán, a nõvér is elég fiatalon halt meg; mégis: õ volt az örök áldozat. Az örök testvér, az örök Mama. A háttér. A támasz. Az erõ.
    Ami baj embert érhet, abban része volt: nyomor és lelencség, nõvértõl levetett férj, majd annak korai halála, anyagi összeomlás, majd még ugyanabban az évben az az este Szárszón. Borzalmas, de imádott nõvérnek, majd csoda tehetséges fiúnak is vesztése.
    És mégis: megélte az egész múlt századot, és az, nekünk, magyaroknak, magyarul tudóknak nem képzelhetõ immár nélküle sem.
    Egy hozzátartozó volt, egy halhatatlan hozzátartozó.
    Hozzánk is tartozik tehát.
    Minden magyarul tudónak: a nõvér, a másik nõvér, a halhatatlan nõvér: József Eta.
    Élt 101 évet.

A nõk már minden területen, foglalkozási ágban megtalálhatók. Talán a katonaság volt az, amely a legkésõbb és a legnehezebben fogadta be õket, s a küzdelem is valószínûleg itt a legnagyobb.
/Fotó: Tiszthelyettes-avatás a Hôsök terén tavaly júliusban. A nôket valószín?leg a hadseregben fogadták be a legnehezebben - fotó: Habik Csaba/

Arra a felismerésre, hogy a nõi esélyegyenlõtlenség még napjainkban is a rendies fejlõdés maradványa, érdekes módon részben katonaszociológusok jutottak. Szabó János professzor, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Doktori Iskolájának fõigazgatója – aki épp Nõi esélyek – jóléti remények címû könyvén dolgozik – azt mondta: a katonanõk helyzete kitüntetett figyelmet érdemel az általában vett nõi esélyegyenlõségen belül. Bár a nõmozgalmak nemritkán a nõk férfiakéval összevethetõ vagy azt meghaladó alkalmasságát hangsúlyozzák, a katonaság olyan pálya, ahol az alkalmasság a férfiaknál is kulcsfontosságú.
Katonának a társadalom leginkább teherbíró, a teljesítmények maximalizálására leginkább alkalmas rétegeit viszik, akkor is, ha csak fenntartani kell a hadsereget, és akkor is, ha esetleg veszít a háborúban. (Egyes ellenvélemények szerint a hadsereget gazdaságosabb lenne a társadalom alsóbb rétegeibõl rekrutálni, hogy a társadalom a legkevesebbet veszítse.)
A hadsereg struktúrája és üzemmódja a többi társadalmi szervezethez képest erõs kontroll alatt áll, kemény belsõ viszonyokat feltételez. Nem véletlen, hogy a szociológia nemcsak az elmegyógyintézeteket és a börtönöket, hanem a hadseregeket is a totális szervezetek kategóriába sorolja. Vajon a nõ, akihez a hagyományos értékkonstellációban a gyöngédséget, a finomságot, a törékenységet kapcsoljuk, kiszolgáltatottja lesz-e egy ilyen totális szervezetnek, vagy valódi érvényesülési lehetõséget talál benne? A katonaság más társadalmi szervezetekhez képest sokkal formalizáltabb, ezért itt valószínûleg kizárhatók a karrierérvényesülés folyamatából azok a szubjektív szempontok, amelyek más társadalmi szegmensekben olyan visszásságokhoz vezethetnek, hogy például azonos munkakörben a nõk 20-30 százalékkal kevesebbet keresnek a férfiaknál.
Magyarországon a rendszerváltozás elõtt a hadsereg alkalmazottainak körülbelül egy százaléka volt nõ, ma már 16–25 százalék az arány, hosszabb távon pedig feltehetõen 25 és 30 százalék között állapodik majd meg. Elõször a képzés nyílt meg elõttük, így a nemzetvédelmi egyetemen ma már számos olyan szak van, amelyet érettségizett lányok is választhatnak, s vele együtt a katonai pályát is. Az önkéntes haderõre való áttérés elõformáiban, a szerzõdéses katonai alkalmazásban is magas a nõi foglalkoztatottak száma. Minden kategóriában: a tisztek, a tiszthelyettesek és a "legénység" (más szó egyelõre nincs erre) állományában megtaláljuk a "gyengébb" nemet.
Korábban a kvótaképzõ szocialista nõpolitika jegyében kijelölték, hány százalékban kell a nõknek részt venniük a különbözõ bizottságokban, és akár jól érezték magukat, akár nem, oda helyezték õket. A nõk megfelelõ iskolai végzettség nélkül, oldalról, általában a férjekhez fûzõdõ összeköttetés révén kerültek tiszti, tiszthelyettesi beosztásokba. A férfiak nem tekintették õket maguk közé valónak, hiszen velük ellentétben nem járták végig a karrierlétrát. Ma már egyenlõ feltételekkel indulnak, így minden bizonnyal nagyobb kedvük lesz az együtt menetelésre a férfiaknak.
Külön probléma a hadsereg és a házasság kérdése. A katonaságot a nyugati terminológia "falánk" intézménynek nevezi. Úgy tûnik, a házasság hasonlóan "falánk" intézmény, ami a honvédelemmel nehezen egyeztethetõ össze. A katonák többsége hivatásválasztáskor még nem házas, és hosszú ideig marad is hajadon/nõtlen. Azokban az országokban pedig, ahol hosszabb ideje a nõk is katonáskodhatnak, kimutatták, hogy a "kétkatonás" családok (ahol a férj és a feleség is a hadsereg tagja) több mint hetven százaléka gyermektelen.
Örökös aggodalom, hogy nem éri-e a katonanõket férfi kollégáik részérõl atrocitás, zaklatás. Itt különösen nagy az érzékenység a nõkkel való bánásmód, illetve a nõk számára fontosabb élet- és munkakörülmények iránt. Alapkérdés, lehet-e a nõ is olyan jó katona, mint a férfi, tud-e egy nõitõl lényegesen távolabb álló teljesítménydimenzióban is ugyanolyan eredményt nyújtani. Jellemzõ, hogy a feministák a katonanõk teljesítményét kiemelve tartják a lelket az esélyegyenlõség más frontvonalain küzdõ nõi "seregekben". Ebben a szemléletben férfiak és nõk valóban harcoló alakulatokként állnak egymással szemben.
A katonanõket a nõi esélyegyenlõség mozgalmának elõrevetett osztagaiként is kezelik. Viszont õk sem mindig tudatosan lépnek erre a pályára. Talán azért, mert közöttük is legalább ugyanannyian vannak, akik pillanatnyi érdekbõl vagy kényelmességbõl ragaszkodnak a hagyományos szerepekhez, vagy hosszabb távú érzelmi elkötelezõdésbõl nem engednek ki korábbi pozíciókat a kezükbõl.
Arról, hogy kifejezetten nõi sajátosság-e, vagy tapasztalható más kisebbségek esetében is, hogy tagjai nem állnak ki elég határozottan saját érdekeikért, Szabó professzor azt mondta: a nõk eredetileg nem kisebbség, csupán nem érik el azokat a pozíciókat, amelyekben a hatalom és a források elosztásában a férfiakéval azonos jogosítványokat kaphatnának. A valódi kisebbségek esetében más tendencia érvényesül: amíg az integráló csoport – általában az integratív értelmiség – nem ér el bizonyos nagyságot, dezertál. Így a kisebbségtõl õk saját érdekeik miatt fordulnak el. Ha azonban összejön a "kritikus tömeg", õk is visszafordulnak saját népességükhöz, és mozgósítják.
Olyan hadseregre lenne szükség, amelyben mindenki – nõk, romák, nemzetiségiek – elmondhatja, hogy megtarthatja a kapcsolatát származási csoportjával. A napjainkban szervezõdõ modern, professzionista haderõnek így a multikulturális jelleget is vállalnia kellene.

Szegõ Krisztina