CyberPress.Sopron

Sanyarú sorsú Sorstalanság
www.nol.hu

Legkorábban április 19-én folytatódhat a Nobel-díjas Kertséz Imre Sorstalanság címû regényébõl készülõ film forgatása – mondta lapunknak Koltai Lajos rendezõ, hozzátéve: tegnap megegyeztek a Magyar Mozgókép Közalapítvánnyal a munka folytatásához szükséges elõfinanszírozásról és áthidaló hitelrõl. A filmes ezzel kategorikusan cáfolta az MTI „produkcióhoz közeli, nevének elhallgatását kérõ forrás” nyilatkozata alapján kiadott tegnapi közleményét, amely szerint nem jön létre a megállapodás. Folytatódik az eredetileg üvegzsebûnek meghirdetett, két hónapja viszont komoly likviditási és elszámolási gondokkal küszködõ produkció jogi és gazdasági átvilágítása is.

– Megegyeztünk a Magyar Mozgókép Közalapítvánnyal (MMK) a Sorstalanság folytatásához szükséges elõfinanszírozásról és áthidaló hitelrõl – jelentette ki lapunknak Koltai Lajos rendezõ.

Mint hírül adtuk, pénzhiány miatt már több mint két hónapja szünetel a Koltai Lajos rendezésében készülõ film forgatása. Korábbi sajtónyilatkozatokból az is kiderült, hogy a stáb nagy részét még nem fizették ki, és így több tízmillió forintos tartozást halmozott fel minden idõk legdrágább – több mint 2,5 milliárd forintos költségvetéssel készülõ – magyar produkciója.

Barbalics Péter társproducer a múlt héten lapunknak elismerte, mintegy 200 millió forintos hiánya van a produkciónak – az indok az áfatörvény idei változása volt.

A Népszabadság információi szerint ezen felül tetemes összegekkel nem tud elszámolni a produkció.

A hiányos büdzsé miatt a megfilmesítés jogával rendelkezõ hazai partner, a Magic Media a mai napig nem tudta aláírni a szerzõdést a befejezési garanciát nyújtó londoni Film Finance nevû céggel, ezért – Barbalics állítása szerint – a külföldi koprodukciós partnerek még nem utalták át a film költségének rájuk jutó részét.

Ez az angol Renegade Films esetében 1,5 millió eurót (390 millió forint) jelent, a német Euroarts pedig 1,8 millió euróval (470 millió forint) támogatná a filmet. Megkerestük  enémet társproducert, Jonathan Olsberget, hogy megtudjuk, miért nem utalták át eddig  apénzt. A szakember – ígérete szerint – a napokban írásban válaszol kérdéseinkre.

A Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK) múlt heti közleménye szerint feltétlenül szeretné, hogy folytatódjék a Nobel-díjas Kertész Imre regényébõl készülõ film forgatása. A szerdai megállapodás alapján már biztosan kijelenthetõ, hogy a már korábban odaítélt 920 millió forintos állami támogatás mellett az MMK valamilyen további módon is finanszírozza a filmet.

Azt egyelõre még nem tudni, hogy a közalapítvány honnan és mekkora összeget csoportosít át.

Az alapítvány közleményébõl az is kiderül, hogy az MMK mindemellett tovább folytatja a – likviditási gondok felderítése érdekében – teljes körû pénzügyi, filmszakmai és jogi átvilágítást, amely minden bizonnyal még hetekig eltarthat.

Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a kurtórium az MMK titkárságát bízta meg azzal, hogy jogi és pénzügyi biztosítékok alapján dolgozza ki azt az új gazdasági konstrukciót, amely megteremti a produkció folytatásának hátterét.

Információink szerint a plusztámogatás fejében a közalapítvány megkapja a film szerzõi jogainak egy részét.

Szakmai berkekbõl tudomásunkra jutott, hogy újabb prducerek is beszállnának a Sorstalanságba. Szóba került Cirkó József itthoni, valamint Hámori András, Andy Vajna tengerentúli filmkészítõk neve is.

A várost eredetileg Caricinnnek nevezték Nagy Katalin cárnõ emlékére, késõbb lett Volgográd, majd Sztálingrád, hogy késõbb ismét visszakapja a Volgográd nevet. A Haza pártja hónapokkal a decemberi választások elõtt alakult – írja a Guardian – állítólag a Kreml parancsára, hogy nacionalista szólamaival választókat hódítson el a kommunistáktól.

Mostani felhívásuk is a kommunista párt esélyeit próbálja gyengíteni a jövõ évi, volgográdi helyi választások elõtt. A helyi parlament és számos háborús veterán kérte a múlt évben a névváltoztatást a Kremltõl.

Az M5-ös autópályán is lejárt a matricás díjszedésre való átállás miatt az autósoknak adott türelmi idõ, így már az alföldi autópályán is rendszeres ellenõzésre, a büntetések kiszabására számíthatnak a jármûvezetõk - tudtuk meg Nagy Attilától az Állami Autópálya Kezelõ (ÁAK) Rt. értékesítési és ellenõrzési igazgatójától. A szakember elmondta: jelenleg az M5-ös pályán a legnagyobb, 16 százalék körüli a bliccelõk aránya, s ez várhatóan a hónap végén - amikor megszûnik a le- és felhajtó ágakban lévõ kapukban a matrica árusítás - tovább növekszik. Ezért az ÁAK tovább szigorítja majd a sztráda ellenõrzését.

Nagy Attila arról számolt be, hogy a díj fizetés szempontjából a másik legkritikusabb szakasz az M1-es Gyõr és Hegyeshalom közötti része. Ezen a pályaszelvényen eléri a nyolc százalékot a bérlet nélkül utazók aránya. Míg az országos átlag - vagyis az M1-es, az M3-as, az M5-ös és az M7-es teljes szakaszára számított bliccelési arány - csupán négy százalék. Az igazgató tapasztalatai szerint a Gyõr utáni M1-es szakaszon a legtöbb jegynélküli úthasználó külföldi állampolgár, s ez várhatóan nem változik majd jövõben sem. Az ÁAK-nak ugyanis nem áll módjában behajtani a külhoni autósokon a büntetést, így azon a szakaszon nehezen javítható a fizetési fegyelem.

Nagy Attila tájékozatatása szerint egy-egy pályán általában három mobil ellenõrzõ csoport, és két kamerás kocsi végzi a forgalom ellenõrzését. Emellett az M1-esen és az M3-ason két-két fixen telepített ellenõrzõ kamera is figyeli a forgalmat.

A szakértõ úgy véli: míg tavaly - a jegyvásárlás elmulasztása mellett - a matricák mellé járó ellenõrzõs szelvények hiánya vezetett a legtöbb büntetés kiszabásához, addig idén a rendszám elírása okozza a legtöbb gondot. Az autósok ugyanis a sztrádabérlet megvásárlásakor gyakran nem ellenõrzik, hogy valóban pontosan írta-e fel a forgalmi rendszámukat az árus. Így sok eseteben téves rendszám kerül a központi nyilvántartó rendszerbe, s az autósoknak - annak ellenére, hogy vásároltak vignettát - az ellenõrzések során büntetést kell fizetniük, hiszen a bérlet csak egy adott redszámú jármûvel használható.

Nagy Attila szerint nem érdemes jegy nélkül autózni a sztrádákon, mivel egyre nagyobb a tettenérés veszélye, a lebukás esetén kiszabott bírság pedig igen magas. A büntetés - három napon belüli befizetés esetén -, a személygépkocsiknál a kétezer forintos heti jegy árának az ötszöröse, vagyis tíz ezer forint. Abban az esetben azonban, ha az autós 4-15 napon belül rója le a díjat, tízszeres tarifát kell fizetnie, azaz 20 ezer forintot. Míg, ha ennél is késõbb fizeti be a büntetést, az autósnak húszoros jegyárat, vagyis 40 ezer forintot kell fizetnie.
Illés József

A magyarok között van a legkevesebb érettségizett
www.magyarhirlap.hu

A csatlakozó országok polgárai képzettségükkel felveszik a versenyt a jelenlegi tagokkal, Magyarország viszont a sor végén kullog.

Ugyan a gazdasági teljesítmény tekintetében rengeteget kell még fejlõdniük a Közép-Európaiaknak, baltiaknak, sõt még a földközi-tengeri Ciprusnak és Máltának is, ám az oktatásban való részvétel tekintetében jól állnak. Míg az egy fõre jutó GDP átlaga az EU-ban több mint 24 000 euró, addig a legfejlettebb Szlovéniáé nem éri el a tizenhétezer eurót.

Ucsítszjá, ucsítszjá...
A befejezett középszintû oktatás tekintetében - így az érettségivel rendelkezõk aránya - még meg is elõzi az unió 63,5 százalékos átlagát.
Az oktatásban részt vevõk arányából a jelentés azt a következtetést vonja le, hogy a csatlakozók viszonylag gyorsan utolérhetik a jelenlegi tagok életszínvonalát is.
A felmérés nyolc országra vetítve vizsgálja a középiskolát végzettek arányát a 25-64 évesek között. Ez alapján Csehország áll az elsõ helyen 86,1 százalékkal, Szlovákiában ez az arány 83,6 százalék, míg Magyarország az utolsó 69,2 százalékkal  Handelsblatt

Condoleezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadó csütörtökön kénytelen nyilvánosan és eskü alatt vallomást tenni a Bush-kormányzat szeptember 11-e elõtt elkövetett mulasztásairól. A feszülten várt beszámoló elsõsorban négy özvegy érdeme, akik megfogadták, kiderítik, miért kellett férjeiknek meghalniuk a World Trade Center poklában.

Kristen Breitweiser két jegygyûrût visel: a sajátját a bal kezén, egy másikat a jobbon, amit valaha a férje hordott. A gyûrût 2001 októberében adta át az özvegynek a New York-i rendõrség, néhány héttel azután, hogy Ron Breitweiser a WTC ikertornyai ellen végrehajtott terrorista merénylet poklában meghalt. A gyûrût a férfi leszakított kezén találták meg – ennyi maradt belõle.

Amikor ma Condoleezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadó a kongresszusi bizottság elõtt a Bush-kormányzat mulasztásairól fog vallomást tenni a szeptember 11-i terrortámadások elõtt, Kristen Breitweiser ott ül majd a teremben, mint a bizottság minden ülésén. A 33 éves özvegy számára Rice vallomása egy keserûen édes gyõzelem, ezért harcolt két és fél éve. „Tudni akarom, miért halt meg a férjem” – nyilatkozta –, „hogy egyik este miért nem tért vissza többé a munkából”.

Ez az egyszerû kérdés vezetett végül oda, hogy az amerikai kongresszus egy vizsgálóbizottság állított fel a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokkal kapcsolatban. A bizottság, ami most, a választási kampány kezdetén annyira megkeseríti a Fehér Ház vezetõinek életét csak azért jöhetett létre, mert Kristen Breitweiser és három barátnõje – szintén a WTC özvegyei New Jerseybõl – 2001 õszén megfogadták: „ki fogjuk deríteni, hogy pontosan mi történt, és kit illet a felelõsség. Ezzel tartozunk a férjeinknek”.

Ez teszi Condoleezza Rice nyilvános és eskü alatti vallomását olyan fontossá. Nem a nemzet számára, hanem a „Jersey lányok” számára, ahogy Washington elnevezte a négy harcias özvegyet. A vallomás egy privát hadjárat eddigi csúcspontja, ami által Amerika többet tudhat meg történetének legsúlyosabb és legmegrázóbb terrortámadásáról. Thomas Kean, a bizottság republikánus elnöke is belátja: „kétlem, hogy nélkülük létrejött volna ez”.

De a meghallgatások minden alkalommal szenvedést is hoznak Kristen Breitweiser, Mindy Kleinberg, Patty Casazza és Lorie van Auken számára. Két héttel ezelõtt, mikor Richard Clarke, a Bush-kormányzat tagjai közül elsõként bocsánatot kért a gyászoló hozzátartozóktól, többen elsírták magukat a teremben.

Az ilyen pillanatokban Breitweiser Ron utolsó szavaira emlékezik vissza. „Jól vagyok, ne aggódj” – mondta a telefonba a Fiduciary Trust bankház igazgatóhelyettese. Másodpercekkel késõbb a második repülõgép becsapódott a WTC déli tornyába a 94. emelet magasságában, ahol Ron irodája volt. Felesége tehetetlenül látta a pillanatot a reggeli tévében.

Egy örökkévalóságig várta Breitweiser még, hogy férje hazatér hozzá és – ma már öt éves –lányukhoz. A fürdõben kikészítette a fogkefét és fogkrémet a férjének, mint azelõtt szokása volt. Csak hónapok után vallotta be magának, hogy a férfi soha többé nem tér vissza.

A terror áldozatainak tartott rendezvényen ismerte meg három sorstársát, és azóta õk négyen elválaszthatatlanok. „Nem hagyhatjátok, hogy a kormány szemétként kezeljen titeket” – mondta a társaságnak Bob Monetti, a PanAm103/Lockerbie családjai névre hallgató segélyszervezet elnöke, aki a Lockerbie-merényletben elvesztette a fiát.

A négy asszony pedig az igazság után kutatva egyre több megválaszolatlan kérdésbe ütközött. „A hivatalos történetnek nem volt értelme” – nyilatkozta van Auken. Feltételezése szerint a terrortámadásokat drámai mulasztások és bakik tették lehetõvé, amelyek az amerikai kormányt terhelik. Így aztán õk négyen megkezdték saját nyomozásaikat. Estérõl estére ültek az internet elõtt, hogy megtalálják a válaszokat.

Amit találtak, az csak még jobban felkavarta õket: ellentmondásos beszámolók, hiányzó információk, egy kirakós játék darabjai, amelyek nem illettek sehova sem. Például, hogy Bush elnököt már 2001 tavaszán figyelmeztették arra, hogy az al-Kaida amerikai talajon készül lecsapni. „Valaki nem mondja el a teljes igazságot” – állapították meg az özvegyek, és elindultak Washingtonba, hogy végre megkapják a válaszokat.

Egy talicskányi aktát maguk mögött húzva látogatták a kongresszus üléseit, részt vettek meghallgatásokon. Meghívást nyertek a Fehér Házba, Porter Goss republikánus képviselõt pedig addig üldözték, hogy a honatya bemenekült az irodájába, és magára zárta az ajtót. Ezreket mozgósítottak egy felvonulásra a Capitoliumnál. Egyik este, az egyik demonstráció után végül Casazza kimondta, amit mind éreztek: „rendben, tüntettünk – most már hazatérhetnek a férjeink?”

Sikerült a hosszú hónapok alatt két támogatót találni: a demokrata Joseph Lieberman szenátort, Al Gore volt alelnök-jelöltjét, és a republikánus John McCain szenátort, Bush volt kihívóját a pártján belüli elnökjelöltségért. Õk ketten beadtak végül egy törvénytervezetet, ami lehetõvé tette a bizottság felállítását – Bush akarata ellenére. 2003 márciusában kezdte meg munkáját a tíz fõs testület. „Hihetetlen mély benyomást tett rám, hogy laikusok tették lehetõvé ezt a bizottságot” – mondta a volt igazságügyi miniszterhelyettes, Jamie Gorelick az elsõ ülésen.

„Mi a titkuk?” – kérdezték az asszonyokat. Kleinberg válasza: „az a 18 hónap, ami alatt semmi mást nem csináltunk, csak gyászoltunk és próbáltuk kirakni puzzle-t”.

Csütörtökön ezt a képet teheti teljesebbé a nemzetbiztonsági tanácsadó, akit már a CNN a meghallgatással kapcsolatban „hullócsillagnak” nevezett. Miért támadt szeptember 11-e után rögtön Irakra a kormányzat zárt ülésein, mikor a szálak egyértelmûen az al-Kaidához vezettek? Miért nem reagált senki arra a mintegy negyven jelentésre, amiben Tenet CIA-igazgató az al-Kaidára figyelmezteti az elnököt? Miért volt csak egy rendkívüli kormányülés a 9/11 elõtti hónapokban a terrorveszélyrõl? Bocsánatot kér Rice is az áldozatok családtagjaitól, ahogy azt Clarke megtette?

A négy özvegy számára a harc már meghozta gyümölcsét: életre szóló barátságokat. „Kölcsönösen kihúztuk egymást a kómából” – mondja van Auken.
(Forrás: Spiegel Online)

Ökológiai katasztrófa fenyegeti a Dunát, amiért Nagymarosnál nem épült meg korábban a vízlépcsõ - nyilatkozta néhány hete a Népszabadságnak Nemcsók János. A kormánymegbízott akkor úgy vélekedett, egy nemzetközi szakértõkbõl álló bizottságot kellene megbízni, s ha õk is a duzzasztó felépítését támogatják, népszavazással kell dönteni a beruházásról. Hogy Nemcsók nézeteivel pontosan kinek a véleményét is képviseli, azóta sem tisztázódott. Hiszen ha van ügy, amelyben az elmúlt másfél évtized alatt Magyarországon valódi közmegegyezés született, az éppen a vízlépcsõ ügye. S ma már gyakorlatilag minden gondolkodó magyar állampolgár tudja, hogy Bõs-Nagymaros felépítésének bárminemû felvetése egyértelmûen gyengíti a magyar álláspontot. Ami súlyos stratégiai hiba.

Szlovákiában ugyanis - bár ez Magyarországon kevéssé ismert - a vízlépcsõ ügyében valóságos kampány folyik. E kampány egyik, talán nem is éppen elhanyagolható része a mellékelt szórólap, melyhez turisztikai/információs irodákban, de akár az utcán is hozzá lehet jutni. (E cikk szerzõje egy múzeumban járva kapta.)

A brosúra öt pontban tárgyalja, indokolja Bõs-Nagymaros felépítésének szükségességét: árvíz elleni védelem, hajózhatóság, elektromos energia termelése, talajvízproblémák megoldása, valamint üdülési lehetõség! Az alábbiakban az "üdülés" alcímmel ellátott szakaszt idézzük a pozsonyi Vízgazdálkodási Mûvek érvelésébõl.

"Az építés által létrejött vízfelületek lehetõséget nyújtanak a víz melletti pihenésre, illetve sportolásra (vitorlázás, szörf stb.). A pozsonyi lakók számára a Petrzalka (lakótelep) alatti vízfelületek kiváló alkalmat kínálnak a város melletti kikapcsolódásra. Pihenõövezetet terveznek itt evezõpályákkal, csónakházakkal, uszodákkal. A tipikus vízi sportokon kívül azonban a horgászat, a vadászat és a falusi turizmus megjelenésével is számolni lehet. A bevezetõ csatorna és a Duna régi medre közti terület Szlovákia csodálatos természeti adottságokkal rendelkezõ része. Az elvezetõ csatorna felengedése után vízi madarak soha nem látott sokasága repült ide, visszatértek az értékes fekete kormoránok, és sok lett a hal."

Egyszóval: a szlovákok mindenre készen állnak. Nem lenne szerencsés, ha még Magyarországról is kapnának ötleteket beteg vízlépcsõ melletti propagandájukhoz.

A Times Square mai formáját és nevét 1904-ben nyerte el, amikor a New York Times napilap beköltözött új székházába, a környék elsõ felhõkarcolójába. A tér környékén eleinte tehetõs polgárok laktak, késõbb színházak telepedtek meg, majd a 42 utca környékére megérkeztek az éjszakai bárok, a peep-show, az utcalányok..
Tim Tomkins, elnök, Times Square Szövetség: "Történetének korai, nagyon korai szakasztától kezdve a tér a reklámról, a hirdetésekrõl, a show világáról, és ahivalkodásról szól, és a Times Square ilyen vagy olyan formában a magamutogatásról szól."

Késõbb az úgynevezett zéro tolerancia jegyében szinte teljesen sikerült felszámolni a környéken a bûnözést, de a bûnnel együtt valami más is elveszett. A "világ útkeresztezõdésének" hívott Times Square már kevésbé izgalmas korábbi énjéhez, eltûntek az önjelölt mûvészek, a világmegváltó próféták, így az immár inkább neonreklámjairól, színházairól, mintsem a bûnözésrõl és az extravaganciáról ismert.