|
Hogyan él Önben Szent István, az államalapító Vélemények Szent Istvánról
Renner Kálmánné Tóth Mária
rajztanár:
Augusztus 20., Szent István király napja számomra a legrangosabb, legmagasztosabb ünnep. A lélek és a test ünneplõbe öltözik ilyenkor. Szinte hallom az ünnepi harangzúgást, fülembe cseng a gyermekkoromban tanult Szent István királyról vagy hozzá fohászkodó énekek dallama és szövege. Felemelõ érzés tölt el. Ezen a napon erõsebben érzem a szüleimtõl kapott útravalóból az erkölcsi tartást, Szent István tiszteletét, magyarságomat, a szülõföldhöz, a hazához való tartozásomat. Szent István a tiszteletreméltó tekintély, a nagy király, aki a keresztény hitet, a hazát adta népének, nekünk, magyaroknak. Méltóan örökítik meg alakját országszerte plasztikák, festmények. Az ezredévhez közeledve egyre gyakrabban kell emlékeznünk reá.
Dalos Margit írónõ:
Mindnyájan tudjuk, hogy István király nagy, szent és tiszteletre méltó. És nekem még valami, amit szavakban kifejezni – félek – nem is lehet. Egy gyerekkori kép és hang felfokozott, zengõ, fényes együttese most már véglegesen, ami úgy van bennem, mint a beszélni alig tudó kisgyerekben a passzív szókincse. Nyissam a számat? Mondjam? Nem biztos, hogy úgy sikerül, ahogy szeretném. A Szent Lipótról elnevezett, Mária Terézia által építtetett templom mennyezeti képei is rezegnek, ahogy zúg az orgona, és mindenki énekel, telitorokból, nem szépen, egyáltalán nem szépen, - ezek nem képzett hangok -, de valamitõl mégis gyönyörûen, zúg és rezeg minden, és most már annyi év után tudom, hogy a bizakodó segélykérés lehet ilyen megrázó, amikor a süllyedõ hajón érzik, hogy valaki fogja és érti a jeleket. Rezgett szinte minden, a torkunk, a falak, az ünnepi „szagos mise” tömjénes levegõje, a templom fölötti ég, föl egészen a „magyarok tündöklõ csillagá”-ig. Az énekeskönyvben a verses népének után ez áll: „Dõry kéziratos 1793.” Az én rezgõ, vibráló, zengõ belsõ képem alá azt írhatom, az 1950-es évek eleje. A „Dõry kéziratos” szövegének Kodály általi
megzenésítését
csak sokkal késõbb hallottam, de ez is beépült a régi-régi emlékbe,
mintha
a telitorkú ének fölött az orgona ezt is zúgta volna; magasan, hosszan
kitartva, mint a soha szûnni nem akaró panasz: "Hol vagy István
király?"
Szuchentrunk Mihály tb.
fõesperes:
Szent István királyban két dolgot csodálok meg különösképpen: uralkodói zsenialitását és életszentségét. Egy uralkodó nagysága abban áll, hogy elõrelát. Tudja, melyik útra kell ráállítania népét, hogy jó irányban haladjon. Õ jól választotta meg ezt az utat. Világosan látta, hogy nem maradhat fenn egy nép Európa szívében, ha folytatja nomád életmódját, harci szenvedélyének kedvezve lerombolja az épülõ nyugati városokat és rablásból akar megélni. Így csak ellenségeket szerez, akik elõbb-utóbb romlására törnek. De azt is tudta, hogy egy ország építéséhez nem elég a földmûvelés tudományának elsajátítása és a serény munka sem. Erkölcsi alap, új életeszmény kell, amely át tudja szelídíteni vad erkölcseit. Ezt az életeszményt a kereszténységben találta meg. S ezt nemcsak magyarjainak ajánlotta, hanem maga is õszintén élte. Sokat imádkozva, a Szentírás tanításán elmélkedve bölcsességet szerzett, amely intézkedéseiben is megnyilatkozott. Ez nem ügyeskedést, nem ingatag alkalmazkodást jelentett, hanem a keresztény életeszmény jegyében igazságban és szeretetben megvalósuló kormányzást jelentett.
Dr. Drávai István
gyermekgyógyász,
KÉSZ elnök:
Történelmileg hazánk államisága és európai elfogadtatása fûzõdik Szent István királyunk nevéhez. Keresztény módon, a közösségnek többet nyújtva, mint attól elvárva lett olyan uralkodói példaképpé, akit a világ is ünnepelni köteles ezer év elteltével és az egyház is szentként tisztel, mert mindezeket hõsi fokon gyakorolta. Nem véletlen, hogy neve ünnepéhez kapcsoljuk az alkotmányt, amely „csak” hétköznapi, emberi fokon tartalmazza mindazon jogokat és kötelességeket, amelyek gyakorlása hozzátartozik az állampolgári nagykorúsághoz. Infantilis fokon a jogok kerülnek elõtérbe – ahogy miniszterelnökünk fogalmazott –, a „nekem kell” és „nekem jár” összekapcsolása a kötelességek teljesítése mellõzésével. Az Istváni erények általános gyakorlása nélkül csak annyi jog jut mindenkinek, amit az állami erõ emberi szervezetei ki tudnak kényszeríteni. Ennek határai adottak és bármennyire is fokozható effektivitása, adottak mindenkori korlátai. Az elvi megoldás szintjén a nagykorú állampolgárok kinevelése a megoldás, mert ahogy az infantilizmus elõidézhetõ, úgy gyógyítható is. Tetszik, nem tetszik, Szent István példakép. Példaképe a keresztény uralkodónak és ezt nem kell mindenkinek elfogadni. De példaképe a nagykorú és felelõs állampolgárnak is, aki a többiek javára dönt, akár önkorlátozással is. Aki olyan eszmét választ, amely egybecseng a közösség általános, gyakorlati, megvalósítható, hosszútávú és egyénre lebontható érdekével. Aki ezt nem fogadja el, az a gyermek szintjén ragad és felnõtt közösségi életvitelre alkalmatlan. A leghûségesebb város polgárai sokszor kinyilvánították már a város története során közösségi érzékenységüket és felelõs, nemcsak követeléseket megfogalmazó aktivitásukat. Szent István ünnepén a város nagy királyának polgári utódait keresi! |
