|
Sopronért élni hobbyból is
Sopronért élni hobbyból is Csütörtökön este a “Beszélgetős esték” televíziós és közéleti rendezvénysorozat új helyszínen, a Teátrum Étteremben fogadta az érdeklődőket. A vendég Dr. Domonkos Ottó nyugalmazott múzeumigazgató, tudományos tanácsadó.Beszélgetőtársa Füzi Edit. 
Füzi Edit. és Dr. Domonkos Ottó Egy bács-kiskun megyei településen, Orgoványon születettem. Szegről-végről már indulásom óta sopron megyeinek számítok, hiszen nagyapám sobri születésű. Nagyapja, édesapja is vándortanítók voltak. Innét, ezekkel a gyökerekkel jöttem. Ezért is volt természetes, hogy kezdeti érdeklődésem a mezőgazdasági néprajz felé vonzott. A történelem érdekelt alapvetően. Összeszedtem mindent: csontból készült varrótűt, volt pénzgyűjteményem. Akkoriban a kukorica volt a “valuta”, s mi bizony ennek híján voltunk. Így fordult elő, hogy egy évig napszámos voltam, hogy a tandíjat ledolgozzam. Később egy tehetségkutató intézetben helyhiány miatt eltanácsoltak a műszerészségtől, s kazánkovácsnak ajánlottak. Így úgy gondoltam, jobb híján egyetem. Történelem-földrajz-néprajz szakon végeztem.  Leventeként Németországban estem amerikai fogságba. Itt, vagy ki tudja honnét szerzett ízületi és más egyéb gyulladásaim már mutatták annak a jelét, hogy nemigen leszek én alkalmasnak mezőgazdaságra, hanem a másik nagy kedvenc területemre: kézművesiparra. Így orvosi javaslatra szinte tanácsoltak Sopronba egy egyszemélyes múzeumba egy “élő lexikon” Csatkai Endre mellé.Ez 1952.
 1963-1989-ig, több, mint negyed századon át állt a nagy múltú Liszt Ferenc Múzeum élén. Kandidálás 1983-ban. Nagydoktori cím 1991-ben. A múzeum 1989-ben kapott Pro Urbe-díj-at. Nemcsak az anyagot gondoztam, talán az embereket is. 10 olyan muzeológust vettem fel, akik közül nyolcan ma is a helyükön vannak. Az első nagy munka volt a Fabricius-ház, az Ó-zsinagóga, a Patikamúzeum, aztán a brennbergi Bányász Emlékmúzeum, a Pékmúzeum és így sorban egészen az európai hírű Storno-gyűjteményig. Ebben mindvévig segítségemre voltak nemcsak a muzeológusok, hanem természetesen Csatkai Endre és Szakál Endre.Felesége Simon Ilona, nyugalmazott pedagógus. Ili néni féltő-óvó gondoskodása, rajongásig való szeretete nélkül nem ment volna ez így. Hisz az embernek háttér kell és bástya, hogy repülni tudjon. S Ili néni olyan pedagógus volt, akire az ötvenéves tanítványok is hálásan emlékeznek. Csak hivatalosan mentem nyugdíjba. A mai napig a múzeum tanácsadója vagyok, s ez a hobbim is. Az elmúlt 10 év alatt megjelent 5 kötet. Tagja vagyok a Magyar Néprajzi Társaságnak, az Osztrák Néprajzi Társaságnak, a Soproni Szemle Szerkesztőbizottságának, az MTA VEAB Kézműves Munkabizottságának. Remélem, most sokáig dolgozhatok így.  
Csiszár Ágnes |
