|
Szívből teszik
Szívből teszik
A február 5-én kiadott működési engedély után
április 30-án immár hivatalosan is megnyílt a Kisfaludy utcai Evangélikus
Nyugdíjasház Sopronban.
A bennlakókkal, rokonokkal, barátokkal megtelt ebédlőben
a Ittzés János Nyugati Dunántúli evangélikus püspök által tartott istentiszteletet
követően Mihácsi Lajos az intézmény igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket.
Megnyitó beszédében elmondta: “Most már nem csak azok lépik át napról-napra
az Otthon küszöbét, akik a beindítás, a megszervezés feladatait vállalták
fel; s nem csak azok fordulnak meg az épületben, akik az utolsó simításokat
végzik az épületen; nem csupán érdeklődők és leendő lakók kopogtatnak az
ajtón és nyomják a csengőt, hanem megérkeztek és beköltöztek az első lakók,
s végzi napi feladatait a reájuk figyelő munkatársak kis csapata is.”
Kiemelte: az otthon megnyitásához hathatós segítséget nyújtott a Széchenyi
Terv 150 millió forintos támogatása. A közös ima és étkezések az intézmény
mindennapi életének a fontos részévé váltak, valamint a közös foglalkozásoknak
köszönhetően a lakók már egy kisközösséget alakítottak ki, amelyhez előszeretettel
csatlakoznak soproniak, hiszen a rendezvények mindenki számára nyitottak.
Az igazgató száraz, ám annál beszédesebb adatokkal jellemezte
a Kisfaludy utcai intézményt: “A nyugdíjas otthon 35 apartmanban - 21
db egy- és 14 db kétszemélyes - 49 idős emberről tud gondoskodni, részükre
teljes ellátást biztosítva. A 34 lakó közül 30 a nő, az egyedülállók mellett
pedig 2 házaspár és 3 testvérpár éli itt az életét. Az átlagéletkor 79,08
év. A legfiatalabb lakónk 68 éves, a legidősebb 93 - hárman vannak ebben
a korban.”
Mihácsi Lajos zárszavában kifejtette: “Szép és
hatalmas feladat, amit a Soproni Egyházközség felvállalt azzal, hogy megtette
az első lépéseket azért, hogy megépüljön ez a Ház. S bízunk abban, hogy
Urunk megadja mindazt az anyagiakon túl is, ami a mindennapokhoz kell:
szeretetteljes munkatársakat, derűs lakókat, s ehhez a szolgálathoz mindnyájunknak
derűt, erőt, kedvet, hitet.”
Az igazgatót a “szónoki pulpituson” Somogyi
Edit, a nyugdíjasotthon egyik kezdeményező-lakója követte. Elmondta, a
sokfelől jött lakók egy valamiben nem különböznek, számukra ez a ház -
minden valószínűséggel - utolsó földi hajlékuk lesz. Ezért tehát nem mindegy,
hogy otthonná tudják-e azt alakítani. A kezdetekre visszaemlékezve elmondta,
nehéz volt összecsiszolódni, ám ebben nagy segítségükre voltak a “mentálos”
munkatársak. Kiemelte az asztalközösségek kiváló csoportépítő tulajdonságát
is. “Jó tudnunk, hogy minden percben van kihez fordulnunk segítségért,
jó szóért.” – köszönte meg a nővérek áldozatos munkáját, amely köszönetből
az otthon vezetőségének is jutott a színvonalas intézmény létrejötte miatt.
“És milyen jól esik az, amikor egy-egy eltávozás alkalmával azzal búcsúznak
el kedves portásaink: "Vigyázzanak magukra!" Ebből is azt látjuk,
hogy itthon vagyunk, hogy visszavárnak bennünket.” – érzékeltette az
egybegyűltek előtt a nyugdíjasházban uralkodó családias hangulatot. “Utoljára
hagytam azt, amit a legfontosabbnak tartok. Ez a ház nemcsak otthonunk,
de lelki otthonunk is, mert igazgatónk szolgálatával közénk jött Isten
igéje.” - zárta visszaemlékezését egy Túróy Zoltán vers első, valamint
utolsó versszakával kísérve:
Még ma tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.
Csak az lesz tied, amit adtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér.
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér.
Az ünnepi beszédek sorát Walter Dezső Sopron Megyei
Jogú Város polgármestere folytatta: “Én szeretetet hoztam, és szeretetet
kérek viszonzásul, hálás leszek, ha ezt a szeretet megkapom.” Zárszavában
Walter arra kérte az otthon vezetőségét, hogyha bármi probléma merül fel,
bizalommal forduljanak hozzá.
A polgármestert Ivanics Ferenc országgyűlési képviselő
(Fidesz) követte, aki elmondta: “Az otthon elkészültét 150 millió forinttal
segítő Széchenyi Terv sajnos már nem létezik, de itt a biztosíték, arra
hogy hasznos és jó kezdeményezés volt.” Hozzátette, volt időszak, amikor
a szociális ellátást elvették azoktól, akik szívből tették a dolgukat.
A Kisfaludy utca 10. szám alatt működő Evangélikus
Nyugdíjasház saját gyógytornásszal, állandó nővéri felügyelettel egy-,
illetve kétágyas szobáival, hűtőszekrénnyel, saját vizesblokkal, minikonyhával,
igény szerint kábeltévé csatlakozással továbbra is várja a jelentkezőket.
A személyi térítési díj mindössze 48 ezer forint, míg a beköltözéskor egyszeri
adományként 2 millió forintot kell a lakóknak befizetni.
Képriport
StD
Fotók: StD és T.ZS.
|
